Előléptetés

Péntek délután szólt a főnök, hogy van-e 5 percem.  Nehéz ilyesmire nemet mondani, úgyhogy mentünk is a tárgyalóba. Kiderült, hogy átmentem a próbán és második szintű mérnök lettem. Visszafogott, professzionális mosoly :)

Előző héten volt egy 2 órás interjúm. Az első felében szakmai kérdéseket tettek fel senior mérnökök, a másodikban meg két főnök (az enyém és még egy másik csapaté) kérdezgetett. Nagyon izgultam, de így útólag, persze, már nem tűnik olyan nehéznek. Mondjuk az olyan kérdések, mint: szerinted ki a leggyengébb a csapatban és miért, azért nem igazán kellemesek. 

Ez az egész előléptetési procedúra azóta alakult ki, hogy én csatlakoztam. Azelőtt nem létezett, legalábbis nem volt ennyire formalizálva. Most már vannak mindenféle leírások, mátrixok, folyamatok, amik megmondják, mit hogyan kell és mi voltunk (3 ember lépett most előre) az elsők akiken kipróbálták. Szerintem jól működik :)

A munkakör nem igazán fog megváltozni. Egy két dologban nagyobb elvárások lesznek, kicsit eltolódhatnak hangsúlyok, de itt nagyjából mindenki ugyanazt csinálja. A magasabb szintűektől azt várják el, hogy segítsék a többieket, tartsanak rövid oktatásokat, komplexebb problémákon dolgozzanak, eszkalációs pontok legyenek. Egy jó ideje kettes szintű munkát végzek, így inkább csak tovább kell erősíteni a képességeket.

Jövő héten ünneplés lesz. Kb 50 éhes szájat kell majd ellátnunk pizzával. Még jó, hogy 3-an vagyunk.

Évindító

Pár hete megvolt a céges évindító. A karácsonyi buliról a meditálás miatt lemaradtam, de cseppet sem bánom. Szűk mintavételem alapján nem volt akkora veszteség. Ha én ilyet rendeznék három dologról biztosan gondoskodnék: legyen elég mennyiségű és minőségű kaja, pia és tér a sok embernek. Érdekes, hogy ezen legtöbbször csúnyán elvéreznek a cégek. Értem én, biztos a költség, de akkor már inkább odaadnám jutalomként, minthogy egy langyos bulit szervezzek.

Az évindítót minden próbálkozásom ellenére sem sikerült megúszni. A legrégibb motorosok maradtak hátra ügyelni, a főnök kikötötte, hogy az újaknak mindenképpen részt kell venni. 

Ezer embert kellett egy helyre bezsúfolni, úgyhogy egy színházat béreltek ki ahová buszokkal vittek át minket. Sikerült már az elején elszakadnom a csapatomtól, úgyhogy aznap már nem láttam őket, mert én fennt ültem az emeleten, ők meg lent. Viszont így jobban láttam, meg tudtam olyanokkal beszélgetni akiket nem látok mindennap. 

Öltönyös vezetők unalmas monológjai helyett "tréfásra" vették a figurát. A fő motívum a szuperősök voltak, utalva arra, hogy idén legyünk mi is azok és termeljünk sok profitot. Volt már szerencsém multis évindítókhoz. Egy érdekes különbség volt, hogy a bohóckodásban meg az előadásban fele részt kollégák vettek részt, önként és - néha szó szerint is - dalolva. Ettől kicsit az az érzése lehet az embernek, hogy valahol ő is részese ennek az egésznek, és nem csak egy jól megkomponált észosztás és motiválás történik felülről. Én mondjuk továbbra is abban hiszek, hogy egy cég (főleg ekkora) elsősorban a részvényeseiért és tulajdonosaiért van. Amíg jön a bevétel és a folyamatos növekedés a vezetőknek lehetnek akármilyen vízióik és lehet költeni játékszobára. De azért azt el kell ismernem, hogy meglehetősen jó a vállalati kultúra, a hangulat, a közvetlenség, és nagyon igyekeznek, hogy az exponenciális hízás ellenére ezt valahogy megőrizzék.  

Mindent összevetve voltak jó poénok, beöltöztek a vezetők is, kiosztották a legjobbaknak járó jutalmakat. Jó volt a hangulat, volt fagyi meg mindenféle snack. Már csak a másfél órás hazaút volt hátra a hihetetlen dugóban.

Elindult az év :)