Előléptetés

Péntek délután szólt a főnök, hogy van-e 5 percem.  Nehéz ilyesmire nemet mondani, úgyhogy mentünk is a tárgyalóba. Kiderült, hogy átmentem a próbán és második szintű mérnök lettem. Visszafogott, professzionális mosoly :)

Előző héten volt egy 2 órás interjúm. Az első felében szakmai kérdéseket tettek fel senior mérnökök, a másodikban meg két főnök (az enyém és még egy másik csapaté) kérdezgetett. Nagyon izgultam, de így útólag, persze, már nem tűnik olyan nehéznek. Mondjuk az olyan kérdések, mint: szerinted ki a leggyengébb a csapatban és miért, azért nem igazán kellemesek. 

Ez az egész előléptetési procedúra azóta alakult ki, hogy én csatlakoztam. Azelőtt nem létezett, legalábbis nem volt ennyire formalizálva. Most már vannak mindenféle leírások, mátrixok, folyamatok, amik megmondják, mit hogyan kell és mi voltunk (3 ember lépett most előre) az elsők akiken kipróbálták. Szerintem jól működik :)

A munkakör nem igazán fog megváltozni. Egy két dologban nagyobb elvárások lesznek, kicsit eltolódhatnak hangsúlyok, de itt nagyjából mindenki ugyanazt csinálja. A magasabb szintűektől azt várják el, hogy segítsék a többieket, tartsanak rövid oktatásokat, komplexebb problémákon dolgozzanak, eszkalációs pontok legyenek. Egy jó ideje kettes szintű munkát végzek, így inkább csak tovább kell erősíteni a képességeket.

Jövő héten ünneplés lesz. Kb 50 éhes szájat kell majd ellátnunk pizzával. Még jó, hogy 3-an vagyunk.

Jövés-menés

Érdekes jelenség van a munkahelyen a 12 fős csapatomban. Borzasztó nagy az elvándorlás. Az utóbbi 6 hónapban 6 ember távozott! Nagyjából havonta lelép valaki. Pont pár nappal ezelőtt számoltam ezt ki ebédnél valakivel és fogadtunk, hogy akkor következő hónapban ki fog kilépni. Erre egy hét múlva ment is valaki.  Ráadásul nem is nyertem. Az egyik mókamester távozik, aki sokat segített nekünk, újaknak. Gyakorlatilag a 6 hónapommal már lassan az "öreg rókák" táborát erősítem. Van egy 6 éve itt dolgozó ős-tag, utána jön néhány 1-2 éves, aztán a frissek.

 

Mindez persze pozitív hatásokkal is jár, sok a búcsúbuli. Most is volt egy pénteken. Jó mulatság volt, hogy megérkezésünk után vagy fél órát álltunk kint a hidegben, várva, hogy a tűzoltók végre kikapcsolják a nem létező tüzet jelző riasztókat és be lehessen menni. Mondjuk mi jobban jártunk mint azok a szerencsétlenek akiket a közeli konditeremből zavartak ki egy szál törülközőbe csavarva. :)

 

Másik pozitívum, hogy gyakorlatilag óriási lehetőséget kaptunk, hogy megmutassuk mit tudunk és léphessünk előre. Például már csak egy 3-as szintű mérnökünk maradt, akivel ráadásul rengeteg a probléma és a konfliktus. Gyakorlatilag nem tölti be a funkcióját, sőt, sok problémát generál. A 2-es szintűekből már több van, de ezek nagy része is újonnan felvett, kevés a tapasztalt. Mindezekből már kiolvasható, hogy mi lehet a negatívum. Gyakorlatilag a legtöbb dologra magának kell rájönnie az embernek, mert nincs kit kérdezni, vagy ha van is elfoglalt. Nem nagyon lehet problémát eszkalálni se, pláne nem a már említett hármas szintű kolléga felé, úgyhogy addig kell agyalni a egy problémán amíg meg nem oldja az ember, vagy meg nem oldja önmagát. Ennek mondjuk én örülök, mert jobban lehet fejlődni. De lesz ebből még gond, mert amikor ömlik be a feladat nincs idő egy ilyen lassú, gondolkozós hibaelhárításra. 

 

A főnök érthetően nem örül a folyamatnak. Hogy mit tesznek ellene, azt még nem látom. Mondjuk nem nagyon lehetett ezt megállítani. Mielőtt én megérkeztem, jóval kevesebben dolgoztak a csapatban és gyakorlatilag betemette őket a munka. Volt, hogy akár 100 várakozó feladat is volt az 5-6 emberre, közben folyamatosan telefonok érkezetek, hogy miért nincs még valami kész, és minden sürgős volt persze. Így az egész afféle idegbeteg call-center jelleget öltött, amolyan "bejövök a gyárba ticketet darálni" érzést. Szerencsére ezt akkor észrevették, ezért vagyunk mára 12-en (ami szerintem még mindig kevés), és kezelhetőbb a dolog, marad minimális idő tréningre is meg egyéb kisebb projektekre. De akik az előző időszakot végignyomták elkezdtek munkát keresni és szép lassan elmentek. Sokan közülük jó mérnökök, akik jóval többre képesek (és vágynak is) mint amire itt lehetőség van. Én is látom (mondjuk ezt én már a jelentkezéskor tudtam), hogy itt viszonylag szűk és behatárolt a mozgástér. Amint az ember ebben otthonosan mozog és már rutinszerűvé válnak a hétköznapjai, vagy túl sokáig kapja a nyomást, értelemszerűen továbblép. Ez pedig körülbelül 1-3 év. A mérnökök legfőbb ellensége az unalom és a kihívás (nem egyenlő a szívással) hiánya, és ezt pénzzel is nehéz hosszú távon pótolni. 

 

Jó dolog viszont, hogy a sok újonnan felvett együtt szocializálódik :) Mikor megjöttem egy viszonylag csöndes társaságba keveredtem, ahol mindenki a munkába temetkezett. Most pedig jó a hangulat, dumálunk, szívatjuk egymást, elmegyünk néha lazítani együtt. Múltkor voltunk airsoftozni, saját szervezésben, végül csak 3-an (mármint csak 3-an a munkahelyről). Én mondjuk nem leszek állandó tag (elég fárasztó 6 órán keresztül rohangálni miközben sokszor eltalálnak, ami meg fáj), de a lengyel srácnak nagyon bejött. Máskor vacsorázni vagy sörözni megyünk. Szóval az újonnan csatlakozók pozitív hatással vannak a csoportdinamikára :D 

 

Összességében örülök neki, hogy így egy szinte újonnan alakuló csapatba sikerült  bekerülnöm, ahol a főnök is új. Sokkal több így a történés, az újdonság, a motiváció. 

Zajlik az élet

Régóta nem írtam, ez két dolognak köszönhető. Egyrészt szeptember közepén hazalátogattunk tíz napra, és így szinte mindenkivel sikerült élőben is megbeszélni mi a  helyzet, a másik pedig egyszerűen csak a lustaság.

A munkahelyen minden szép és jó. Továbbra is úgy érzem, hogy túl sok a feladat, a tanulnivaló, így sokszor nem jut mindenre időm. A szokásos alapfeladatok mellett van már egy két kisebb projekt amit elvállaltam: például kialakítjuk egy heti 1-2 órás önképzés lehetőségét, amit mindenki valami értelmes projekten tölthet távol a telefontól és a queue-től. Ennek a részleteit meg adminisztrációs felületét találom ki. Ezenkívűl van egy-két belső program amit más kollegák fejlesztettek, de már elhagyták a céget, így elárvultak. Ezeket vettem át hogy folytassuk a  hibajavítást és fejlesztgetést, illetve magam is írogatok hasonlókat. Emellett kellene még tanulni a vizsgákra, meg van még bőven olyan kütyü, amit itt használunk, de még egyáltalán nem, vagy csak alig ismerem. Kicsit angolozni is kellene, mert noha ezt használom mindenhol, még mindig nem vagyok elégedett a tudásommal és az aktív tanulás sokat dobna rajta. Szóval kevés az idő, de nem panaszkodom, mert valami ilyesmit szerettem volna. :)

Nemrég sikerült egyébként egy orbitális nagy szívást a nyakamba venni. Gyors segítségnyújtásnak tűnt. Arra kószált egy menedzser, hogy ugyan tudja, hogy az ügyfél nem hozzánk tartozik, de mégis... Merthát az ügyfél nagyon elégedetlen és el fog menni. No ebből kerekedett egy kicsit több mint két hetes hibakeresés, aminek a végén (persze) kiderült, hogy a hiba az ügyfél saját hálózatában van. Volt nagy öröm a végére, kaptam egy üveg pezsgőt is :) Bár hihetetlen szívás volt az egész, nagyon sokat tanultam belőle. 

Kicsit más. A helyi gáz és áramszolgáltatónk az őrületbe kerget. Összehasonlítva az otthoni élményekkel itt teljesen más alapokra helyezik a szivatást. Kezdődött azzal, hogy beköltözésünk után hónapokig nem kaptunk se számlát, se szerződést se semmit. 

Nem azért mert hiányott volna bármi is, egyszerűen ráérősek. Ez csak azért zavart, mert nem tudtam, hogy itt hogy mennek a dolgok. Feltételeztem, hogy ha nem jön semmi akkor baj van. Meg nem akartam egyben fél éves számlát se fizetni. Itt egyébként nagy divat a negyed éves, fél éves, vagy éves számlafizetés. Van havi is, de az is olyan, hogy 10 hónapra osztják el és van egy szünet. Biztos így jó :)

Aztán kaptam levelet, de csak a villanyra. Rossz volt a név is rajta persze, de felhívtam őket és kijavították. A gáz nem jött sokáig. Aztán próbáltam a csodálatos webes felületüket használni. Regisztráltam de nem volt még előfizetői azonosítóm. Írtam levelet. Egy hét múlva visszahívtak, hogy na mit szeretnék. Mondom account numbert. Nagy nehezen kaptam, az egyikre. Kis könyörgéssel kaptam a másikra is. Aztán ott is rossz volt a név. Nem gond online átírtam. Persze nem javult. Átírtam még 5ször, meg szóltam. Még ma is rossz.  Mikor kértem, hogy automatikus díjbeszedéssel fizessek akkor kérdezték, hogy mennyit vonjanak. Mondom semennyit, annyit amennyit az óra mutat, majd diktálom. Azt úgy nem lehet, az első hónapnak mindenképpen becsültnek kell lennie. Így lett 30 font. Mert itt úgy megy (legalábbis náluk) hogy becsülnek egy számlát, és UTÁNA kell diktálni, hogy gyorsan küldjenek egy javítottat... :) Szóval kb. 4 hónapig semmit nem fizettünk. Végre elkezdtek vonni, én meg szorgalmasan beküldtem az óraállást. Másnap felhív valaki, hogy mi az óraállás. Egyébként a kettővel ezelőtti lakó nevét mondogatta, miközben az ÉN mobilomon hívott. :) Mondom tegnap bediktáltam online. Ó de ők egy másik részleg, ők azok akik az embert küldik évente egyszer... Be van állítva egyébként az online számla, ettől függetlenül kapom a nyomtatott papírt. Múlt héten majdnem minden nap jött valami. Az egyikben az áremelés miatt sajnálkoztak. A másikban közölték, hogy jót akarnak nekem ezért összevonják a számlakezelőrendszereket, így nemsokára egyben lesz kezelve a gáz és a villany. És nekem semmit nem kell tennem. Majd meglássuk... 

Letelt a próbaidő!

Véglegesítettek! Mondjuk már ideje volt, mert elméletben 13 hét lett volna, én meg épp ma fejeztem be a 15. -et. A problémát az okozta, hogy a főnök épp akkor ment el szabadságra, így meg kellett várnom míg visszajön. Aztán meg teljesen szét volt esve mert behalt a gépe. Valószínűleg ma se jutott volna eszébe, ha a négyszemközti szokásos beszélgetés során meg nem kérdezem, hogy most megint izguljam végig a hétvégét vagy elárulja végre hogy mivan. Mondta, hogy ja persze, átmentem :) Ki kell tölteni egy papírt és leadni a HR-nek. Ha minden jól megy hamarosan megkapom a hátizsákot, ami minden rendes Racker-nek van. Jól néz ki, sok zsebe van, bele fog férni az összes biciklis cucc meg a kaja, igazából ezt vártam már. :)

Tegnap a kollegákkal rendeztünk egy közös vacsorát, meghívtuk a régi főnököt is. Az újat most nem, vele majd külön megyünk el legközelebb. Egy jó kis kínai étteremben voltunk, nagyon jó volt. Körbeültük az asztalt középen meg terülj-terülj asztalkám: kacsasült, sügér, kínai brokkoli, zöldségek, "suicide pork" (ne kérdezd miért), meg egy halom egyéb aminek a nevét se tudom. Jól degeszre ettük magunkat. Közben megtudtam hogy milyen is az élet egy másik angol nagyvállalatnál. A kedvenc mondatom: "Mikor beléptem rájöttem, hogy ez az a hely ahová meghalni jönnek az emberek".  Hogy melyik cég azt nem írom ide, de V betűvel kezdődik és egy idehaza is jól ismert óriás telco. Úgy tűnik hihetetlen lassú az élet ott, egy IP címkiosztásra hivatalosan is 21 nap van, meetingelnek a meetingről és hasonló jelenségek. Jó tudni hova ne menjek. Egyébként való igaz, hogy nálunk, legalábbis mérnöki szemmel, hihetetlen pörgős az élet. Sok a feladat, gyakori a sürgős és az üresjárat nem létezik. Egyszerűen nincs olyan, hogy az embernek ne lenne legalább 3 következő dolog a listáján. Ezt még szoknom kell, de egyelőre tetszik mert hihetetlen gyorsan eltelik a nap. Másrészt viszont nem nagyon van idő munkaidőben tanulni, leszámítva persze azt, ha valaminek muszáj utánanézni, különben nem tudja megoldani az ember a feladatot. Azért egy kis ping-pongra minden nap jut idő :)

Egy másik dolog ami nagyon tetszik itt, hogy elismerik a teljesítményt a plusz munkát. Nem pénzre kell gondolni (persze abban is), de elég gyakori a köszönő levél, telefon. Ha valaki túlórázik egy ügyfél miatt akkor szinte biztos, hogy az egekig magasztalják és ha sok ilyet tesz akkor feltűnik. Múltkor sikerült egy ilyen lehetőségre lecsapni, reggel 7-kor otthonról megcsináltam valamit. A főnökömnek küldött hálálkodó levélen kívül ma megkerestek és elvittek a "vitrinhez" hogy válasszak valami ajándékot belőle. Ezen teljesen meglepődtem. A vitrin persze tele volt mindenféle jóval, végülis lett egy ingyen nerf pisztolyom, tudok én is lövöldözni :) Ez a köszönöm apróságnak tűnik, de rendszeresen látok hasonlót mindenfelé és meglehetősen jó motiváló. A legfontossabb talán talán az, hogy mindez a hétköznapok része, így a kiemelkedő teljesítmény nem válik szép lassan és csöndben alapvető elvárássá, amelyet aztán igen nehéz túllépni.

Megvolt az első ügyfeles konzultációm is. Helyesebben mondva a második, mert az elsőn csak füleltem, ezen meg már beszéltem is. Úgy tűnik az ügyfelek mindenhol hasonlók, nem nagyon tudják mit akarnak, aminek a vége aztán az hogy kapják a "szoksásosat", aztán később szép lassan hozzájuk igazítjuk. Ezek a megbeszélések legtöbbször telefonon zajlanak, beül a 3 féle menedzser, meg tőlünk valaki és átbeszéljük a szerződésben foglalt műszaki tartalmat, hogy megkezdhessük a kiépítést. Kicsit elizgultam, szóval van mit fejleszteni, de azért jó lesz ez. Arra mindenképpen jó volt, hogy megszűntesse az ismeretlentől való félelmet, így már látom, hogy még egy-két ilyen és menni fog ez simán. Annyival másabb itt a tervezés, hogy tudni kell mi az ami eladható, mit tudunk támogatni. Hozzászoktam, hogy szinte bármilyen igényt ki lehet elégíteni ami műszakilag csak lehetséges, itt azért rengeteg megkötés van (csak két példa, a Cisco Anyconnect nem támogatott, sőt a dinamikus routing sem), így vigyáznom kell majd, nehogy beválalljak valamit amit nem szabad :) Mivel házon belül megvan a szakértelem ezekhez is, szerintem idővel fog ez változni. 

Sikerült a CCNA Security vizsgám. A következő cél a CCSP (Security Professional) megszerzése, ami 4 vizsgából áll. Év végéig még 1 vagy talán 2 is belefér, aztán jövőre a maradék. Utána meglássuk.

A végére egy apró sztori amit már megírtam a facebookon, de azt nem mindenki olvassa. Egyik nap megkérdeztem a biztonsági őrt hogy mi újság. Néha látom és egyszer már segített mikor kizártam magam a biciklitárolóból mert bent felejtettem a táskám... :) Kicsit meglepődött hogy érdekel mi van vele, de aztán elkezdte magyarázni hogy 7 éjszaka van zsinórban aztán 2 pihenő aztán 2 nappal aztán jön megint az éjszaka. Kemény. Éreztem a magyar akcentust, kicsit közelebb mentem és elkezdtem nézni a kártyáját. Hát persze hogy magyar volt. Rögtön pacsi. :) Nagyon örült egy kis beszélgetésnek. Egyébként hozzátenném, hogy az egyetlen őr aki mosolyog és köszön az embereknek. A többinél próbálkoztam köszönéssel egy-két hétig, de aztán meguntam hogy vagy nincs reakció, vagy szinte fizikai fájdalmat okoz a válasz kinyögése. 

Mit dolgozok?

Most, hogy már lassan három hónapja dolgozok, gondoltam leírom mit is csinálok itt. Talán nem jó ötlet, de egyszerre fog szólni a szakmabelieknek és az azon kívűlieknek, így lehet, hogy senki nem fogja elolvasni. 

A Network Security csapat tagja vagyok. Van egy jegykezelő rendszer, amiben minden egyes probléma (megállt a hálózat) vagy igény (új szervert akarnak) külön jegyet kap. A csapathoz tartozik egy queue (jegykupac), amiből egész nap kedvére válogathat az ember. Ha valamihez hozzányúlt akkor illik megoldásig vinni a dolgot. Volt már, hogy olyat húztam amiről lövésem nem volt mit kellene vele kezdeni. Ilyenkor az ember kénytelen keresni valakit aki megoldja helyette vagy legalábbis segít. Csöndben visszatenni a kupacba pofátlanság, és ha sokszor előfordul akkor előszedik az embert, hogy ugyanmár szerinte ez mennyire egyezik a céges értékekkel. :) Ezen kívűl van még egy közös telefonszámunk is, amire időnként ügyfelek vagy más csapatok hívásai érkeznek. Ez véletlenszerűen szétosztódik a bejelentkezett emberek között. Csúnyán néznek arra aki egész nap nem jelentkezik be. Sunnyogni nem lehet, mert a statisztika automatikusan készül és a főnök mazsolázgat belőle.  Azért nem olyan vészes a dolog, napi 5-6 órát ha bent van az ember akkor már kiemelkedően jó, de valahogy sose sikerül ezt elérnünk. Idegbeteg/mérges ügyfelet eddig még nem kaptam, remélem ez így is marad. Az esetek egy részében van, hogy felét sem értem annak amit mondanak (pl hívás Indiából vagy más távoli vidékről), de hála annak, hogy az emberi nyelv hihetetlenül redundáns azért valahogy eddig még elboldogultam velük. A kupacból egyébként sosem fogy ki a jegy, bár mostanság igen jól szokott kinézni és van, hogy huzamosabb ideig 10 alatt van ami csodálatos. A főnök szerint ez a múltkori sütiakciójának köszönhető, ami egy pilllanatra még 0-ra is vitte az egészet. Megkértem, nézzük meg nincs-e véletlenül pici hatása annak, hogy nyár van. Kiderült hogy vagy 30%-al kevesebb munka jön be, cserébe ősszel majd belepusztulunk. :)

Maguk a jegyek elég sokfélék lehetnek. Csak néhány példa: tűzfalszabály módosítás, új VPN kialakítás, új szegmens létrehozása, új virtuális szerver létrehozása a loadbalanceren, URL átirányítások, szoftverupgrade, valamilyen riasztás kivizsgálása, összeomlás, tanácsadás kérése, karbantartási feladat ütemezése stb.  A legjobb persze itt is a többnapos nyomozást igénylő rejtélyes hálózati hiba, ahol dr House módra lehet különböző teóriákat kipróbálni. Lényegében bármi beeshet ami a hálózat security részéhez köthető. Érdekesség még, hogy a hálózati leállással járó beavatkozásokat általában munkaidőn kívűl kell csinálni. Ha valaki nyúlkál az eszközben és megáll miatta például egy online bolt weblapja azt nem szokták szeretni. Komoly pénzeket kell ilyenkor fizetni az Ügyfélnek és sok kellemetlen kérdést kell megválaszolni. Ami viszont tetszett, hogy ilyenkor a cég mindig vállalja a történteket, tehát ha valaki elgépelt valamit, vagy hibázott, akkor nem kezdenek el köntörfalazni valami egzotikus bugra hivatkozva, csak hogy ne kelljen fizetni. A leállásokra visszatérve: sokat éjszakázunk? Nem, mert itt jön a csoda: ezt nem nekünk kell végrehajtani hajnalok hajnalán. Van erre egy éjszakai műszak, illetve vannak az USA-ban is mérnökök. Hatkor tehát el lehet dobni a tollat és lehet hazamenni :) Azért így sem kellemes, mert nagyon aprólékosan elő kell készíteni a végrehajtandó lépéseket, visszaállási és tesztelési tervet. De tényleg szinte úgy, hogy akár egy bölcsészhallgató is meg tudja csinálni. Amikor kész van ráadásul egy másik mérnök is ellenőrzi. 

Külön csapat van magának a gerinchálózatnak a supportálására, azt nem mi csináljuk. Ők szokták a switcheket / routereket konfigurálni. Úgy vettem észre kevésbé értékelt munkakörnek számít, mondjuk tény, hogy jóval behatároltabb. 

Hardvert nem érintünk. Minden ilyen dolgot az adatközpontban ülő technikusok végeznek, akik szintén egy külön faj. Mondjuk én szerettem néha rackelni, legalább annyi testmozgás volt napközben, de azért egyelőre jól megvagyok nélküle :) Ha valami nagyon elromlik vagy új az eszköz akkor pedig adnak távoli konzol hozzáférést. 

Az új ügyféligények kiépítésére is külön csapat van (Production) ők azok akik a specifikációk alapján összerakják az alapkonfigurációkat. Utána kerül hozzánk, mi pedig hozzáadjuk az apróbb részleteket és kijavítjuk az előző csapat által kreált hibákat. Magukat az ügyféligényeket az ügyfélhez rendelt "vezető technikus" szedi össze egy konferenciabeszélgetés során amire egy hálózatbiztonsági mérnök is beül a csapatomból. Ilyenen még nem vettem részt, ehhez kicsit még fejlődni kell, leginkább abból, hogy mit tudunk nyújtani. Nem technikailag, hiszen műszakilag ugye nincsen lehetetlen, minden csak pénz kérdése.

Talán már jól látszik, hogy eléggé elkülönülnek a funkciók, felelősségi körök. Az otthon megszokott mérnöki szerep, hogy egyszerre vagyok kereskedő, ügyfélmenedzser, technikus, sofőr, hálózatbiztonsági mérnök, terméktanácsadó, konzulens, tanár és még a jó ég tudja mi minden az itt nincs. Egyszerűen nem hiszik el az, hogy az ember ennyi mindent  csinálhat jól, ezért pl ha a CV-t ír az ember erősen faragni kell, mert azt fogják hinni, hogy hazudik, vagy hogy össze-vissza váltogatta a szakmáját és bámulat helyett nevetés tárgya lesz. Ez egyrészt jó, mert tényleg el lehet mélyülni a témában, de szerintem kicsit szűklátókörűséget okoz. Meg jó néha kicsit mást is csinálni, ha mást nem elutazni egy ügyfélhez beszélgetni valamiről. Na ez itt nem lesz. Viszont örülök, hogy a múltam miatt jobban rálátok a többi területre is, jobban megértem őket. Tudom pl, hogy mivel nem akarok foglalkozni :)

Egyelőre amit csinálok bőven kielégít. Rengeteg olyan dolog van ami jelenleg érdekel, csak nem találok elég időt rá. Meg fogok tanulni még pár eszközt (Brocade Loadbalancer, Imperva WAF stb.) kezelni, ügyfelekkel tervezni, illetve folytatom a minősítések megszerzését. Következő cél a Cisco Security Professional meg a Big-IP F5 szakértő. A cég támogatja a vizsgázást, minden sikeres vizsgát fizet ha bármi köze van a szakmához. Szerintem teljesen korrekt. Negyedévente egy vizsga az szinte kötelező is, de a kettő már a célok "túlteljesítését" jelenti, azaz pozitív az előremenetel szempontjából. Paradicsomi állapotok :)

Bulik, újabb vizsga, expo, munka

Jó hír, hogy már a párom is dolgozik! :) Egyelőre egy ideiglenes, közvetített munkáról van szó, egy raktárban készít elő árukat a szállításra. Elég kemény fizikai munka, és csak meghatározott időkben vannak például szünetek, ráadásul most pl. szombaton is menni kellett. Viszont nem minden héten van meló, és ez jó, mert így amellett, hogy már dolgozik, azért marad idő a hosszú távú állások keresésére, interjúzásra stb. Előbb utóbb meglesz az igazi! 

A múlt hét vége felé két céges buli is volt. Az egyik egy szűk körű csapatépítés volt a közvetlen kollégákkal. Elmentünk egy helyi étterembe és betoltunk egy egész nyárson sült bárányt. Na jó, csak próbáltuk, maradt belőle azért másnapra is, 11-en azért kevesek voltunk rá. Egy sör is lecsúszott, ami nem sok, de mivel nem nagyon szoktam inni, pont elég volt. Egy hibát azért elkövettem. A végén bevállaltam egy kávét. Valamiért azt gondoltam, hogy a white coffee az valami különleges dolog ezért olyat kértem, de rá kellett jönnöm, hogy kb. sima cappuccino, picivel több tejjel. De ekkor már minden volt, mert a salátában is volt feta sajt, úgyhogy gondoltam egye-fene, megiszom. Hát azóta is szenvedek. Ha már itt tartunk, fogok venni egy allergia tesztet. Találtam egy jó kis készletet, amit otthon is lehet használni és körülbelül 50 féle élelmiszert vizsgál meg, hogy mire van az embernek érzékenysége. Még nem rendeltem meg, de ami késik nem múlik. Szóval a vacsi jól sikerült, de meg kell állapítanom, hogy a bárány nálam hátul kullog a sorban, nem annyira szeretem. Nagy kár, mert itt sokkal olcsóbb és könnyebben beszerezhető, mint otthon. A beszélgetés kicsit akadozott, mert közben ment a kivetítőn a német-olasz meccs és az utóbbiak sorra kapálták be a gólókat, de azért sikerült egy-két sztorit elkapnom. Én túl sokat nem osztottam az észt, egyrészt mert ritkán szoktam egyébként is, másrészt meg igencsak hegyeztem a fülem hogy legalább a felét megértsem annak amit hallok. Hiába, itt nem BBC bemondók ültek és a zaj sem segített. Azért jó móka volt, de másnap meló volt, így nem maradtunk sokáig.

A másik buli pénteken volt, elbúcsúztattuk a főnökömet. Én nagyon nem ismertem meg azért 1 hónap alatt, de elég központi figura volt itt, aki a hálózatos csapat megalakulása óta, 7 éve itt dolgozott. Kicsit megunta, úgyhogy másfelé néz, újabb izgalmak után. Korrekt búcsú volt, mindenki által aláírt ajándékokkal, legjobb pillanatokat bemutató fényképekkel, no meg persze sörrel, borral :) A buli a cégben indult, aztán egy közeli pubba mentünk át, utána meg a városban folytatódott, de azt én inkább már kihagytam. Jó sokat dumáltam, főleg az új kollégával akit múlt héten vettek fel (mondtam már, hogy gyorsan bővül a cég? :)) és jó kis északi akcentusa van. Megbeszéltük a világ dolgait, elmondta, hogy nehogy azt higgyem, hogy itt jobb a helyzet, itt is rengeteg a probléma, sok a segélyből élő semmittevő, ugyanúgy hazudnak a politikusok. Hát, ha ő mondja :) Kaptam pár tippet, hogy hova lenne érdemes mennem kirándulni, de az iszonyú zajban felét nem nagyon értettem a helyek neveinek, majd átküldik levélben. Az este legnagyobb tanulsága: a rendes csapolt Guinness sokkal jobb mint a dobozos, és a hab is sokáig megmarad a tetején :)

Itt a tűzfalak mellett a legtöbbet használt és abajgatott eszköz a loadbalancer, és mivel ahhoz még nem értek már belefogtam a tanulásba. Többféle gyártótól is használunk ilyeneket, de egyelőre a legismertebb, leggyakrabban használtat kell megismernem. (F5 Big-IP). Hogy legyen tétje is a dolognak, le kell tenni egy vizsgát, épp ma jelentkeztem rá, két hét múlva lesz, remélhetőleg addigra mindent beemelek ami szükséges. Nem kellene elrontani, mert az utolsó vizsgaidőpontra jelentkeztem, utána már nem lehet majd ebből vizsgázni, mert jelenlegi formájában megszűnik, átalakítják és késő őszig nem lesz meg az új. Azért nagyon nem izgulok, két hét elég lesz rá bőven, a cégben van használható labor is, meg már megvannak a braindumpok (példa vizsgák, amelyek kísértetiesen sok egyezést szoktak mutatni az igaziakkal), biztos ami biztos :)

Jövő hétvégén meg megyünk az expora. Idén is rendeznek itt egy Új-Zéland-Ausztália-Canada expót, ami két napos. Sokféle előadás, meg a célországokból érkezett mindenféle cégek HR-esei, bankok, költöztetők, ügynökök, hivatalok képviselői lesznek jelen, úgyhogy remélhetőleg sok hasznosat megtudunk majd, talán egy-két ismeretségre is szert teszünk. 

Ugrás a hasznossági mutatómban

Ma sikeresen megcsináltam két jegyet, így elmondható, hogy végre tettem valami hasznosat is a cégnek. Mondjuk éppen ideje volt, mert eltelt egy hónap, fizetést már kaptam, de még egy pennyt sem termeltem. Röviden a jegyekről: Jegyekben kezelnek itt minden feladatot, műszakit, nem műszakit egyaránt. Tehát, ha mondjuk hideg van a földszinten és fázom, csinálok egy jegyet, amit az üzemeltetésben valaki észrevesz, a nevére veszi, állít egyet a klímán, én boldog leszek, hogy meleg van ő meg lezárja a jegyet. Ugyanilyen módon kezelik ha valahol valami elromlik vagy egy új hálózati megoldást kell kialakítani. Én az utóbbiból csináltam kettőt. Maga a feladat nem volt nehéz, de a jegykezelő rendszert meg kellett tanulni használni, illetve megfelelően le kellett dokumentálni a végzett feladatot. Lassít az is, hogy még nem mozgok otthonosan a gépen, nincsenek még jól összelőve, megszokva az alkalmazások, de majd belejövök. De azért nagy öröm volt ez, újabb mérföldkő. Ping pongban viszont visszaestem.

Ja és már 4. napja tekerek be a céghez. Az összesen 40km. Ez nem sok, de éppen a rövid táv miatt akkor is bevállalom ha épp lusta vagyok. Eddig szerencsém volt, mert jó idő volt reggel és este, de az időjárást ismerve ennek hamarosan vége lesz. Most éppen azon gondolkodom, hogy a majdnem 80 fontnyi havi buszbérlet árából nagyon jó kis biciklis szett jön majd ki, amivel télen-nyáron lehet haladni.

Tréning, Vizsga, Bicaj

További élményekkel gazdagodtam.

Múlt héten megvolt a 4 napos belépő oktatás. Nem mondom, hogy nem volt benne némi agymosás, de összességében hasznos volt szerintem. Nekem már csak azért is, mert végre volt egy konkrét feladat, program amit csinálhattunk, nem csak az "okosodjál kedvedre". A cég minden területéről érkeztek emberek, elmesélték mivel foglalkozik az ő csapatuk, hogy illik bele a nagy egészbe. Volt itt mindenféle előadó. A coaching kurzusokat is tartó vérprofitól (ő nyerte végül a legjobb előadónak járó díjat) kezdve az igazgatókon át az egyszerű jómunkásemberig. Tanulságos volt még a másnapos, "most mi is van?"  életérzést átadó pénzügyes lány esete, amit senki nem tudott hova tenni, de legalább vicces volt, illetve az elsőprő energiával berobbanó zizis recepciós csajok előadása.

Mi zöldfülűek 3 csapatra voltunk szétosztva és pontokat kellett szereznünk, leginkább kérdések megválaszolásával. Utolsó napra pedig egy-egy ütős prezentációt meg csapat logót kellett készíteni. Bár a mi videónkat én vágtam össze, ennek ellenére sajna nem mi nyertünk. :) De a logónk kétségkívűl nekünk volt a legjobb!

Az utolsó nap végén, pénteken az "újak" és a "régiek" csaptak össze. Voltak könnyű és nehéz feladatok, előbbi 2, utóbbi 5 pontért. Húzni kellett és a kártyán szereplő szót elmutogatni. Az egyik srác a mi csapatunkból kiment és húzott egy nehéz szót. Elég érdekes produkciót adott elő, de lövésünk nem volt miről van szó. Amikor lejárt az idő, és megkérdezték mi volt a szó, azt mondta: "difficult". Erre újra megkérdezték, hogy jó-jó, de mi volt a szó? Megint "difficult". Erre leesett, hogy rossz oldalát olvasta el a kártyának. A nagy röhögés után húzhatott még egyet.  Utána sörözés, kajálás valamint elhúzódó ping-pong és csocsómeccs volt a hátralévő program.

Voltam vizsgázni! Ezen már régóta izgultam, hiába tudtam hogy könnyű és már első nap átmennék, de éppen ezért ciki ha valamiért mégsem sikerül. (Aki tud Cisco-ul annak röviden: spanning-tree, access/trunk config, etherchannel, static routing, HSRP, VLAN-ok, VTP, meg subnetting kb. ennyi.) Vizsgázni az adatközpontban kellett. Ez plusz izgalmakat okozott, mert helyileg máshol van, így vonatozhattam meg buszozhattam, ami ráadásul 10 font volt összesen. :) Elég korán indultam el, így túlságosan hamar érkeztem meg a vonattal, ezért aztán úgy döntöttem addig is bolyongok egyet a helyi óriásTescoban, megnézem mi van benne. Mire kijutottam el is ment az idő, túlságosan is, ráadásul kiderült, hogy a buszom nem éppen ötpercenként jár és dugó is van :) Rohantam, így is elkéstem, viszont ez senkit nem érdekelt. Bejelentkeztem, majd jött egy fura arc egy mopsz szerű kutyával és fellkísért. Kiderült, hogy "hozd be a kutyádat" nap volt náluk, így Wolfy velünk nyomta végig. Kiderült, hogy nincs igazán semmi előkészítve, és hogy az első feladatom, hogy rakjak össze magamnak egy gépet meg egy monitort egy halom össze-vissza gabalyodott kupacból. Hamar rájöttem, hogy ez nem vicc. Némi szenvedés után aztán lett gép. Persze hálózat nem volt, kicsit dugdosni kellett azt is. Mire működött már eléggé leizzadtam a futástól meg az asztal alatt mászkálástól, kezdődhetett a vizsga. Könnyű volt. Az írásbeli és labor résszel is korábban végeztem, így javarészt arra kellett várnom, hogy a kísérőm meg a blöki előkerüljön és haladhassunk tovább a procedúrával. Találtam egy magyar zászlót is a falon, de a gazdáját nem sikerült meglelni. Maguk a labor eszközök egyébként az USA-ban voltak, és az egészet ott is javították ki az ottani adatközpontosok. Kérdés, minek kellett ezért ide buszoznom. Viszont mikor kész  voltam körbevezettek odabent! (Wolfy ide már nem jöhetett be) Mivel odahaza is jártam már hasonló helyeken azért annyira nem lepődtem meg, de tény, hogy méretben jóval nagyobb volt minden eddiginél, pedig csak 1 szintet láttam a kettőből. Összesen 74 000 négygyzetlábnyi (milyen hülye szó) azaz kb 7000 négyzetméternyi szerver, hálózat meg storage. Minden szép, rendezett, minden kábel a helyére fésülve, még a levegő is csak a megszabott irányban áramlik mindenfelé. Az itteni legjobb dolgozók (DC Heroes) egy nevüket jelző designos kockát kapnak az álpadlóban. Kiderült az is, hogy totál hülyeséget írtam a múltkor. Nincs itt 100% megújuló energia. Habár törekednek sokmindenre a "zöldség" jegyében, azért a jó öreg szén adja itt javarészt a kraftot. Volt még egy érdekes rész, kb. a múzeum kategória. Itt tárolják azt a párszáz maradék whiteboxot (régi típusú elavult nagydarab szerver) amit valamiért még nem sikerült leszerelni. Olyan hang van bent mintha valami intenzív osztályon csipognának a vészjelzők. Azért sípolnak, mert az egyik vinyó bedöglött némelyikben. Van egy ember aki naponta körbejár, meghallgatja őket és felírja a betegeket. De lassan elpusztul mindegyik.

A bemutató után visszamentem a főhadiszállásra de hiába vártam az eredményre. Később este még otthonról lecsekkoltam a mailt. Az írásbeli 81% lett (ez szomorú, de nem volt kivel vitatkozni, pedig sok zavarosan feltett kérdés volt) a labor meg 98% ami jó. :)

Végül: megjött a biciklim otthonról! A futár éjszaka, kicsivel hajnali 1 után állított be vele. Sisak, tartalék cuccok, pumpa, lámpák minden. Sokáig nem örömködtünk, visszazuhantunk az ágyba. Viszont nagyon jól jött, hogy pont most hozták meg, mert pénteken busz sztrájk volt. Persze ez csak csütörtök délután derült ki, akkor is úgy hogy "még nem tudni". Péntek reggel nézem az LKV honlapját és persze nem volt kiírva a főoldalon, hogy akkor van-e sztrájk vagy nincs. Valami teljesen más esti újság honlapján találtam meg az infót, hogy van. Úgyhogy felraktam a teát és nekiálltam összerakni a bringát. Végül egész jó időt mentem, csak negyed órát késtem, mert a fékekkel sokat elszöszmötöltem. Bicikli út nincs, néhány helyen van kb. egy 50-200 méteres csík. De mivel szinte mindenki kocsival megy, nagyrészt üresek a járdák :) Majd megnézem a kreszt, hogyan kellene itt kultúráltan haladni.

Eltelt az első hónap

Éppen most vagyunk itt egy hónapja, ami ugyan nem olyan sok, de talán már túl van a "nyaralás" kategórián. :) Ebből egy hét lakáskeresés, 1 hét berendezkedés, 2 hét munka. 

Munka

Bár a munkát olyan nagyon keménynek nem nevezném, az elmúlt két hétben senki nem nézte mit csinálok, hol vagyok, akár aludhattam volna otthon egész nap. Persze igyekszem hasznosan tölteni az időt, utánaolvasok dolgoknak, kérdezgetek, tanulok stb, de azért kicsit ad-hoc jellegű az egész. A sales kollega, aki velem együtt kezdett, tréningről tréningre jár, alig van egy szabad perce. A hálózatosokat úgy látszik jobban kímélik, szerintem nagyon helyesen. Ennek megfelelően rohamosan fejlődöm ping-pong-ban és csocsóban, darts készletet sajnos venni kell, mert itt csak 1 db van. Megtapasztalhattam ezen kívűl az open-office irodák talán egyetlen igazi nagy előnyét; rendkívűl tág teret ad a célbalövős játékoknak (NERF gun, szivacslövő). Egész nap hallani a játéggolyók süvítését. Van akinek mini pisztolya van, van akinek nagyobb hatlövetű, de láttam már bazinagy állványos rohamlöveget is, a szegény ember meg egyszerűen kézzel dobja. Én már kinéztem egy mesterlövész puskát... 

Mellettem ül egyébként az egyik nagy mókamester, úgyhogy nagyon résen kell lennem, főleg lezárni a gépet ha elmegyek, mert ha csak egyszer is elfelejtem...

Nem mondtam még, hogy a legelső csapat meetingen a főnököm közölte, hogy megy. El a cégtől, ha jól emlékszem 7 év után. Úgy láttam ez kicsit mindenkit sokkolt. Nem csak oszlopos tag volt, annak idején ő volt egy személyben a hálózatbiztonsági részleg, ami mára 3 nagyobb csapatra nőtte ki magát. (van egy SMB, egy Enterprise, meg egy kiemelt ügyfeleket kezelő team, én a középsőben vagyok) Ezen kívűl egy másik kolléga távozását jelentette be. Ez rám nézve annyit jelent, hogy amikor végre elkezdek dolgozni, akkor jóval több munka lesz várható, mert az én csapatomban a főnökkel együtt 4 fős hiány lesz. Viszont addig nem kezdhetek el dolgozni, amíg le nem tettem a belépő vizsgát. Ez egy általános műszaki alapvizsga, minimális szintű hálózati és Cisco tudást tesztel, viszont amíg nincs meg, nem adnak jelszavakat az embernek. Letenni csak min. 3 héttel kezdés után lehet. Múlt héten ketten mentek neki, az egyik srác sajna elhasalt. Ez több okból szívás. Egyrészt nagyon bosszantó tud lenni, másrészt kicsit ciki, harmadrészt most még három hetet malmozhat amíg újra próbálkozhat. Lassan kezdek én is izgulni. Úgy tűnik a vizsgán az a lényeg, hogy az ember ne mérnökként gondolkodjon, hanem azt csinálja meg amit kérnek tőle, még ha tudja, hogy hülyeség, akkor is. Ellenkező esetben csak megy az idő, és mivel nincs vizsgáztató akinek magyarázhat az ember, szépen el fog hasalni. Érdekesség még, hogy a vizsga labor részét az amerikaiak javítják ki, így előfordulhat, hogy csak másnapra van eredmény. Hát remélem nálam nem így lesz. 

Mindenesetre a rózsaszín felhők is kezdenek oszladozni a fejemben. Tudjuk ezt be annak, hogy ez még csak a második munkahelyem. Fogalmazhatunk például úgy, hogy a cég marketinges, HR-es és egyéb arculatával itt sem tud mindenki teljes mértékben azonosulni, de mondhatnám úgy is, hogy a kissé megfáradt, cinikus senior mérnökember példányai itt is fellelhetők. :) Meg ahogy elnézem lehet, hogy fenesok a munka, de itt sem hatékonyabbak az emberek, meg szétesnek a két párhuzamosan végzett feladat között beeső harmadik "most azonnal lécci" hívástól. Mivel nem vagyok egy nagy multitasker (soros férfi aggyal rendelkezem én is) ezzel még lesznek gondjaim.

Otthon

Örömmel jelentem, hogy a junkfood korszaknak vége. Amióta itthon vagyunk és az alapvető dolgokat (tepsi, alapanyagok, tányér stb) beszereztük nagyon jó dolgom van. Sorra készülnek az otthon megszokott finomságok, sőt újdonságokat is kipróbáltunk. Csináltunk (erről a többes számról még nem sikerült leszoknom...) például házi sütésű kenyeret, de nem olyan gépit ám, hanem hagyományos, kézi dagasztásút, kovásszal meg mindennel. Azon kívűl, hogy nagyon finom, meg jó móka formázni egyetlen nagy baja van: sok idő amíg elkészül. Az idő nagy részében csak ücsörög a tészta a melegben. A legjobbat pedig még nem is mondtam: hómméd kakaóscsiga!!! Legjobb :)

A szokásos dolgokat itt is be tudjuk szerezni, sőt, van itt sok minden más is. Pl déli gyümölcsök jóval olcsóbbak és szebbek errefelé (ananász, mangó stb), meg láttunk jópár olyat aminek a nevét nem tudtam megjegyezni. Majd kísérletezünk. Mákot viszont nem sikerült szereznünk. Láttunk már, de csak kis kiszerelésben és drágán, úgyhogy kénytelenek leszünk vagy online rendelni, vagy otthonról küldetni. A másik a mustár. Itt nem rajonganak érte, úgyhogy van dijoni, angol (ez inkább tormára hasonlít szerintem), meg amerikai. Egyik sem az igazi. Nem baj, jön a mákkal együtt.

Sok csomagunk megjött már, csak pár kevésbé létfontosságú, no meg a biciklit van hátra. Nagyon csínján bántunk a csomagokkal, mert úgy számoltuk, hogy a legtöbb dolognál nem éri meg kiküldeni, mert olcsóbb kint megvenni. Ebben elég nagyot tévedtünk. Találtunk egy magyar futár céget, amely relatíve olcsón visz ki gyakorlatilag bármit. Így utólag azt mondanám, hogy gyakorlatilag mindent megéri kivitetni, mert nagy tételben még olcsóbb a dolog, és talán a műanyag szemetesvödör képezi a hatáereset kategóriát, aminél nagyjából ugyanott van az ember, mintha itt megveszi, de minden más egyértelműen megtérül. A jól ismert hazai (P betűs) csomagküldő időgarantált expressz csomagját meg el lehet felejteni, eddig kétszer vettük igénybe, mindkétszer legalább két napot késtek, ami vicc. Nem beszélve arról, hogy mivel nem akartunk a bazi nehéz csomagokért a postára menni, egész nap otthon ücsörögtünk, várva a szállítót. Esetleg annak, akit ez nem zavar megérheti, mert ha az ember megteszi a tétet, akkor jó eséllyel nyer (tehát késnek), ilyenkor pedig visszajár a teljes feladási díj, tehát gyakorlatilag ingyen van a dolog :) Működik, mi visszakaptuk, de azért többet nem játszunk. 

Szórakozás

A királynő épp most ünnepelte uralkodásának 60. évfordulóját (Diamond Jubilee). Ez eléggé áthatott itt mindent, látszott, hogy ez egy óriási biznisz (gyakorlatilag volt itt minden amit az ember elképzel, csak nemzeti színekben), ugyanakkor amolyan jóféle össznépi együttlét is lett belőle. Aki nem menekült el a városból az sokféle eseményen vehetett részt, meg országszerte kerti partik és hasonlók voltak mindenfelé. Sőt, ezek az ünnepségek némileg kisebb kiadásban de sok más kötődő országban (pl Ausztrália, Új-Zéland, India stb) is lezajlottak. Itt Londonban volt egy vízi parádé (mindenféle hajókkal meg csónakokkal a királynővel együtt több ezren hajóztak a Temzén), nagy koncert, felvonulások stb. Tekintettel a meglehetősen pocsék időjárásra, a tömegiszonyunkra, no meg arra, hogy ennyire még nem lettünk brit hazafik mi inkább otthon sütögettünk, meg a közeli parkokat fedeztük fel.

Amit nagyon szeretünk Londonban, az az egymás hegyén-hátán lévő kisebb nagyobb parkok. Mindegyik szép, zöld (na jó ennyi esővel könnyű), rendezett, sokszor mókussal vagy más jószággal (madarak, kacsák, libák, hattyúk, róka), néha tóval feltúrbózott :) Sikerült találnom viszonylag közel hozzánk egy nagyobbat, ami már inkább erdőféle, egyik nap azt jártuk be. A neve: Black Park. Tetszett nekünk nagyon. Volt egy nagyobbacska tó is benne ahonnan szemtelen kacsák és libák jöttek ki amint meglátták, hogy elővettük a szendvicseinket. A kacsa jó poén volt, de a liba kicsit már túl nagyra nőtt szerintem. 

A mostani hétvégén Windsorba látogattunk. Egyben ez volt az első itteni közös vonatozásunk is. Itt annyit megjegyeznék, hogy érdekes élmény mikor a peronon állva az ember mellett elsuhan egy szerelvény körülbelül 100-zal... Van hangja és huzatja. :) Itt a gyorsvonat tényleg gyors, és nem lassít az állomáson, ha nem áll meg. Ijesztő. Szóval megérkeztünk. Sikerült az egyetlen jó napot kiválasztani a héten, így jó időben, eső nélkül tudtuk körbejárkálni a kastélyt. Most nem mentünk be, mert a jó időt itt meg kell becsülni, inkább kirándultunk tovább. Innen egy nagyon hosszú, több mint 4km-es, nyílegyenes, gesztenyefákkal szegélyezett út vezet egy lovas szoborhoz (Copper Horse). Elég impresszív látvány ahogy az ember végigsétál rajta. Mármint az úton. 

Mi azonban balra el, és megpróbáltunk eljutni a folyóparthoz. A tegnap lerajzolt térképemnek sok hasznát nem vettük, mert mint kiderült, a környék tele van királyi és más magán birtokokkal, így pont azok a részek meg gyalogösvények amiket kinéztem le voltak zárva. Én széttártam a karom, hogy ez a google Earth-ben felülnézetben nem látszódott... Azért nem adtuk fel, és egyszer csak kibukkantunk egy hídnál és ott voltunk a Temze parton. 

A parti sétány nagyon hangulatos. Mindenféle villákat, parti nyaralókat, hajókat láttunk mindenfelé, meg persze a szokásos vízi jószágokat. Egy öreg baglyot is találtunk. Dobby-nak hívták, válaszolt a huhogásunkra, de aztán ránk nézett, besértődött és utána már nem lehetett szóra bírni. Végül visszasétáltunk a kastélyhoz, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a cukrászdában fél órával zárás előtt már nem adnak süteményt a megfáradt utazónak, csak elvitelre, azt meg nem akartuk. Nagy kár, mert az első olyan hely volt itt Londonban, ahol szemmel láthatóan süteményt értettek a sütemény szó alatt, és nem valami cukormázas, tarkadrazsés förmedvényt. Nem baj, visszajövünk még. 

Moziba is el akartunk menni, van egy IMAX mozi a közelben, de elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a kritikákat. Ezek után nem volt egy film se, amiért hajlandó lettem volna a borsos jegyárat kifizetni. Ha lesz egy nézhető 3D-s film biztos, hogy elmegyek, mert végre egyszer akarok látni egy IMAX 3D filmet. 

Életérzés

Jól érezzük magunkat, London úgy általánosságban élhető helynek tűnik. Jártunk egy pár rosszabb környéken is, nem értek attrocitások. Persze nem keressük a bajt :) Még meglepődünk, amikor kedvesek az eladók vagy banki alkalmazottak vagy szó nélkül visszaadják valaminek az árát mert meggondoltuk magunkat. (Elvileg ha veszek egy csokit, de nem ízlik azt is visszavihetem. Ezt azért még nem próbáltuk :)) Múltkor a busz megállt, leállította a motort, mert megvárta míg a felszálló ember elment felváltani a pénzét a közeli boltban. (Néha egyébként megáll azért is hogy sofőrt cseréljenek útközben. Jópofa, 5 perces művelet ez is.) A zebránál megállnak az autók. Persze gondosan felkészültünk pszichológiailag is a költözésre, így tudjuk, hogy ún. "kúltúrsokk"-ban van részünk, ami majd szépen elmúlik, meg majd meglátjuk a negatívumokat is hamarosan. Persze vannak furcsaságok, meg szokatlan dolgok is, de így elsőre tetszik nekünk itt. Kicsivel több napsütést meg keverőcsapot el tudnék fogadni még, de hát nem lehet minden tökéletes.

Első nap a gyárban!

Megvolt az első napom. :) Borzasztóan izgultam, sokkal jobban mint az interjúk előtt. Hiába tudtam, hogy nem lesz gond, nem fognak rögtön a mélyvízbe dobni, akkor is. Első nap minden és mindenki új, ráadásul most ehhez még hozzájött az angol amiben azért nem vagyok anyanyelvi szinten, néha igencsak kapkodtam a fejem. Ennek ellenére minden jól ment. Ketten kezdtünk most (mindig hétfőn kezdenek az új emberek), de ez ritkaság, általában többen szoktak. Ebben az évben több száz új embert terveznek felvenni, csak májusig vagy százötvenet vettek fel eddig, úgyhogy a cég elképesztő ütemben bővül, úgy látszik a cloud computing tényleg most van csúcson. Kíváncsi leszek, hosszú távon hogyan tudják majd ezt a növekedést jól kezelni és meg tudják-e tartani a kialakult kulturát. 

Jelenleg 900-an vagyunk egy nagy épületben, három szinten. A hely jól néz ki, nagy terek vannak bent, szellős, középen mindenütt sok ülőhely, kialakított beszélgetős, olvasgatós sarkok, minden szinten más stílusban. A földszinten például van egy mini morris, amiben szintén lehet meetinget tartani, de állítólag nem annyira mókás mert egyszerűen nem fér el benne rendesen az ember. Nem túl régen költöztek ide, így az egész teljesen újnak tűnik. Ja és van játszószoba, vagy inkább terem, tömve videójátékkal, ping-pong asztallal, csocsóval meg billiárd asztallal. Gyanítom olyan sok időm nem lesz erre napközben, de azért majd kipróbálom. Ami még érdekes, hogy itt mindenkinek (már aki nem ellenkezik nagyon) ott a nemzeti lobogója a feje fölött, így lehet tudni ki honnan jött, lehet ismerkedni, megtalálni a hasonló embereket. Valahol van egy magyar srác is, de egyelőre nem találkoztunk. A kép nagyon vegyes, a cég körülbelül fele angol, a többi a legkülönbözőbb helyekről jött boszniától kezdve, norvégián át, egészen szomáliáig. Negyvenegynéhány különböző országból vannak itt emberek!

Maga a beilleszkedés már hamarabb elkezdődött. Már korábban elkérték a bemutatkozásomat, 10 rövid érdekes dolgot magamról, mi a hobbim stb. Ja, meg egy "fun" fotó. Ezen elég sokat szenvedtem, hogy ne legyen túl gyökér, de azért túl visszafogott se. Kiderült, kár volt ezen ennyit görcsölni, egyik végletet se tudtam volna felülmúlni. Múlt héten pedig ki kellett töltenem egy tesztet, amely az "erősségeimet" volt hivatott feltérképezni. Feltettek majd kétszáz kérdést, amire gyorsan, ösztönből kellett válaszolni. Ez kicsit furának tűnt, meg túl multisnak, meg egyébként is, de így utólag nem is olyan hülyeség. Az eredmény 5 jellemző erősség volt, ami valóban jól körbeírt engem. Ez rákerült a belépőkártyám hátoldalára, meg majd ki kell ragasztanom az asztalomra is. Ha tényleg figyelembe fogják ezeket venni akkor abból valami jó is kisülhet. Jó hír még, hogy 3 (!) közös vonásunk is van a főnökömmel, úgyhogy valószínűleg jól megértjük majd egymást :) Összesen azt hiszem 35 féle van ebben a rendszerben.

Szóval megérkeztem, kis teázás, megvolt a fotózás, aztán a napirendi pontok áttekintése, meg közös reggeli hármasban. Külön vezetőnk volt erre a napra aki kisérgetett minket, mindent elmagyarázott, megmutatta az épületet, ki hol mit csinál, mi merre hogyan. Hosszú távon is segíteni fog minket, ez a munkája. Elnézve a bővülési ütemet nem csoda, hogy teljesen külön poszt van a beléptetésre és a beilleszkedés segítésére.

Kézről kézre adtak minket az előadók, megvoltak a kötelező körök, mint tűzvédelem, biztonság, HR stb. Volt még környezetvédelem is. Itt azért eléggé elképedtem, mikor kiderült, hogy a teljes UK adatközpont kizárólag megújúló (szél és víz) energiaforrásról üzemel! Márpedig a központ nem kicsi, kíváncsi leszek mikor bejárjuk. Az USA-ban kicsit más a helyzet, ott még mindig szénnel fűtenek, szomorkodott az előadónk :) Ami még szokatlan volt, hogy pl múlt héten 25 önként jelentkezővel elmentek és kitakarították az egyik közeli csatornát, kihalászva vagy 80 zsák szemetet, közte 3 kerékpárt. Ez az önkéntesség itt támogatott dolog, évente maximum 100 órát elengedi a cég az embert, hogy ilyen munkát végezzen.

Találkoztunk egy felsővezetővel is, aki szintén nagyon közvetlen volt és sok mindent elmondott a cégről. Ahogy már többen is, ő is hangsúlyozta, hogy itt minden újításra nyitottak, jöjjünk az ötletekkel bátran. 

Megkaptuk még a laptopjainkat meg az RSA tokent is. Illetve csak majdnem, mert miután beállítottunk mindenféle jelszót és ellenőriztük az eléréseket az IT srác elment a géppel. Egyszer biztos visszakapjuk. Nagyon nem hiányzott azért, mert egész nap ment az okítás, meg van asztali gépünk is. Három monitor van az asztalomon, szépen körberakva, úgyhogy Mátrix életérzés lesz. Egyébként nagy áldás, mert sokkal könnyebb így a hibakeresés, szépen ki lehet rakni mindent egymás mellé. 

A nap vége felé megismertem végre a csapatomat. A nagy rakás mérnökből a hálózatbiztonsági részen az enterprise aranycsapat tagja leszek. Van itt még ezüst meg platina is, más ügyfélkört látnak el, de ugyanazt csinálják. Jófej volt mindenki, de azért nem állt le a munka miattam :) Ami így elsőre lejött az a jó hangulat, összetartás, segítőkészség volt. Kaptam egy segítő társat ("buddie") aki most elég elfoglaltnak tűnt, de mások odajöttek elmondani pár hasznos dolgot. Az egyik kolléga például majdnem ott lakik ahol én, úgyhogy hazafelé meg vele tudtam beszélgetni.

A következő 3 hét a beilleszkedéssel fog telni. Ennek van kötelező része (pl megfelelő emberekkel való interjúzás, beszélgetés) meg saját információgyűjtögetés, illetve az átadott anyagok átolvasgatása. Ha minden jól megy a végén lehet jelentkezni vizsgára, és ha sikerül végre elkezdhetek majd dolgozni. 

Irány London!

Sajnos vége a jó időknek, a henyélésnek, a szabadságnak. 

Kaptam egy munkaajánlatot és elfogadtam! Egy ügynöki telefonos, egy technikai telefonos, és egy kb 3 órás helyi beszélgetés és teszt volt a procedúra. Ez egyébként gyorsnak és hatékonynak számít, máshol nem ritka a 4-5 körös interjúzás. 

Londonban fogok dolgozni a Rackspace-nél, ami egy cloud computinggal foglalkozó multi. Ez elsősorban szerver és alkalmazás hosztingot jelent én pedig az ehhez tartozó hálózati

infrastruktúrát fogom támogatni (tűzfalak, load balancerek, switchek, routerek). Nagyon sok jót olvastam róluk, legjobb munkahely kategóriákban szoktak nyerni, nekem nagyon tetszett az összkép. Elég óriásiak, 4000 fős nemzetközi cég, USA-ban, Londonban, Hong Kongban, Ausztáliában, és igen, Új- Zélandon is ott vannak, bár utóbbiban gondolom egy kisebb sales csapat lehet, de ki tudja. :) Mozgás szokott lenni a központok között, ami még jól jöhet nekem is.

Helyileg Hayes-ben leszek, ami nyugat London, nem messze a Heathrow repülétértől, cserébe jó messze Luton-tól ahová a Wizzair pottyant le. Nekem az is pozitív volt, hogy nem a belváros közepén van a munkahely, így sok bejárástól  és tömegtől lehet eltekinteni, ami különösen az Olimpia ideje alatt lesz áldás. :) Errefelé már szellősebb, nyugisabb helyek vannak. 

Elég nagy az izgalom, mert a kezdő dátumot még mindig nem sikerült végleg lefektetni, (valamiért erre senkitől nem kaptam választ) ahhoz képest meg állítólag már postázták a szerződést, amiben nincs dátum. :) Május 21 vagy 28 lesz szerintem. Ha kiderül, tudok végre szállást foglalni az első hétre.

Eközben meg fogorvoshoz rohangálunk (elég szép számla lett a vége, kiderült hogy megbújt pár lyuk a fogkő alatt...), postára megyünk, lakcímet intézünk, eladunk, kimosunk, pakolunk, búcsúzunk... Közben jönnek a poénok, hogy annyira ráérek mert nincs munkám.