Update

Nem mintha ne lennének új információk, de mostanság másra koncentrálok, így a blogolás háttérbe szorul.  Azért megpróbálom összefoglalni az utóbbi idők történéseit.


Két hetet töltöttem az SMB (kis ügyfelek) csapatában, egy tech-csere keretében. Ilyenkor két mérnököt kicserélnek, így kölcsönösen belelátnak egymás csapatának munkájába, tanulnak új dolgokat, ellesnek ötleteket stb. Én élveztem. Úgy jellemezném mint egy szanatórium megfáradt, kiégett mérnököknek. Mivel szinte minden futó projektjét eldobja az ember (átadja másnak, hiszen a dolog lényege hogy a másik csapat munkájában vegyen részt), hirtelen felszabadul. Kevesebb a telefonhívás, a káosz. Volt mindenre időm befejezni, nem kellett egyfolytában multitaskingolni. Csomó ügyfélnek 1 tűzfal 1 szerver volt az egész hálózata, de sokszor még tűzfal se volt :) Szóval két hétig jó volt pihenni, de azért sokáig nem bírnám az unalomba belehalnék.

Aztán visszatértem az enterprise csapatba. Sok új ember érkezik megint, ezért átalakítják az ülésrendet. Ez szomorú mert a mostani helyem nagyon jó volt, kialakult egy jó társaság. Ez most szétrobban. A növekedés átka.

Új főnököm is lett, mert a jelenlegi már nem tudta a 20 fő fölé duzzadt csapatot menedzselni. Sokat még nem tudok erről mondani, volt egy egy órás bemutatkozó beszélgetés, szimpatikus volt.

Kedvenc I betűs kollégánk elhagyta a céget. Nagy sírás rívás ezúttal nem volt. Sok sikert kívántunk.

Megint voltunk airsoftozni. Ezúttal céges pénzből. Sokkal jobb volt mint múltkor. A titok abban rejlik, hogy a ember nem a csapatával marad (jó eséllyel hamarosan felrobban vagy simán lelövik) hanem nekiindul egyedül magánakciókat végrehajtani a sötétben :) Tovább növelte az élvezeti értéket a kölcsönkapott shotgun, amivel sikerült jó pár enemyt kilőni. Ja és ezúttal nem nekem lőtték ki a tökömet, hanem én lőttem ki másét. :)

A Rackspace lett a UK 7. legjobb munkahelye közepes méret kategóriában. (nagy méret 5000 fő fölött van csak). A tavalyi rossz helyezés (már ha a top 100-ban lenni egyáltalán rossz lehet) után nagyon ráfókuszáltak a témára. Szóval mindenki örült, és egész héten ünneplés zajlott. Minden napra más meglepetést tartogattak. Például óriási csokifondü, élő zene, fagyiskocsi, vattacukor stb. Utolsó nap estére pedig arab stílusban berendezték az ebédlőt és volt kaja pia hastánc vízipipa meg hasonlók.

Két vizsgát letudtam időközben, éppen ma az utóbbit, így már csak egy maradt hátra a certhez.  Azt vettem észre, hogy kezdi elveszíteni a varázsát ez a Cisco vizsgázgatás, kezd egy kicsit nyűggé válni. Ha ezen túl leszek valószínűleg F5 vagy Brocade lesz az új téma.

Előléptetés

Péntek délután szólt a főnök, hogy van-e 5 percem.  Nehéz ilyesmire nemet mondani, úgyhogy mentünk is a tárgyalóba. Kiderült, hogy átmentem a próbán és második szintű mérnök lettem. Visszafogott, professzionális mosoly :)

Előző héten volt egy 2 órás interjúm. Az első felében szakmai kérdéseket tettek fel senior mérnökök, a másodikban meg két főnök (az enyém és még egy másik csapaté) kérdezgetett. Nagyon izgultam, de így útólag, persze, már nem tűnik olyan nehéznek. Mondjuk az olyan kérdések, mint: szerinted ki a leggyengébb a csapatban és miért, azért nem igazán kellemesek. 

Ez az egész előléptetési procedúra azóta alakult ki, hogy én csatlakoztam. Azelőtt nem létezett, legalábbis nem volt ennyire formalizálva. Most már vannak mindenféle leírások, mátrixok, folyamatok, amik megmondják, mit hogyan kell és mi voltunk (3 ember lépett most előre) az elsők akiken kipróbálták. Szerintem jól működik :)

A munkakör nem igazán fog megváltozni. Egy két dologban nagyobb elvárások lesznek, kicsit eltolódhatnak hangsúlyok, de itt nagyjából mindenki ugyanazt csinálja. A magasabb szintűektől azt várják el, hogy segítsék a többieket, tartsanak rövid oktatásokat, komplexebb problémákon dolgozzanak, eszkalációs pontok legyenek. Egy jó ideje kettes szintű munkát végzek, így inkább csak tovább kell erősíteni a képességeket.

Jövő héten ünneplés lesz. Kb 50 éhes szájat kell majd ellátnunk pizzával. Még jó, hogy 3-an vagyunk.

Évindító

Pár hete megvolt a céges évindító. A karácsonyi buliról a meditálás miatt lemaradtam, de cseppet sem bánom. Szűk mintavételem alapján nem volt akkora veszteség. Ha én ilyet rendeznék három dologról biztosan gondoskodnék: legyen elég mennyiségű és minőségű kaja, pia és tér a sok embernek. Érdekes, hogy ezen legtöbbször csúnyán elvéreznek a cégek. Értem én, biztos a költség, de akkor már inkább odaadnám jutalomként, minthogy egy langyos bulit szervezzek.

Az évindítót minden próbálkozásom ellenére sem sikerült megúszni. A legrégibb motorosok maradtak hátra ügyelni, a főnök kikötötte, hogy az újaknak mindenképpen részt kell venni. 

Ezer embert kellett egy helyre bezsúfolni, úgyhogy egy színházat béreltek ki ahová buszokkal vittek át minket. Sikerült már az elején elszakadnom a csapatomtól, úgyhogy aznap már nem láttam őket, mert én fennt ültem az emeleten, ők meg lent. Viszont így jobban láttam, meg tudtam olyanokkal beszélgetni akiket nem látok mindennap. 

Öltönyös vezetők unalmas monológjai helyett "tréfásra" vették a figurát. A fő motívum a szuperősök voltak, utalva arra, hogy idén legyünk mi is azok és termeljünk sok profitot. Volt már szerencsém multis évindítókhoz. Egy érdekes különbség volt, hogy a bohóckodásban meg az előadásban fele részt kollégák vettek részt, önként és - néha szó szerint is - dalolva. Ettől kicsit az az érzése lehet az embernek, hogy valahol ő is részese ennek az egésznek, és nem csak egy jól megkomponált észosztás és motiválás történik felülről. Én mondjuk továbbra is abban hiszek, hogy egy cég (főleg ekkora) elsősorban a részvényeseiért és tulajdonosaiért van. Amíg jön a bevétel és a folyamatos növekedés a vezetőknek lehetnek akármilyen vízióik és lehet költeni játékszobára. De azért azt el kell ismernem, hogy meglehetősen jó a vállalati kultúra, a hangulat, a közvetlenség, és nagyon igyekeznek, hogy az exponenciális hízás ellenére ezt valahogy megőrizzék.  

Mindent összevetve voltak jó poénok, beöltöztek a vezetők is, kiosztották a legjobbaknak járó jutalmakat. Jó volt a hangulat, volt fagyi meg mindenféle snack. Már csak a másfél órás hazaút volt hátra a hihetetlen dugóban.

Elindult az év :)

Letelt a próbaidő!

Véglegesítettek! Mondjuk már ideje volt, mert elméletben 13 hét lett volna, én meg épp ma fejeztem be a 15. -et. A problémát az okozta, hogy a főnök épp akkor ment el szabadságra, így meg kellett várnom míg visszajön. Aztán meg teljesen szét volt esve mert behalt a gépe. Valószínűleg ma se jutott volna eszébe, ha a négyszemközti szokásos beszélgetés során meg nem kérdezem, hogy most megint izguljam végig a hétvégét vagy elárulja végre hogy mivan. Mondta, hogy ja persze, átmentem :) Ki kell tölteni egy papírt és leadni a HR-nek. Ha minden jól megy hamarosan megkapom a hátizsákot, ami minden rendes Racker-nek van. Jól néz ki, sok zsebe van, bele fog férni az összes biciklis cucc meg a kaja, igazából ezt vártam már. :)

Tegnap a kollegákkal rendeztünk egy közös vacsorát, meghívtuk a régi főnököt is. Az újat most nem, vele majd külön megyünk el legközelebb. Egy jó kis kínai étteremben voltunk, nagyon jó volt. Körbeültük az asztalt középen meg terülj-terülj asztalkám: kacsasült, sügér, kínai brokkoli, zöldségek, "suicide pork" (ne kérdezd miért), meg egy halom egyéb aminek a nevét se tudom. Jól degeszre ettük magunkat. Közben megtudtam hogy milyen is az élet egy másik angol nagyvállalatnál. A kedvenc mondatom: "Mikor beléptem rájöttem, hogy ez az a hely ahová meghalni jönnek az emberek".  Hogy melyik cég azt nem írom ide, de V betűvel kezdődik és egy idehaza is jól ismert óriás telco. Úgy tűnik hihetetlen lassú az élet ott, egy IP címkiosztásra hivatalosan is 21 nap van, meetingelnek a meetingről és hasonló jelenségek. Jó tudni hova ne menjek. Egyébként való igaz, hogy nálunk, legalábbis mérnöki szemmel, hihetetlen pörgős az élet. Sok a feladat, gyakori a sürgős és az üresjárat nem létezik. Egyszerűen nincs olyan, hogy az embernek ne lenne legalább 3 következő dolog a listáján. Ezt még szoknom kell, de egyelőre tetszik mert hihetetlen gyorsan eltelik a nap. Másrészt viszont nem nagyon van idő munkaidőben tanulni, leszámítva persze azt, ha valaminek muszáj utánanézni, különben nem tudja megoldani az ember a feladatot. Azért egy kis ping-pongra minden nap jut idő :)

Egy másik dolog ami nagyon tetszik itt, hogy elismerik a teljesítményt a plusz munkát. Nem pénzre kell gondolni (persze abban is), de elég gyakori a köszönő levél, telefon. Ha valaki túlórázik egy ügyfél miatt akkor szinte biztos, hogy az egekig magasztalják és ha sok ilyet tesz akkor feltűnik. Múltkor sikerült egy ilyen lehetőségre lecsapni, reggel 7-kor otthonról megcsináltam valamit. A főnökömnek küldött hálálkodó levélen kívül ma megkerestek és elvittek a "vitrinhez" hogy válasszak valami ajándékot belőle. Ezen teljesen meglepődtem. A vitrin persze tele volt mindenféle jóval, végülis lett egy ingyen nerf pisztolyom, tudok én is lövöldözni :) Ez a köszönöm apróságnak tűnik, de rendszeresen látok hasonlót mindenfelé és meglehetősen jó motiváló. A legfontossabb talán talán az, hogy mindez a hétköznapok része, így a kiemelkedő teljesítmény nem válik szép lassan és csöndben alapvető elvárássá, amelyet aztán igen nehéz túllépni.

Megvolt az első ügyfeles konzultációm is. Helyesebben mondva a második, mert az elsőn csak füleltem, ezen meg már beszéltem is. Úgy tűnik az ügyfelek mindenhol hasonlók, nem nagyon tudják mit akarnak, aminek a vége aztán az hogy kapják a "szoksásosat", aztán később szép lassan hozzájuk igazítjuk. Ezek a megbeszélések legtöbbször telefonon zajlanak, beül a 3 féle menedzser, meg tőlünk valaki és átbeszéljük a szerződésben foglalt műszaki tartalmat, hogy megkezdhessük a kiépítést. Kicsit elizgultam, szóval van mit fejleszteni, de azért jó lesz ez. Arra mindenképpen jó volt, hogy megszűntesse az ismeretlentől való félelmet, így már látom, hogy még egy-két ilyen és menni fog ez simán. Annyival másabb itt a tervezés, hogy tudni kell mi az ami eladható, mit tudunk támogatni. Hozzászoktam, hogy szinte bármilyen igényt ki lehet elégíteni ami műszakilag csak lehetséges, itt azért rengeteg megkötés van (csak két példa, a Cisco Anyconnect nem támogatott, sőt a dinamikus routing sem), így vigyáznom kell majd, nehogy beválalljak valamit amit nem szabad :) Mivel házon belül megvan a szakértelem ezekhez is, szerintem idővel fog ez változni. 

Sikerült a CCNA Security vizsgám. A következő cél a CCSP (Security Professional) megszerzése, ami 4 vizsgából áll. Év végéig még 1 vagy talán 2 is belefér, aztán jövőre a maradék. Utána meglássuk.

A végére egy apró sztori amit már megírtam a facebookon, de azt nem mindenki olvassa. Egyik nap megkérdeztem a biztonsági őrt hogy mi újság. Néha látom és egyszer már segített mikor kizártam magam a biciklitárolóból mert bent felejtettem a táskám... :) Kicsit meglepődött hogy érdekel mi van vele, de aztán elkezdte magyarázni hogy 7 éjszaka van zsinórban aztán 2 pihenő aztán 2 nappal aztán jön megint az éjszaka. Kemény. Éreztem a magyar akcentust, kicsit közelebb mentem és elkezdtem nézni a kártyáját. Hát persze hogy magyar volt. Rögtön pacsi. :) Nagyon örült egy kis beszélgetésnek. Egyébként hozzátenném, hogy az egyetlen őr aki mosolyog és köszön az embereknek. A többinél próbálkoztam köszönéssel egy-két hétig, de aztán meguntam hogy vagy nincs reakció, vagy szinte fizikai fájdalmat okoz a válasz kinyögése. 

Sysadmin Day

 

Ma van a sysadmin day, azaz a rendszeradminisztrátorok megbecsülésének nemzetközi világnapja. Ezt ma kellett megtudnom, pedig már több mint 10 éve van. Munkahelyen ennek megnyilvánulása: egész nap ingyen sütik, csokik, chipsek, kólák (mert hát ezen él az egy rendes admin nem?), délben meg ingyenebéd. Úgy látszik itt minden a kaja körül forog. Az ebéd currys csirke volt mindenféle formában meg hasonló ízvilágú tortilla. Halal hús volt így a muszlim kollégák is megehették, de volt vega opció is. Aki meg épp böjtölt a Ramadan miatt az hazavihette az egészet :) Ez utóbbit egyik kollégám is csinálja akivel körülbelül egy időben kezdtünk itt dolgozni. Nem tudom hogy bírja egész nap étlen szomjan, egy pohár vizet nem iszik ebben a melegben. Ráadásul elver ping-pongban...

A parkolóházunk tetején egyébként már vagy egy hete forgatnak valami filmjelenetet. Még nem sikerült rájönnöm mi a film címe. Annyit láttunk eddig, hogy a parkolóban kisebbfajta vándorcirkusz ütött tanyát, rengeteg lakókocsi, meg saját konyha, minden, a tetőről meg időnként nagy csattanások, dörrennések jönnek. Bruce Willist nem láttam.

Ma van az Olimpiai nyitóünnepség. Mivel nincs TV, kénytelenek leszünk letölteni és utólag megnézni a reklámok nélküli HD verziót ;)

Batak

Ma egy újféle szerver került a cég portfólióba, ennek örömére eljött hozzánk a DELL haknizni egyet. Hoztak sokféle jót, sütit, labdákat, iránytűt stb, szépen bespájzoltunk belőlük. De a legjobb dolog a a Batak nevű gép volt, ami egy reflex-játék ahol a felvillanó nyomógombokat kell lecsapni. A dolog nehézsége hogy nagy a felület, így az ember közel megy, akkor viszont már alig látja a gombokat.  Ha távol marad meg nem éri el őket. 

Ezen a videón látszik hogyan működik ez: http://www.youtube.com/watch?v=cyy4lqRERJM 

Nálunk 30 másodperc volt egy játékra, és mivel egész nap itt voltak a vendégek folyton visszajártunk még egy körre. Nagyon addiktív a dolog. 

Én a 48-ammal második lettem. A kínai srác (aki egyébként mellettem ül) a hosszú lapátkezeivel és a villámgyors kungfu technikával 53-mal nyert. 

Potluck, Vizsga, Nyugdíj

Ha már a múltkor sütiről volt szó. Pénteken megint a kajálás körül forgott minden. Az egyik csapattag közös főzőcskézős ebédet (potluck lunch) szervezett, aminek az a lényege, hogy mindenki hoz valami saját főztöt amit megeszünk. Az eredmény nem volt rossz, de azért nem vitték túlzásba a srácok. Hárman főztek valódi kaját, curry-t, rizses húst, csirkét, de többen "csaltak" és a KFC-ből, meg a helyi kajáldákból, boltokból hoztak alapanyagot. Elég sokféle süti is volt, nagy része ezeknek is bolti, így aztán nagy sikere volt az általam bevitt házi csokis és gyümölcsös muffinoknak. A dícséreteket begyűjtöttem, aztán otthon átadtam jogos tulajdonosuknak :) Akartam én is csinálni valamit, van egy két specialitásom, de inkább a másnapi vizsgára koncentráltam. Vagy legalábbis az volt a kifogásom. 

Külön kaland volt eljutni a vizsgaközpontba. Sok buszozás után fél órával korábban érkeztem és nem tudtam bejutni az irodaházba. Szombat lévén ugye szinte senki nem volt sehol, recepció se. Egy darabig ácsorogtam, néztem az esőt szomorúan, aztán végre jött valaki és be tudtam surranni. Odabent találtam egy másik vizsgázót aki már szintén várt egy jó ideje. Körülbelül 5 perccel a vizsga előtt  végre megérkezett az adminisztrációs hölgy, majd közölte, hogy akkor 15-20 perc múlva kezdhetünk, addig igyunk egy teát a konyhában. Megnéztem a konyhát, egy B kategóriás horror becsületére válna, annyira lepukkant volt. Egyébként sem volt bögre :) Amíg a vizsgára vártunk elbeszélgettünk hárman az IT életről meg a vizsgák hiábavalóságáról. Mikor kiderült, hogy hol dolgozom megkaptam az egyik sráctól, hogy szemetek vagyunk mert nem vettük fel, különben is hülye kérdések voltak az interjún... Aha. A másik vizsgázó viszont egy csinos fekete lány volt, ledöbbenve hallgattam ahogy az SQL szerverekről csacsog... :) A vizsga meg sikerült és mostantól már hivatalosan is értek valamennyit az F5 loadbalancerekhez. Jöhet a következő.

Kicsit más. Még régebben olvastam valahol egy tippet a Londonba költöző külföldieknek. A lényege az volt, hogy ha valaki nem itt akarja nyugdíjas éveit tölteni, akkor érdemes a nyugdíjjárulék egy részét "kivenni" az állami nyugdíjalapból. Hiszen befizet egy csomó pénzt, majd pár év múlva továbbáll, a pénzből meg brit nyugdíjasok utazgatnak egzotikus nyaralásokra. Mondjuk talán ez kicsit erős, mert az állami nyugdíjból körülbelül itt is csak éhenhalni lehet  majd (jelenleg kb. 4-600 font havonta), de az összeg akkor is elvész. Sok mindenkit megkérdeztem, beleértve itteni magyarokat is, meg a céges HR-est, de mindenki csak nézett furán. Pedig a dolog létezik. Illetve létezett. Úgy hívták, hogy "contracting out of the second state pension", és a minimálisan befizetendő járulékok feletti részt az állam szépen átutalta a magánnyugdíjpénztárba. Ehhez még csak külföldinek sem kellett lenni, az én olvasatomban ez az otthoni magánnyugdíjpénztárnak felelt meg. A külföldi költözéskor vihette magával és át lehetett transzferálni egy másik ország hasonló intézményébe. Én nem tudom, hogy ez saját ötletük volt-e, vagy máshol láthatták a jó példát, hogy ami jó azt el kell rontani, de idén áprilisban szépen eltörölték. Úgy látszik a nyugdíjrendszerek itt is omladoznak, és ami pénzt MOST vissza lehet tartani azt vissza is tartják. Egy apró lényeges különbség talán van: ami pénz már magán lett, azt nem vették vissza. Viszont érdekes volt elolvasni az indoklást. Nem hittem a szememnek. Azt mondják, hogy mivel ezek a magánnyugdíjpénztárak nagyjából hasonló előnyöket adnak mint az állami második nyugdíj (ebből lehetett ugye kiszállni), de a nehezen jósolható nyereség, éves kamatok stb. miatt nehéz ezt igazán jól előre kalkulálni, ezért nehéz dönteni a benntmaradás / kiszállás ügyében. Megkönnyítendő a döntést és egyszerűsítendő a rendszert eltörlik. Mivan?!

Akit esetleg érdekel itt olvashatja részletesen: http://www.direct.gov.uk/prod_consum_dg/groups/dg_digitalassets/@dg/@en/@over50/documents/digitalasset/dg_195031.pdf 

Na mindegy, nagy kár érte, pár ezer font lett volna évente.

Sütidömping

Van a csapatomnak egy jó szokása. Ha valaki külföldön jár (és ez itt elég gyakran előfordul pl. hazalátogat vagy csak nyaral) akkor hoz egy nagy kupac kaját/édességet és lerakja a direkt erre a célra rendszeresített asztalkára, amit csak úgy hívunk: Fatspace table.  Tekintve, hogy vagy 60 ember van rá a nap végére legfeljebb morzsák és szemét marad a helyén. Aztán van olyan, hogy csak úgy, hoz valaki valamit, mert éppen olyan kedve volt. Ha túlórázni kell, vagy valami szívességet kérnek rendszerint egy adag pizza vagy muffin érkezik. Ha valaki átmegy a próbaidőn vagy valami komoly vizsgán szintén meghívja a többieket valamire. Mióta itt vagyok szinte még nem volt nap, hogy üres lett volna az asztal. Én egy nagy doboz konyakosmeggyet meg pár zacskó negro-t gondoltam kirakni, meglássuk milyen lesz a fogadtatás :)

Az új főnökünk nő. Eddig meglehetősen kedves volt velünk, de azért vannak elvárásai is, úgyhogy eddig egészséges egyensúly van. De ez fel fog borulni. Legalábbis testsúlyban biztos. Úgy látszik először a gyomrunkon keresztül leszünk motiválva ugyanis rendszeres torta várható. Állítólag lesz tejmentes is, úgyhogy én sem maradok ki. A legútóbb pedig az volt a mondás, hogy ha sikerül a sort (ebben van az összes megoldásra váró feladat) 10 alá csökkenteni akkor egész nap ingyen süti és asztalhoz kihozott tea és kávé lesz. Ehhez tudni kell, hogy amióta itt vagyok én még nem láttam ilyet, legutóbb inkább 40-50 volt a jellemző, úgyhogy biztos voltam benne, hogy ilyen igéreteket könnyelműen lehet tenni. Mondanom sem kell a sor 0-ra ürült és ma majdnem egész nap 10 alatt maradt... És persze volt süti és tea :)

Ha nem is eszek meg mindent ami elém kerül, azért túl jó világ van, úgyhogy ha így megy tovább hamarosan újra elő kell szednem a paleót...

Bulik, újabb vizsga, expo, munka

Jó hír, hogy már a párom is dolgozik! :) Egyelőre egy ideiglenes, közvetített munkáról van szó, egy raktárban készít elő árukat a szállításra. Elég kemény fizikai munka, és csak meghatározott időkben vannak például szünetek, ráadásul most pl. szombaton is menni kellett. Viszont nem minden héten van meló, és ez jó, mert így amellett, hogy már dolgozik, azért marad idő a hosszú távú állások keresésére, interjúzásra stb. Előbb utóbb meglesz az igazi! 

A múlt hét vége felé két céges buli is volt. Az egyik egy szűk körű csapatépítés volt a közvetlen kollégákkal. Elmentünk egy helyi étterembe és betoltunk egy egész nyárson sült bárányt. Na jó, csak próbáltuk, maradt belőle azért másnapra is, 11-en azért kevesek voltunk rá. Egy sör is lecsúszott, ami nem sok, de mivel nem nagyon szoktam inni, pont elég volt. Egy hibát azért elkövettem. A végén bevállaltam egy kávét. Valamiért azt gondoltam, hogy a white coffee az valami különleges dolog ezért olyat kértem, de rá kellett jönnöm, hogy kb. sima cappuccino, picivel több tejjel. De ekkor már minden volt, mert a salátában is volt feta sajt, úgyhogy gondoltam egye-fene, megiszom. Hát azóta is szenvedek. Ha már itt tartunk, fogok venni egy allergia tesztet. Találtam egy jó kis készletet, amit otthon is lehet használni és körülbelül 50 féle élelmiszert vizsgál meg, hogy mire van az embernek érzékenysége. Még nem rendeltem meg, de ami késik nem múlik. Szóval a vacsi jól sikerült, de meg kell állapítanom, hogy a bárány nálam hátul kullog a sorban, nem annyira szeretem. Nagy kár, mert itt sokkal olcsóbb és könnyebben beszerezhető, mint otthon. A beszélgetés kicsit akadozott, mert közben ment a kivetítőn a német-olasz meccs és az utóbbiak sorra kapálták be a gólókat, de azért sikerült egy-két sztorit elkapnom. Én túl sokat nem osztottam az észt, egyrészt mert ritkán szoktam egyébként is, másrészt meg igencsak hegyeztem a fülem hogy legalább a felét megértsem annak amit hallok. Hiába, itt nem BBC bemondók ültek és a zaj sem segített. Azért jó móka volt, de másnap meló volt, így nem maradtunk sokáig.

A másik buli pénteken volt, elbúcsúztattuk a főnökömet. Én nagyon nem ismertem meg azért 1 hónap alatt, de elég központi figura volt itt, aki a hálózatos csapat megalakulása óta, 7 éve itt dolgozott. Kicsit megunta, úgyhogy másfelé néz, újabb izgalmak után. Korrekt búcsú volt, mindenki által aláírt ajándékokkal, legjobb pillanatokat bemutató fényképekkel, no meg persze sörrel, borral :) A buli a cégben indult, aztán egy közeli pubba mentünk át, utána meg a városban folytatódott, de azt én inkább már kihagytam. Jó sokat dumáltam, főleg az új kollégával akit múlt héten vettek fel (mondtam már, hogy gyorsan bővül a cég? :)) és jó kis északi akcentusa van. Megbeszéltük a világ dolgait, elmondta, hogy nehogy azt higgyem, hogy itt jobb a helyzet, itt is rengeteg a probléma, sok a segélyből élő semmittevő, ugyanúgy hazudnak a politikusok. Hát, ha ő mondja :) Kaptam pár tippet, hogy hova lenne érdemes mennem kirándulni, de az iszonyú zajban felét nem nagyon értettem a helyek neveinek, majd átküldik levélben. Az este legnagyobb tanulsága: a rendes csapolt Guinness sokkal jobb mint a dobozos, és a hab is sokáig megmarad a tetején :)

Itt a tűzfalak mellett a legtöbbet használt és abajgatott eszköz a loadbalancer, és mivel ahhoz még nem értek már belefogtam a tanulásba. Többféle gyártótól is használunk ilyeneket, de egyelőre a legismertebb, leggyakrabban használtat kell megismernem. (F5 Big-IP). Hogy legyen tétje is a dolognak, le kell tenni egy vizsgát, épp ma jelentkeztem rá, két hét múlva lesz, remélhetőleg addigra mindent beemelek ami szükséges. Nem kellene elrontani, mert az utolsó vizsgaidőpontra jelentkeztem, utána már nem lehet majd ebből vizsgázni, mert jelenlegi formájában megszűnik, átalakítják és késő őszig nem lesz meg az új. Azért nagyon nem izgulok, két hét elég lesz rá bőven, a cégben van használható labor is, meg már megvannak a braindumpok (példa vizsgák, amelyek kísértetiesen sok egyezést szoktak mutatni az igaziakkal), biztos ami biztos :)

Jövő hétvégén meg megyünk az expora. Idén is rendeznek itt egy Új-Zéland-Ausztália-Canada expót, ami két napos. Sokféle előadás, meg a célországokból érkezett mindenféle cégek HR-esei, bankok, költöztetők, ügynökök, hivatalok képviselői lesznek jelen, úgyhogy remélhetőleg sok hasznosat megtudunk majd, talán egy-két ismeretségre is szert teszünk. 

Ugrás a hasznossági mutatómban

Ma sikeresen megcsináltam két jegyet, így elmondható, hogy végre tettem valami hasznosat is a cégnek. Mondjuk éppen ideje volt, mert eltelt egy hónap, fizetést már kaptam, de még egy pennyt sem termeltem. Röviden a jegyekről: Jegyekben kezelnek itt minden feladatot, műszakit, nem műszakit egyaránt. Tehát, ha mondjuk hideg van a földszinten és fázom, csinálok egy jegyet, amit az üzemeltetésben valaki észrevesz, a nevére veszi, állít egyet a klímán, én boldog leszek, hogy meleg van ő meg lezárja a jegyet. Ugyanilyen módon kezelik ha valahol valami elromlik vagy egy új hálózati megoldást kell kialakítani. Én az utóbbiból csináltam kettőt. Maga a feladat nem volt nehéz, de a jegykezelő rendszert meg kellett tanulni használni, illetve megfelelően le kellett dokumentálni a végzett feladatot. Lassít az is, hogy még nem mozgok otthonosan a gépen, nincsenek még jól összelőve, megszokva az alkalmazások, de majd belejövök. De azért nagy öröm volt ez, újabb mérföldkő. Ping pongban viszont visszaestem.

Ja és már 4. napja tekerek be a céghez. Az összesen 40km. Ez nem sok, de éppen a rövid táv miatt akkor is bevállalom ha épp lusta vagyok. Eddig szerencsém volt, mert jó idő volt reggel és este, de az időjárást ismerve ennek hamarosan vége lesz. Most éppen azon gondolkodom, hogy a majdnem 80 fontnyi havi buszbérlet árából nagyon jó kis biciklis szett jön majd ki, amivel télen-nyáron lehet haladni.

Tréning, Vizsga, Bicaj

További élményekkel gazdagodtam.

Múlt héten megvolt a 4 napos belépő oktatás. Nem mondom, hogy nem volt benne némi agymosás, de összességében hasznos volt szerintem. Nekem már csak azért is, mert végre volt egy konkrét feladat, program amit csinálhattunk, nem csak az "okosodjál kedvedre". A cég minden területéről érkeztek emberek, elmesélték mivel foglalkozik az ő csapatuk, hogy illik bele a nagy egészbe. Volt itt mindenféle előadó. A coaching kurzusokat is tartó vérprofitól (ő nyerte végül a legjobb előadónak járó díjat) kezdve az igazgatókon át az egyszerű jómunkásemberig. Tanulságos volt még a másnapos, "most mi is van?"  életérzést átadó pénzügyes lány esete, amit senki nem tudott hova tenni, de legalább vicces volt, illetve az elsőprő energiával berobbanó zizis recepciós csajok előadása.

Mi zöldfülűek 3 csapatra voltunk szétosztva és pontokat kellett szereznünk, leginkább kérdések megválaszolásával. Utolsó napra pedig egy-egy ütős prezentációt meg csapat logót kellett készíteni. Bár a mi videónkat én vágtam össze, ennek ellenére sajna nem mi nyertünk. :) De a logónk kétségkívűl nekünk volt a legjobb!

Az utolsó nap végén, pénteken az "újak" és a "régiek" csaptak össze. Voltak könnyű és nehéz feladatok, előbbi 2, utóbbi 5 pontért. Húzni kellett és a kártyán szereplő szót elmutogatni. Az egyik srác a mi csapatunkból kiment és húzott egy nehéz szót. Elég érdekes produkciót adott elő, de lövésünk nem volt miről van szó. Amikor lejárt az idő, és megkérdezték mi volt a szó, azt mondta: "difficult". Erre újra megkérdezték, hogy jó-jó, de mi volt a szó? Megint "difficult". Erre leesett, hogy rossz oldalát olvasta el a kártyának. A nagy röhögés után húzhatott még egyet.  Utána sörözés, kajálás valamint elhúzódó ping-pong és csocsómeccs volt a hátralévő program.

Voltam vizsgázni! Ezen már régóta izgultam, hiába tudtam hogy könnyű és már első nap átmennék, de éppen ezért ciki ha valamiért mégsem sikerül. (Aki tud Cisco-ul annak röviden: spanning-tree, access/trunk config, etherchannel, static routing, HSRP, VLAN-ok, VTP, meg subnetting kb. ennyi.) Vizsgázni az adatközpontban kellett. Ez plusz izgalmakat okozott, mert helyileg máshol van, így vonatozhattam meg buszozhattam, ami ráadásul 10 font volt összesen. :) Elég korán indultam el, így túlságosan hamar érkeztem meg a vonattal, ezért aztán úgy döntöttem addig is bolyongok egyet a helyi óriásTescoban, megnézem mi van benne. Mire kijutottam el is ment az idő, túlságosan is, ráadásul kiderült, hogy a buszom nem éppen ötpercenként jár és dugó is van :) Rohantam, így is elkéstem, viszont ez senkit nem érdekelt. Bejelentkeztem, majd jött egy fura arc egy mopsz szerű kutyával és fellkísért. Kiderült, hogy "hozd be a kutyádat" nap volt náluk, így Wolfy velünk nyomta végig. Kiderült, hogy nincs igazán semmi előkészítve, és hogy az első feladatom, hogy rakjak össze magamnak egy gépet meg egy monitort egy halom össze-vissza gabalyodott kupacból. Hamar rájöttem, hogy ez nem vicc. Némi szenvedés után aztán lett gép. Persze hálózat nem volt, kicsit dugdosni kellett azt is. Mire működött már eléggé leizzadtam a futástól meg az asztal alatt mászkálástól, kezdődhetett a vizsga. Könnyű volt. Az írásbeli és labor résszel is korábban végeztem, így javarészt arra kellett várnom, hogy a kísérőm meg a blöki előkerüljön és haladhassunk tovább a procedúrával. Találtam egy magyar zászlót is a falon, de a gazdáját nem sikerült meglelni. Maguk a labor eszközök egyébként az USA-ban voltak, és az egészet ott is javították ki az ottani adatközpontosok. Kérdés, minek kellett ezért ide buszoznom. Viszont mikor kész  voltam körbevezettek odabent! (Wolfy ide már nem jöhetett be) Mivel odahaza is jártam már hasonló helyeken azért annyira nem lepődtem meg, de tény, hogy méretben jóval nagyobb volt minden eddiginél, pedig csak 1 szintet láttam a kettőből. Összesen 74 000 négygyzetlábnyi (milyen hülye szó) azaz kb 7000 négyzetméternyi szerver, hálózat meg storage. Minden szép, rendezett, minden kábel a helyére fésülve, még a levegő is csak a megszabott irányban áramlik mindenfelé. Az itteni legjobb dolgozók (DC Heroes) egy nevüket jelző designos kockát kapnak az álpadlóban. Kiderült az is, hogy totál hülyeséget írtam a múltkor. Nincs itt 100% megújuló energia. Habár törekednek sokmindenre a "zöldség" jegyében, azért a jó öreg szén adja itt javarészt a kraftot. Volt még egy érdekes rész, kb. a múzeum kategória. Itt tárolják azt a párszáz maradék whiteboxot (régi típusú elavult nagydarab szerver) amit valamiért még nem sikerült leszerelni. Olyan hang van bent mintha valami intenzív osztályon csipognának a vészjelzők. Azért sípolnak, mert az egyik vinyó bedöglött némelyikben. Van egy ember aki naponta körbejár, meghallgatja őket és felírja a betegeket. De lassan elpusztul mindegyik.

A bemutató után visszamentem a főhadiszállásra de hiába vártam az eredményre. Később este még otthonról lecsekkoltam a mailt. Az írásbeli 81% lett (ez szomorú, de nem volt kivel vitatkozni, pedig sok zavarosan feltett kérdés volt) a labor meg 98% ami jó. :)

Végül: megjött a biciklim otthonról! A futár éjszaka, kicsivel hajnali 1 után állított be vele. Sisak, tartalék cuccok, pumpa, lámpák minden. Sokáig nem örömködtünk, visszazuhantunk az ágyba. Viszont nagyon jól jött, hogy pont most hozták meg, mert pénteken busz sztrájk volt. Persze ez csak csütörtök délután derült ki, akkor is úgy hogy "még nem tudni". Péntek reggel nézem az LKV honlapját és persze nem volt kiírva a főoldalon, hogy akkor van-e sztrájk vagy nincs. Valami teljesen más esti újság honlapján találtam meg az infót, hogy van. Úgyhogy felraktam a teát és nekiálltam összerakni a bringát. Végül egész jó időt mentem, csak negyed órát késtem, mert a fékekkel sokat elszöszmötöltem. Bicikli út nincs, néhány helyen van kb. egy 50-200 méteres csík. De mivel szinte mindenki kocsival megy, nagyrészt üresek a járdák :) Majd megnézem a kreszt, hogyan kellene itt kultúráltan haladni.

Eltelt az első hónap

Éppen most vagyunk itt egy hónapja, ami ugyan nem olyan sok, de talán már túl van a "nyaralás" kategórián. :) Ebből egy hét lakáskeresés, 1 hét berendezkedés, 2 hét munka. 

Munka

Bár a munkát olyan nagyon keménynek nem nevezném, az elmúlt két hétben senki nem nézte mit csinálok, hol vagyok, akár aludhattam volna otthon egész nap. Persze igyekszem hasznosan tölteni az időt, utánaolvasok dolgoknak, kérdezgetek, tanulok stb, de azért kicsit ad-hoc jellegű az egész. A sales kollega, aki velem együtt kezdett, tréningről tréningre jár, alig van egy szabad perce. A hálózatosokat úgy látszik jobban kímélik, szerintem nagyon helyesen. Ennek megfelelően rohamosan fejlődöm ping-pong-ban és csocsóban, darts készletet sajnos venni kell, mert itt csak 1 db van. Megtapasztalhattam ezen kívűl az open-office irodák talán egyetlen igazi nagy előnyét; rendkívűl tág teret ad a célbalövős játékoknak (NERF gun, szivacslövő). Egész nap hallani a játéggolyók süvítését. Van akinek mini pisztolya van, van akinek nagyobb hatlövetű, de láttam már bazinagy állványos rohamlöveget is, a szegény ember meg egyszerűen kézzel dobja. Én már kinéztem egy mesterlövész puskát... 

Mellettem ül egyébként az egyik nagy mókamester, úgyhogy nagyon résen kell lennem, főleg lezárni a gépet ha elmegyek, mert ha csak egyszer is elfelejtem...

Nem mondtam még, hogy a legelső csapat meetingen a főnököm közölte, hogy megy. El a cégtől, ha jól emlékszem 7 év után. Úgy láttam ez kicsit mindenkit sokkolt. Nem csak oszlopos tag volt, annak idején ő volt egy személyben a hálózatbiztonsági részleg, ami mára 3 nagyobb csapatra nőtte ki magát. (van egy SMB, egy Enterprise, meg egy kiemelt ügyfeleket kezelő team, én a középsőben vagyok) Ezen kívűl egy másik kolléga távozását jelentette be. Ez rám nézve annyit jelent, hogy amikor végre elkezdek dolgozni, akkor jóval több munka lesz várható, mert az én csapatomban a főnökkel együtt 4 fős hiány lesz. Viszont addig nem kezdhetek el dolgozni, amíg le nem tettem a belépő vizsgát. Ez egy általános műszaki alapvizsga, minimális szintű hálózati és Cisco tudást tesztel, viszont amíg nincs meg, nem adnak jelszavakat az embernek. Letenni csak min. 3 héttel kezdés után lehet. Múlt héten ketten mentek neki, az egyik srác sajna elhasalt. Ez több okból szívás. Egyrészt nagyon bosszantó tud lenni, másrészt kicsit ciki, harmadrészt most még három hetet malmozhat amíg újra próbálkozhat. Lassan kezdek én is izgulni. Úgy tűnik a vizsgán az a lényeg, hogy az ember ne mérnökként gondolkodjon, hanem azt csinálja meg amit kérnek tőle, még ha tudja, hogy hülyeség, akkor is. Ellenkező esetben csak megy az idő, és mivel nincs vizsgáztató akinek magyarázhat az ember, szépen el fog hasalni. Érdekesség még, hogy a vizsga labor részét az amerikaiak javítják ki, így előfordulhat, hogy csak másnapra van eredmény. Hát remélem nálam nem így lesz. 

Mindenesetre a rózsaszín felhők is kezdenek oszladozni a fejemben. Tudjuk ezt be annak, hogy ez még csak a második munkahelyem. Fogalmazhatunk például úgy, hogy a cég marketinges, HR-es és egyéb arculatával itt sem tud mindenki teljes mértékben azonosulni, de mondhatnám úgy is, hogy a kissé megfáradt, cinikus senior mérnökember példányai itt is fellelhetők. :) Meg ahogy elnézem lehet, hogy fenesok a munka, de itt sem hatékonyabbak az emberek, meg szétesnek a két párhuzamosan végzett feladat között beeső harmadik "most azonnal lécci" hívástól. Mivel nem vagyok egy nagy multitasker (soros férfi aggyal rendelkezem én is) ezzel még lesznek gondjaim.

Otthon

Örömmel jelentem, hogy a junkfood korszaknak vége. Amióta itthon vagyunk és az alapvető dolgokat (tepsi, alapanyagok, tányér stb) beszereztük nagyon jó dolgom van. Sorra készülnek az otthon megszokott finomságok, sőt újdonságokat is kipróbáltunk. Csináltunk (erről a többes számról még nem sikerült leszoknom...) például házi sütésű kenyeret, de nem olyan gépit ám, hanem hagyományos, kézi dagasztásút, kovásszal meg mindennel. Azon kívűl, hogy nagyon finom, meg jó móka formázni egyetlen nagy baja van: sok idő amíg elkészül. Az idő nagy részében csak ücsörög a tészta a melegben. A legjobbat pedig még nem is mondtam: hómméd kakaóscsiga!!! Legjobb :)

A szokásos dolgokat itt is be tudjuk szerezni, sőt, van itt sok minden más is. Pl déli gyümölcsök jóval olcsóbbak és szebbek errefelé (ananász, mangó stb), meg láttunk jópár olyat aminek a nevét nem tudtam megjegyezni. Majd kísérletezünk. Mákot viszont nem sikerült szereznünk. Láttunk már, de csak kis kiszerelésben és drágán, úgyhogy kénytelenek leszünk vagy online rendelni, vagy otthonról küldetni. A másik a mustár. Itt nem rajonganak érte, úgyhogy van dijoni, angol (ez inkább tormára hasonlít szerintem), meg amerikai. Egyik sem az igazi. Nem baj, jön a mákkal együtt.

Sok csomagunk megjött már, csak pár kevésbé létfontosságú, no meg a biciklit van hátra. Nagyon csínján bántunk a csomagokkal, mert úgy számoltuk, hogy a legtöbb dolognál nem éri meg kiküldeni, mert olcsóbb kint megvenni. Ebben elég nagyot tévedtünk. Találtunk egy magyar futár céget, amely relatíve olcsón visz ki gyakorlatilag bármit. Így utólag azt mondanám, hogy gyakorlatilag mindent megéri kivitetni, mert nagy tételben még olcsóbb a dolog, és talán a műanyag szemetesvödör képezi a hatáereset kategóriát, aminél nagyjából ugyanott van az ember, mintha itt megveszi, de minden más egyértelműen megtérül. A jól ismert hazai (P betűs) csomagküldő időgarantált expressz csomagját meg el lehet felejteni, eddig kétszer vettük igénybe, mindkétszer legalább két napot késtek, ami vicc. Nem beszélve arról, hogy mivel nem akartunk a bazi nehéz csomagokért a postára menni, egész nap otthon ücsörögtünk, várva a szállítót. Esetleg annak, akit ez nem zavar megérheti, mert ha az ember megteszi a tétet, akkor jó eséllyel nyer (tehát késnek), ilyenkor pedig visszajár a teljes feladási díj, tehát gyakorlatilag ingyen van a dolog :) Működik, mi visszakaptuk, de azért többet nem játszunk. 

Szórakozás

A királynő épp most ünnepelte uralkodásának 60. évfordulóját (Diamond Jubilee). Ez eléggé áthatott itt mindent, látszott, hogy ez egy óriási biznisz (gyakorlatilag volt itt minden amit az ember elképzel, csak nemzeti színekben), ugyanakkor amolyan jóféle össznépi együttlét is lett belőle. Aki nem menekült el a városból az sokféle eseményen vehetett részt, meg országszerte kerti partik és hasonlók voltak mindenfelé. Sőt, ezek az ünnepségek némileg kisebb kiadásban de sok más kötődő országban (pl Ausztrália, Új-Zéland, India stb) is lezajlottak. Itt Londonban volt egy vízi parádé (mindenféle hajókkal meg csónakokkal a királynővel együtt több ezren hajóztak a Temzén), nagy koncert, felvonulások stb. Tekintettel a meglehetősen pocsék időjárásra, a tömegiszonyunkra, no meg arra, hogy ennyire még nem lettünk brit hazafik mi inkább otthon sütögettünk, meg a közeli parkokat fedeztük fel.

Amit nagyon szeretünk Londonban, az az egymás hegyén-hátán lévő kisebb nagyobb parkok. Mindegyik szép, zöld (na jó ennyi esővel könnyű), rendezett, sokszor mókussal vagy más jószággal (madarak, kacsák, libák, hattyúk, róka), néha tóval feltúrbózott :) Sikerült találnom viszonylag közel hozzánk egy nagyobbat, ami már inkább erdőféle, egyik nap azt jártuk be. A neve: Black Park. Tetszett nekünk nagyon. Volt egy nagyobbacska tó is benne ahonnan szemtelen kacsák és libák jöttek ki amint meglátták, hogy elővettük a szendvicseinket. A kacsa jó poén volt, de a liba kicsit már túl nagyra nőtt szerintem. 

A mostani hétvégén Windsorba látogattunk. Egyben ez volt az első itteni közös vonatozásunk is. Itt annyit megjegyeznék, hogy érdekes élmény mikor a peronon állva az ember mellett elsuhan egy szerelvény körülbelül 100-zal... Van hangja és huzatja. :) Itt a gyorsvonat tényleg gyors, és nem lassít az állomáson, ha nem áll meg. Ijesztő. Szóval megérkeztünk. Sikerült az egyetlen jó napot kiválasztani a héten, így jó időben, eső nélkül tudtuk körbejárkálni a kastélyt. Most nem mentünk be, mert a jó időt itt meg kell becsülni, inkább kirándultunk tovább. Innen egy nagyon hosszú, több mint 4km-es, nyílegyenes, gesztenyefákkal szegélyezett út vezet egy lovas szoborhoz (Copper Horse). Elég impresszív látvány ahogy az ember végigsétál rajta. Mármint az úton. 

Mi azonban balra el, és megpróbáltunk eljutni a folyóparthoz. A tegnap lerajzolt térképemnek sok hasznát nem vettük, mert mint kiderült, a környék tele van királyi és más magán birtokokkal, így pont azok a részek meg gyalogösvények amiket kinéztem le voltak zárva. Én széttártam a karom, hogy ez a google Earth-ben felülnézetben nem látszódott... Azért nem adtuk fel, és egyszer csak kibukkantunk egy hídnál és ott voltunk a Temze parton. 

A parti sétány nagyon hangulatos. Mindenféle villákat, parti nyaralókat, hajókat láttunk mindenfelé, meg persze a szokásos vízi jószágokat. Egy öreg baglyot is találtunk. Dobby-nak hívták, válaszolt a huhogásunkra, de aztán ránk nézett, besértődött és utána már nem lehetett szóra bírni. Végül visszasétáltunk a kastélyhoz, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a cukrászdában fél órával zárás előtt már nem adnak süteményt a megfáradt utazónak, csak elvitelre, azt meg nem akartuk. Nagy kár, mert az első olyan hely volt itt Londonban, ahol szemmel láthatóan süteményt értettek a sütemény szó alatt, és nem valami cukormázas, tarkadrazsés förmedvényt. Nem baj, visszajövünk még. 

Moziba is el akartunk menni, van egy IMAX mozi a közelben, de elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a kritikákat. Ezek után nem volt egy film se, amiért hajlandó lettem volna a borsos jegyárat kifizetni. Ha lesz egy nézhető 3D-s film biztos, hogy elmegyek, mert végre egyszer akarok látni egy IMAX 3D filmet. 

Életérzés

Jól érezzük magunkat, London úgy általánosságban élhető helynek tűnik. Jártunk egy pár rosszabb környéken is, nem értek attrocitások. Persze nem keressük a bajt :) Még meglepődünk, amikor kedvesek az eladók vagy banki alkalmazottak vagy szó nélkül visszaadják valaminek az árát mert meggondoltuk magunkat. (Elvileg ha veszek egy csokit, de nem ízlik azt is visszavihetem. Ezt azért még nem próbáltuk :)) Múltkor a busz megállt, leállította a motort, mert megvárta míg a felszálló ember elment felváltani a pénzét a közeli boltban. (Néha egyébként megáll azért is hogy sofőrt cseréljenek útközben. Jópofa, 5 perces művelet ez is.) A zebránál megállnak az autók. Persze gondosan felkészültünk pszichológiailag is a költözésre, így tudjuk, hogy ún. "kúltúrsokk"-ban van részünk, ami majd szépen elmúlik, meg majd meglátjuk a negatívumokat is hamarosan. Persze vannak furcsaságok, meg szokatlan dolgok is, de így elsőre tetszik nekünk itt. Kicsivel több napsütést meg keverőcsapot el tudnék fogadni még, de hát nem lehet minden tökéletes.

Első nap a gyárban!

Megvolt az első napom. :) Borzasztóan izgultam, sokkal jobban mint az interjúk előtt. Hiába tudtam, hogy nem lesz gond, nem fognak rögtön a mélyvízbe dobni, akkor is. Első nap minden és mindenki új, ráadásul most ehhez még hozzájött az angol amiben azért nem vagyok anyanyelvi szinten, néha igencsak kapkodtam a fejem. Ennek ellenére minden jól ment. Ketten kezdtünk most (mindig hétfőn kezdenek az új emberek), de ez ritkaság, általában többen szoktak. Ebben az évben több száz új embert terveznek felvenni, csak májusig vagy százötvenet vettek fel eddig, úgyhogy a cég elképesztő ütemben bővül, úgy látszik a cloud computing tényleg most van csúcson. Kíváncsi leszek, hosszú távon hogyan tudják majd ezt a növekedést jól kezelni és meg tudják-e tartani a kialakult kulturát. 

Jelenleg 900-an vagyunk egy nagy épületben, három szinten. A hely jól néz ki, nagy terek vannak bent, szellős, középen mindenütt sok ülőhely, kialakított beszélgetős, olvasgatós sarkok, minden szinten más stílusban. A földszinten például van egy mini morris, amiben szintén lehet meetinget tartani, de állítólag nem annyira mókás mert egyszerűen nem fér el benne rendesen az ember. Nem túl régen költöztek ide, így az egész teljesen újnak tűnik. Ja és van játszószoba, vagy inkább terem, tömve videójátékkal, ping-pong asztallal, csocsóval meg billiárd asztallal. Gyanítom olyan sok időm nem lesz erre napközben, de azért majd kipróbálom. Ami még érdekes, hogy itt mindenkinek (már aki nem ellenkezik nagyon) ott a nemzeti lobogója a feje fölött, így lehet tudni ki honnan jött, lehet ismerkedni, megtalálni a hasonló embereket. Valahol van egy magyar srác is, de egyelőre nem találkoztunk. A kép nagyon vegyes, a cég körülbelül fele angol, a többi a legkülönbözőbb helyekről jött boszniától kezdve, norvégián át, egészen szomáliáig. Negyvenegynéhány különböző országból vannak itt emberek!

Maga a beilleszkedés már hamarabb elkezdődött. Már korábban elkérték a bemutatkozásomat, 10 rövid érdekes dolgot magamról, mi a hobbim stb. Ja, meg egy "fun" fotó. Ezen elég sokat szenvedtem, hogy ne legyen túl gyökér, de azért túl visszafogott se. Kiderült, kár volt ezen ennyit görcsölni, egyik végletet se tudtam volna felülmúlni. Múlt héten pedig ki kellett töltenem egy tesztet, amely az "erősségeimet" volt hivatott feltérképezni. Feltettek majd kétszáz kérdést, amire gyorsan, ösztönből kellett válaszolni. Ez kicsit furának tűnt, meg túl multisnak, meg egyébként is, de így utólag nem is olyan hülyeség. Az eredmény 5 jellemző erősség volt, ami valóban jól körbeírt engem. Ez rákerült a belépőkártyám hátoldalára, meg majd ki kell ragasztanom az asztalomra is. Ha tényleg figyelembe fogják ezeket venni akkor abból valami jó is kisülhet. Jó hír még, hogy 3 (!) közös vonásunk is van a főnökömmel, úgyhogy valószínűleg jól megértjük majd egymást :) Összesen azt hiszem 35 féle van ebben a rendszerben.

Szóval megérkeztem, kis teázás, megvolt a fotózás, aztán a napirendi pontok áttekintése, meg közös reggeli hármasban. Külön vezetőnk volt erre a napra aki kisérgetett minket, mindent elmagyarázott, megmutatta az épületet, ki hol mit csinál, mi merre hogyan. Hosszú távon is segíteni fog minket, ez a munkája. Elnézve a bővülési ütemet nem csoda, hogy teljesen külön poszt van a beléptetésre és a beilleszkedés segítésére.

Kézről kézre adtak minket az előadók, megvoltak a kötelező körök, mint tűzvédelem, biztonság, HR stb. Volt még környezetvédelem is. Itt azért eléggé elképedtem, mikor kiderült, hogy a teljes UK adatközpont kizárólag megújúló (szél és víz) energiaforrásról üzemel! Márpedig a központ nem kicsi, kíváncsi leszek mikor bejárjuk. Az USA-ban kicsit más a helyzet, ott még mindig szénnel fűtenek, szomorkodott az előadónk :) Ami még szokatlan volt, hogy pl múlt héten 25 önként jelentkezővel elmentek és kitakarították az egyik közeli csatornát, kihalászva vagy 80 zsák szemetet, közte 3 kerékpárt. Ez az önkéntesség itt támogatott dolog, évente maximum 100 órát elengedi a cég az embert, hogy ilyen munkát végezzen.

Találkoztunk egy felsővezetővel is, aki szintén nagyon közvetlen volt és sok mindent elmondott a cégről. Ahogy már többen is, ő is hangsúlyozta, hogy itt minden újításra nyitottak, jöjjünk az ötletekkel bátran. 

Megkaptuk még a laptopjainkat meg az RSA tokent is. Illetve csak majdnem, mert miután beállítottunk mindenféle jelszót és ellenőriztük az eléréseket az IT srác elment a géppel. Egyszer biztos visszakapjuk. Nagyon nem hiányzott azért, mert egész nap ment az okítás, meg van asztali gépünk is. Három monitor van az asztalomon, szépen körberakva, úgyhogy Mátrix életérzés lesz. Egyébként nagy áldás, mert sokkal könnyebb így a hibakeresés, szépen ki lehet rakni mindent egymás mellé. 

A nap vége felé megismertem végre a csapatomat. A nagy rakás mérnökből a hálózatbiztonsági részen az enterprise aranycsapat tagja leszek. Van itt még ezüst meg platina is, más ügyfélkört látnak el, de ugyanazt csinálják. Jófej volt mindenki, de azért nem állt le a munka miattam :) Ami így elsőre lejött az a jó hangulat, összetartás, segítőkészség volt. Kaptam egy segítő társat ("buddie") aki most elég elfoglaltnak tűnt, de mások odajöttek elmondani pár hasznos dolgot. Az egyik kolléga például majdnem ott lakik ahol én, úgyhogy hazafelé meg vele tudtam beszélgetni.

A következő 3 hét a beilleszkedéssel fog telni. Ennek van kötelező része (pl megfelelő emberekkel való interjúzás, beszélgetés) meg saját információgyűjtögetés, illetve az átadott anyagok átolvasgatása. Ha minden jól megy a végén lehet jelentkezni vizsgára, és ha sikerül végre elkezdhetek majd dolgozni.