Véglegesítettek! Mondjuk már ideje volt, mert elméletben 13 hét lett volna, én meg épp ma fejeztem be a 15. -et. A problémát az okozta, hogy a főnök épp akkor ment el szabadságra, így meg kellett várnom míg visszajön. Aztán meg teljesen szét volt esve mert behalt a gépe. Valószínűleg ma se jutott volna eszébe, ha a négyszemközti szokásos beszélgetés során meg nem kérdezem, hogy most megint izguljam végig a hétvégét vagy elárulja végre hogy mivan. Mondta, hogy ja persze, átmentem :) Ki kell tölteni egy papírt és leadni a HR-nek. Ha minden jól megy hamarosan megkapom a hátizsákot, ami minden rendes Racker-nek van. Jól néz ki, sok zsebe van, bele fog férni az összes biciklis cucc meg a kaja, igazából ezt vártam már. :)
Tegnap a kollegákkal rendeztünk egy közös vacsorát, meghívtuk a régi főnököt is. Az újat most nem, vele majd külön megyünk el legközelebb. Egy jó kis kínai étteremben voltunk, nagyon jó volt. Körbeültük az asztalt középen meg terülj-terülj asztalkám: kacsasült, sügér, kínai brokkoli, zöldségek, "suicide pork" (ne kérdezd miért), meg egy halom egyéb aminek a nevét se tudom. Jól degeszre ettük magunkat. Közben megtudtam hogy milyen is az élet egy másik angol nagyvállalatnál. A kedvenc mondatom: "Mikor beléptem rájöttem, hogy ez az a hely ahová meghalni jönnek az emberek". Hogy melyik cég azt nem írom ide, de V betűvel kezdődik és egy idehaza is jól ismert óriás telco. Úgy tűnik hihetetlen lassú az élet ott, egy IP címkiosztásra hivatalosan is 21 nap van, meetingelnek a meetingről és hasonló jelenségek. Jó tudni hova ne menjek. Egyébként való igaz, hogy nálunk, legalábbis mérnöki szemmel, hihetetlen pörgős az élet. Sok a feladat, gyakori a sürgős és az üresjárat nem létezik. Egyszerűen nincs olyan, hogy az embernek ne lenne legalább 3 következő dolog a listáján. Ezt még szoknom kell, de egyelőre tetszik mert hihetetlen gyorsan eltelik a nap. Másrészt viszont nem nagyon van idő munkaidőben tanulni, leszámítva persze azt, ha valaminek muszáj utánanézni, különben nem tudja megoldani az ember a feladatot. Azért egy kis ping-pongra minden nap jut idő :)
Egy másik dolog ami nagyon tetszik itt, hogy elismerik a teljesítményt a plusz munkát. Nem pénzre kell gondolni (persze abban is), de elég gyakori a köszönő levél, telefon. Ha valaki túlórázik egy ügyfél miatt akkor szinte biztos, hogy az egekig magasztalják és ha sok ilyet tesz akkor feltűnik. Múltkor sikerült egy ilyen lehetőségre lecsapni, reggel 7-kor otthonról megcsináltam valamit. A főnökömnek küldött hálálkodó levélen kívül ma megkerestek és elvittek a "vitrinhez" hogy válasszak valami ajándékot belőle. Ezen teljesen meglepődtem. A vitrin persze tele volt mindenféle jóval, végülis lett egy ingyen nerf pisztolyom, tudok én is lövöldözni :) Ez a köszönöm apróságnak tűnik, de rendszeresen látok hasonlót mindenfelé és meglehetősen jó motiváló. A legfontossabb talán talán az, hogy mindez a hétköznapok része, így a kiemelkedő teljesítmény nem válik szép lassan és csöndben alapvető elvárássá, amelyet aztán igen nehéz túllépni.
Megvolt az első ügyfeles konzultációm is. Helyesebben mondva a második, mert az elsőn csak füleltem, ezen meg már beszéltem is. Úgy tűnik az ügyfelek mindenhol hasonlók, nem nagyon tudják mit akarnak, aminek a vége aztán az hogy kapják a "szoksásosat", aztán később szép lassan hozzájuk igazítjuk. Ezek a megbeszélések legtöbbször telefonon zajlanak, beül a 3 féle menedzser, meg tőlünk valaki és átbeszéljük a szerződésben foglalt műszaki tartalmat, hogy megkezdhessük a kiépítést. Kicsit elizgultam, szóval van mit fejleszteni, de azért jó lesz ez. Arra mindenképpen jó volt, hogy megszűntesse az ismeretlentől való félelmet, így már látom, hogy még egy-két ilyen és menni fog ez simán. Annyival másabb itt a tervezés, hogy tudni kell mi az ami eladható, mit tudunk támogatni. Hozzászoktam, hogy szinte bármilyen igényt ki lehet elégíteni ami műszakilag csak lehetséges, itt azért rengeteg megkötés van (csak két példa, a Cisco Anyconnect nem támogatott, sőt a dinamikus routing sem), így vigyáznom kell majd, nehogy beválalljak valamit amit nem szabad :) Mivel házon belül megvan a szakértelem ezekhez is, szerintem idővel fog ez változni.
Sikerült a CCNA Security vizsgám. A következő cél a CCSP (Security Professional) megszerzése, ami 4 vizsgából áll. Év végéig még 1 vagy talán 2 is belefér, aztán jövőre a maradék. Utána meglássuk.
A végére egy apró sztori amit már megírtam a facebookon, de azt nem mindenki olvassa. Egyik nap megkérdeztem a biztonsági őrt hogy mi újság. Néha látom és egyszer már segített mikor kizártam magam a biciklitárolóból mert bent felejtettem a táskám... :) Kicsit meglepődött hogy érdekel mi van vele, de aztán elkezdte magyarázni hogy 7 éjszaka van zsinórban aztán 2 pihenő aztán 2 nappal aztán jön megint az éjszaka. Kemény. Éreztem a magyar akcentust, kicsit közelebb mentem és elkezdtem nézni a kártyáját. Hát persze hogy magyar volt. Rögtön pacsi. :) Nagyon örült egy kis beszélgetésnek. Egyébként hozzátenném, hogy az egyetlen őr aki mosolyog és köszön az embereknek. A többinél próbálkoztam köszönéssel egy-két hétig, de aztán meguntam hogy vagy nincs reakció, vagy szinte fizikai fájdalmat okoz a válasz kinyögése.
