Vipassana

Elmegyek szabira 10 napra. Minden nap hajnali 4-kor fogok kelni és a napon nagy részét csukott szemmel néma csöndben való ücsörgéssel fogom tölteni. Ez lesz a második ilyen alkalom.

Egy 10 napos Vipassana meditációs elvonuláson fogok részt venni. Mikor először olvastam el a napirendet és a szabályokat  visszahőköltem. A résztvevők körülbelül napi 10 órát töltenek meditációval tíz napon keresztül. Egymással beszélgetni vagy más kommunikációt folytatni nem lehet, gyakorlatilag még a szemkontaktust is kerülni kell. A mobilt még az első napon elcsomagolják. A tanítóval napi egyszer röviden lehet konzultálni, ha van az embernek kérdése a technikával kapcsolatban, de nagyjából ebben ki is merül a kommunikációs lehetőségek sora. Gyakorlatilag a papír-ceruza is tiltott. A férfiak és nők külön szobákban alszanak és étkeznek. A menü vegetáriánus: reggeli 6-kor, ebéd 11-kor és ennyi. Vacsorára azok akik először vannak ilyenen még kapnak egy gyümölcsöt, de a régi tanítványok már csak teát legfeljebb. Sovány vigasz, hogy reggel általában megkapják ami este elmaradt. 10-kor villanyoltás, de eddigre általában már mindenki alszik, mert hát ugye 4-kor kelni kell...

Az egész azonban pont ezek miatt volt számomra érdekes és vonzó. Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen intenzív tanfolyam mit hoz ki belőlem. Valami olyat kerestem ami elég komolyan vehető, ugyanakkor nem csak lehúzásról szól. Nem akartam több százezer forintos coachingot, egy fél napos tanfolyam meg komolytalannak tűnt. Ez a tanfolyam viszont ingyenes. Igen, a szállás és az étkezés is. Na erre rámozdultam. Na nem az ingyen kajáért, hanem mert ez egyfajta garanciának tűnt, hogy ez tényleg valami jó. A legjobb dolgok ugye ingyenesek az életben. Egy igazi, önzetlen tanító szerintem nem kérhet pénzt azért amit csinál, mert különben csak a kiváltságosak részesülhetnének a jóból. Elfogadni elfogadhat persze. Ezekből az adományokból működik a rendszer. Csak az adhat, aki elvégezte a tanfolyamot és hasznosnak találta. Voltak például olyanok, akik otthagyták az egészet pár nap után. Elvileg ezt nem lenne szabad, körülbelül csak 50-szer kérdeznek rá írásban és szóban mielőtt elkezdődne, hogy tényleg biztosan végig akarod-e csinálni, mert csak így van értelme. Persze nem börtön, el lehet menni. Ők nyilván nem adományoztak. Aki végig marad általában szokott, abból tartják a következő tanfolyamokat. A tanítók nem kapnak fizetséget, saját költségükön utaznak. Általában ugyanúgy dolgoznak mint mindenki más, szabadságot vesznek ki erre az időre. A segítők pedig régi tanítványok, akik szintén saját idejüket áldozzák arra, hogy másokra főzzenek tíz napig. Ritka manapság az ilyen a "kopasszuk meg az embereket" óceánban. Persze nagyon szkeptikus voltam, de így utólag már látom hogy a szándék valódi, nincs "trükk" és azóta sem nyaggatnak hogy "aggyá pézt." A dolog működik és ma már több mint 120 helyen van szerte a világban állandó meditációs központjuk. Magyarországon nincsen, így csak évente kétszer szokott lenni tanfolyam. Angliában van, én most oda fogok elmenni (kb két-két és fél óra a Heathrowtól, az meg ugye közel van nekem), de a fentiekből talán már kiderült, hogy a helyszín itt teljesen lényegtelen.

A legtöbben azt mondták, hogy a korán kelés és a beszéd hiánya borzasztó lehet. Ami engem leginkább visszatartott az a változástól való félelem volt. Nem tudtam, hogy miként fogok kijönni egy ilyen után. Esetleg megőrülhetek? Utánaolvastam a neten és azt a nem túl megnyugtató választ találtam, hogy igen, ez is benne van a pakliban, bár azért eléggé ritka. Mondjuk nem is javasolják komoly pszichiátria problémákkal rendelkezőknek. A másik, hogy nagyon hangsúlyozzák, hogy nem lehet közben elmenni.  Aki eljön az vállalja be, hogy végig marad. Na de mi van, ha kiderül, hogy szenvedés az egész? Vagy nem látom értelmét? Vagy valami fura szekta az egész? Így aztán beletelt jó pár hónapba mire legyőztem a félelmet. Egy időre el is felejtkeztem róla, de aztán megint megtaláltam. Végül elhatároztam, hogy jelentkezem.  De azért még mindig emlékszem amikor megérkeztem a salgótarjáni táborba... Be voltam tojva rendesen.

Aztán az ijedtség hamar elmúlt és lelkesen elmerülem a technika gyakorlásában. Sokan kérdezik, hogy mit is csinál az ember. Borzasztó egyszerű. Az első három napban a lélegzetünket figyeljük (apró módosításokkal minden nap), majd szépen lassan bevezetésre kerül a Vipassana technika. Ezt nem lőném le, hátha valaki szeretne elmenni. De gyakorlatilag az is saját magunk megfigyelése. Aki azt gondolja, hogy ez könnyű az téved. Az ember tudata nagyon kusza, jönnek mennek a gondolatok, érzések, gyakorlatilag az a csoda, ha legalább pár másodpercig sikerül valóban a lélegzeten tartani a figyelmet. Hallottam már olyan választ, hogy dehát ez nem nehéz. Nos, nekik van még egy előzetes lépcső: felismerni, hogy de.

Ezért is kell legalább három nap, hogy sikerüljön legalább kicsit lenyugodni miután az ember kiszabadult a civilizációból. Aztán valóban, egyre jobbanan megy a koncentráció, az ember kicsit le is lassul. Képes például egy 100 méteres utat fél óra alatt megtenni, mert elmélyed a lépések megfigyelésében. (Meg persze nem is tud egyebet csinálni, hiszen beszélgetni nem lehet) Persze időnként viszket az orra, elzsibbad a lába vagy éhes lesz mert megérzi a készülő ebéd illatát. Az is megeshet, hogy a szomszédból átszűrődik a kőkemény lakodalmas és a hozzá tartozó vidám üvöltözés. Vagy csak szimplán tüsszent valaki melletted. A feladat mindig ugyanaz: ha észrevetted, hogy elkalandoztak a gondolataid térj vissza a meditációhoz.
Mire jó ez az egész? Mivel a test és tudat egy rendszer, a testünk megfigyelésével tulajdonképpen a tudatunkat is megfigyeljük. Ha pedig képesek vagyunk a sóvárgást (lásd: "ez dejóvolt, ilyet még akarok", "de megvakarnám az orrom") és az elutasítást ("utálom, hogy megint fáj a hátam") legyőzni akkor automatikusan beindul egy tisztulási folyamat. Ez azonban lassú, főleg az elején amikor semmi gyakorlatunk nincsen benne. Ezért kell legalább 10 nap, hogy az ember meglássa, hogyan is működik valójában. Régebben állítólag próbálkoztak rövidebb (5 - 7 nap) tanfolyamokkal, hogy a nyugati életmódhoz szokott ember könnyebben mozduljon, de nem bizonyult hatékonynak. Nem működött, kevés volt az idő, hogy a túlpörgött agy lenyugodjon. Ha az ember kipróbálná otthon, mondjuk napi 15 percet üldögélne, annak nyilvánvalóan lenne pozitív hatása. De gyakorlatilag ahhoz hasonlítanám mintha fejfájás esetén megnyalnánk egy Saridont.  Sportoláskor is kell egy minimális idő, hogy beinduljon a zsírégetés. Ez itt sincs másképp, valahol 1 óra környékén lehet az az idő, aminél már igazán érdemes leülni. A kevesebb is jó, persze, rászoktat a rendszerességre, ellazít, de a tisztító hatás kevésbé érvényesül.

Én a tíz napot lelkesen végigcsináltam. A nehéz pillanatokkal együtt is hihetetlen élmény volt, különösen az utolsó néhány nap. Eddigre ér el az ember arra a szintre, hogy bepillantást kap abba miről is szól ez az egész, hogyan működik, hová lehet eljutni. A tudat megtisztul, lecsendesedik. Nagyon jó érzés. Kicsit "agymosás" de a jó értelemben, kimossa a szennyeződéseket. Az ember szívesen "úgy maradna".
Érdekes az első nap a "való világban". Minden olyan gyorsnak tűnik. Észreveszed, hogy az emberek rohannak, nem figyelnek sem egymásra, sem önmagukra. Fejükben kavarognak a hétköznapok problémái, sokszor idegesek, feszültek. Aztán jön egy esemény amire korábban ingerülten reagáltál volna. Most viszont egyáltalán nem zavar, vagy legalábbis kicsit hamarabb elmúlik. Egy picit szívesebben segítesz másoknak és jobban elfogadod őket olyannak amilyenek. Nem próbálod bizonygatni a saját igazadat, hiszen az is csak egy nézőpont. Jól érzed magad, egyensúlyba kerültél. Tulajdonképpen ez az egész célja. De folyamatosan kell gyakorolni, ha lehet minden nap. Különben az ember visszasüllyed. És "odakint" túl könnyű azt mondani, hogy most túl fáradt vagyok, hogy még sok a dolgom, hogy reggel nem tudok felkelni, hogy majd holnap bepótolom.
Olyan ez a tanfolyam, mint amikor a gyereket megtolják a biciklin: lendületet ad, de tekerni kell, különben egy idő után eldől. Nekem most megint egy ilyen tolás kell :)

További információk: http://www.hu.dhamma.org

Jövés-menés

Érdekes jelenség van a munkahelyen a 12 fős csapatomban. Borzasztó nagy az elvándorlás. Az utóbbi 6 hónapban 6 ember távozott! Nagyjából havonta lelép valaki. Pont pár nappal ezelőtt számoltam ezt ki ebédnél valakivel és fogadtunk, hogy akkor következő hónapban ki fog kilépni. Erre egy hét múlva ment is valaki.  Ráadásul nem is nyertem. Az egyik mókamester távozik, aki sokat segített nekünk, újaknak. Gyakorlatilag a 6 hónapommal már lassan az "öreg rókák" táborát erősítem. Van egy 6 éve itt dolgozó ős-tag, utána jön néhány 1-2 éves, aztán a frissek.

 

Mindez persze pozitív hatásokkal is jár, sok a búcsúbuli. Most is volt egy pénteken. Jó mulatság volt, hogy megérkezésünk után vagy fél órát álltunk kint a hidegben, várva, hogy a tűzoltók végre kikapcsolják a nem létező tüzet jelző riasztókat és be lehessen menni. Mondjuk mi jobban jártunk mint azok a szerencsétlenek akiket a közeli konditeremből zavartak ki egy szál törülközőbe csavarva. :)

 

Másik pozitívum, hogy gyakorlatilag óriási lehetőséget kaptunk, hogy megmutassuk mit tudunk és léphessünk előre. Például már csak egy 3-as szintű mérnökünk maradt, akivel ráadásul rengeteg a probléma és a konfliktus. Gyakorlatilag nem tölti be a funkcióját, sőt, sok problémát generál. A 2-es szintűekből már több van, de ezek nagy része is újonnan felvett, kevés a tapasztalt. Mindezekből már kiolvasható, hogy mi lehet a negatívum. Gyakorlatilag a legtöbb dologra magának kell rájönnie az embernek, mert nincs kit kérdezni, vagy ha van is elfoglalt. Nem nagyon lehet problémát eszkalálni se, pláne nem a már említett hármas szintű kolléga felé, úgyhogy addig kell agyalni a egy problémán amíg meg nem oldja az ember, vagy meg nem oldja önmagát. Ennek mondjuk én örülök, mert jobban lehet fejlődni. De lesz ebből még gond, mert amikor ömlik be a feladat nincs idő egy ilyen lassú, gondolkozós hibaelhárításra. 

 

A főnök érthetően nem örül a folyamatnak. Hogy mit tesznek ellene, azt még nem látom. Mondjuk nem nagyon lehetett ezt megállítani. Mielőtt én megérkeztem, jóval kevesebben dolgoztak a csapatban és gyakorlatilag betemette őket a munka. Volt, hogy akár 100 várakozó feladat is volt az 5-6 emberre, közben folyamatosan telefonok érkezetek, hogy miért nincs még valami kész, és minden sürgős volt persze. Így az egész afféle idegbeteg call-center jelleget öltött, amolyan "bejövök a gyárba ticketet darálni" érzést. Szerencsére ezt akkor észrevették, ezért vagyunk mára 12-en (ami szerintem még mindig kevés), és kezelhetőbb a dolog, marad minimális idő tréningre is meg egyéb kisebb projektekre. De akik az előző időszakot végignyomták elkezdtek munkát keresni és szép lassan elmentek. Sokan közülük jó mérnökök, akik jóval többre képesek (és vágynak is) mint amire itt lehetőség van. Én is látom (mondjuk ezt én már a jelentkezéskor tudtam), hogy itt viszonylag szűk és behatárolt a mozgástér. Amint az ember ebben otthonosan mozog és már rutinszerűvé válnak a hétköznapjai, vagy túl sokáig kapja a nyomást, értelemszerűen továbblép. Ez pedig körülbelül 1-3 év. A mérnökök legfőbb ellensége az unalom és a kihívás (nem egyenlő a szívással) hiánya, és ezt pénzzel is nehéz hosszú távon pótolni. 

 

Jó dolog viszont, hogy a sok újonnan felvett együtt szocializálódik :) Mikor megjöttem egy viszonylag csöndes társaságba keveredtem, ahol mindenki a munkába temetkezett. Most pedig jó a hangulat, dumálunk, szívatjuk egymást, elmegyünk néha lazítani együtt. Múltkor voltunk airsoftozni, saját szervezésben, végül csak 3-an (mármint csak 3-an a munkahelyről). Én mondjuk nem leszek állandó tag (elég fárasztó 6 órán keresztül rohangálni miközben sokszor eltalálnak, ami meg fáj), de a lengyel srácnak nagyon bejött. Máskor vacsorázni vagy sörözni megyünk. Szóval az újonnan csatlakozók pozitív hatással vannak a csoportdinamikára :D 

 

Összességében örülök neki, hogy így egy szinte újonnan alakuló csapatba sikerült  bekerülnöm, ahol a főnök is új. Sokkal több így a történés, az újdonság, a motiváció. 

Bank és Név problémák

 A bankok itt is meg tudják lepni az embert egy két jól eltalált felhasználóbarát folyamattal. Van egy számlám amin elég jó látra szóló kamatot adnak, de csak egy összeghatárig, utána semmit. Javasolták nyissak még egy ugyanilyet, 5 perc online, és akkor arra is kapok kamatot. Úgyhogy beléptem az oldalra és kérvényeztem. Kicsit furcsálltam, hogy ki kell töltenem egy csomó olyan adatot (lakhely, állampolgárság stb.) amit nyilván tudnak rólam, hiszen mikor beléptem azonosítottak és nyilván nem változott különben már bejelentettem volna. Pár nap múlva hívtak telefonon, hogy megy tovább a folyamat és meg kell kérdezniük pár dolgot. Megint csak cím, meg előző címek és hasonlók. Kérdezem, hogy minek hiszen ezt pontosan tudják rólam. Valamilyen törvény írja elő nekik, hogy új számlánál úgy kell kezeljenek, mintha nem ismernének és ezért kérik el az adatokat, nem használhatják a régieket. Hát jó. Megadtam, de a címeknél kicsit egyszerűsítettem, mert múltkor nagyon körülményesen adtuk meg, egyrészt mert kezdetben a hotelben "laktunk", másrészt meg otthonról is több címet írtunk be, hogy minél pontosabban fedjük a valóságot. Na ebből most kihagytam a "fölösleget", meg mondták hogy nem is kell pontosan elég a hónap kb. Minden rendben, majd megkapom a welcome packet postán megint. Erre ma kapok egy levelet, hogy mivel nem egyezik az általam megadott adat a rendszerben levővel ezért be kell majd fáradjak és akkor megcsinálják a fiókban... Ennyit a gyorsról és egyszerűről meg hogy nem nézhetik a régit.
Ja, ugyanezt egyszer már eljátszották másképpen is. Bementünk címváltoztatni, és mondták, hogy töltsük ki a kérvényt, írjuk alá. Megtettük előttük, meg is nézték, azt mondták minden rendben van, majd bevezetik a rendszerbe. Pár nap múlva jött a levél, hogy mivel az aláírás nem egyezett a rendszerben levővel nem tudták befogadni, fáradjunk be. Előttük írtam alá pedig azonosítás után!
Az ügyintéző Marika nénik, itt is Marika nénik, legfeljebb máshogy hívják őket...

Hasonló történet, hogy nemrég ráébredtünk, hogy rosszul van a nevem egy két helyen a rendszerben. Gyakorlatilag mindenhol amit a cég intézett. Tehát NI szám (adózás), biztosítás, céges azonosító stb. Fordítva van a név, tehát magyarosan: családnév aztán keresztnév. Eddig ebből semmi gondom nem volt, de a fenti egyszerű példa is mutatja, hogy még nagyon is lehet, úgyhogy nekifogok a javításnak hamarosan. Nem tudom hogyan történhetett mert konzisztensen angolosan használom itt a nevem, az önéletrajzon is így volt. A legvalószínűbb, hogy a HR-es hölgyek valamelyike nem olvasta el az apró betűs részt az útlevélben, miszerint előnév és utónév, hanem megszokásból dolgozott... Szomorú :)

Zajlik az élet

Régóta nem írtam, ez két dolognak köszönhető. Egyrészt szeptember közepén hazalátogattunk tíz napra, és így szinte mindenkivel sikerült élőben is megbeszélni mi a  helyzet, a másik pedig egyszerűen csak a lustaság.

A munkahelyen minden szép és jó. Továbbra is úgy érzem, hogy túl sok a feladat, a tanulnivaló, így sokszor nem jut mindenre időm. A szokásos alapfeladatok mellett van már egy két kisebb projekt amit elvállaltam: például kialakítjuk egy heti 1-2 órás önképzés lehetőségét, amit mindenki valami értelmes projekten tölthet távol a telefontól és a queue-től. Ennek a részleteit meg adminisztrációs felületét találom ki. Ezenkívűl van egy-két belső program amit más kollegák fejlesztettek, de már elhagyták a céget, így elárvultak. Ezeket vettem át hogy folytassuk a  hibajavítást és fejlesztgetést, illetve magam is írogatok hasonlókat. Emellett kellene még tanulni a vizsgákra, meg van még bőven olyan kütyü, amit itt használunk, de még egyáltalán nem, vagy csak alig ismerem. Kicsit angolozni is kellene, mert noha ezt használom mindenhol, még mindig nem vagyok elégedett a tudásommal és az aktív tanulás sokat dobna rajta. Szóval kevés az idő, de nem panaszkodom, mert valami ilyesmit szerettem volna. :)

Nemrég sikerült egyébként egy orbitális nagy szívást a nyakamba venni. Gyors segítségnyújtásnak tűnt. Arra kószált egy menedzser, hogy ugyan tudja, hogy az ügyfél nem hozzánk tartozik, de mégis... Merthát az ügyfél nagyon elégedetlen és el fog menni. No ebből kerekedett egy kicsit több mint két hetes hibakeresés, aminek a végén (persze) kiderült, hogy a hiba az ügyfél saját hálózatában van. Volt nagy öröm a végére, kaptam egy üveg pezsgőt is :) Bár hihetetlen szívás volt az egész, nagyon sokat tanultam belőle. 

Kicsit más. A helyi gáz és áramszolgáltatónk az őrületbe kerget. Összehasonlítva az otthoni élményekkel itt teljesen más alapokra helyezik a szivatást. Kezdődött azzal, hogy beköltözésünk után hónapokig nem kaptunk se számlát, se szerződést se semmit. 

Nem azért mert hiányott volna bármi is, egyszerűen ráérősek. Ez csak azért zavart, mert nem tudtam, hogy itt hogy mennek a dolgok. Feltételeztem, hogy ha nem jön semmi akkor baj van. Meg nem akartam egyben fél éves számlát se fizetni. Itt egyébként nagy divat a negyed éves, fél éves, vagy éves számlafizetés. Van havi is, de az is olyan, hogy 10 hónapra osztják el és van egy szünet. Biztos így jó :)

Aztán kaptam levelet, de csak a villanyra. Rossz volt a név is rajta persze, de felhívtam őket és kijavították. A gáz nem jött sokáig. Aztán próbáltam a csodálatos webes felületüket használni. Regisztráltam de nem volt még előfizetői azonosítóm. Írtam levelet. Egy hét múlva visszahívtak, hogy na mit szeretnék. Mondom account numbert. Nagy nehezen kaptam, az egyikre. Kis könyörgéssel kaptam a másikra is. Aztán ott is rossz volt a név. Nem gond online átírtam. Persze nem javult. Átírtam még 5ször, meg szóltam. Még ma is rossz.  Mikor kértem, hogy automatikus díjbeszedéssel fizessek akkor kérdezték, hogy mennyit vonjanak. Mondom semennyit, annyit amennyit az óra mutat, majd diktálom. Azt úgy nem lehet, az első hónapnak mindenképpen becsültnek kell lennie. Így lett 30 font. Mert itt úgy megy (legalábbis náluk) hogy becsülnek egy számlát, és UTÁNA kell diktálni, hogy gyorsan küldjenek egy javítottat... :) Szóval kb. 4 hónapig semmit nem fizettünk. Végre elkezdtek vonni, én meg szorgalmasan beküldtem az óraállást. Másnap felhív valaki, hogy mi az óraállás. Egyébként a kettővel ezelőtti lakó nevét mondogatta, miközben az ÉN mobilomon hívott. :) Mondom tegnap bediktáltam online. Ó de ők egy másik részleg, ők azok akik az embert küldik évente egyszer... Be van állítva egyébként az online számla, ettől függetlenül kapom a nyomtatott papírt. Múlt héten majdnem minden nap jött valami. Az egyikben az áremelés miatt sajnálkoztak. A másikban közölték, hogy jót akarnak nekem ezért összevonják a számlakezelőrendszereket, így nemsokára egyben lesz kezelve a gáz és a villany. És nekem semmit nem kell tennem. Majd meglássuk... 

Letelt a próbaidő!

Véglegesítettek! Mondjuk már ideje volt, mert elméletben 13 hét lett volna, én meg épp ma fejeztem be a 15. -et. A problémát az okozta, hogy a főnök épp akkor ment el szabadságra, így meg kellett várnom míg visszajön. Aztán meg teljesen szét volt esve mert behalt a gépe. Valószínűleg ma se jutott volna eszébe, ha a négyszemközti szokásos beszélgetés során meg nem kérdezem, hogy most megint izguljam végig a hétvégét vagy elárulja végre hogy mivan. Mondta, hogy ja persze, átmentem :) Ki kell tölteni egy papírt és leadni a HR-nek. Ha minden jól megy hamarosan megkapom a hátizsákot, ami minden rendes Racker-nek van. Jól néz ki, sok zsebe van, bele fog férni az összes biciklis cucc meg a kaja, igazából ezt vártam már. :)

Tegnap a kollegákkal rendeztünk egy közös vacsorát, meghívtuk a régi főnököt is. Az újat most nem, vele majd külön megyünk el legközelebb. Egy jó kis kínai étteremben voltunk, nagyon jó volt. Körbeültük az asztalt középen meg terülj-terülj asztalkám: kacsasült, sügér, kínai brokkoli, zöldségek, "suicide pork" (ne kérdezd miért), meg egy halom egyéb aminek a nevét se tudom. Jól degeszre ettük magunkat. Közben megtudtam hogy milyen is az élet egy másik angol nagyvállalatnál. A kedvenc mondatom: "Mikor beléptem rájöttem, hogy ez az a hely ahová meghalni jönnek az emberek".  Hogy melyik cég azt nem írom ide, de V betűvel kezdődik és egy idehaza is jól ismert óriás telco. Úgy tűnik hihetetlen lassú az élet ott, egy IP címkiosztásra hivatalosan is 21 nap van, meetingelnek a meetingről és hasonló jelenségek. Jó tudni hova ne menjek. Egyébként való igaz, hogy nálunk, legalábbis mérnöki szemmel, hihetetlen pörgős az élet. Sok a feladat, gyakori a sürgős és az üresjárat nem létezik. Egyszerűen nincs olyan, hogy az embernek ne lenne legalább 3 következő dolog a listáján. Ezt még szoknom kell, de egyelőre tetszik mert hihetetlen gyorsan eltelik a nap. Másrészt viszont nem nagyon van idő munkaidőben tanulni, leszámítva persze azt, ha valaminek muszáj utánanézni, különben nem tudja megoldani az ember a feladatot. Azért egy kis ping-pongra minden nap jut idő :)

Egy másik dolog ami nagyon tetszik itt, hogy elismerik a teljesítményt a plusz munkát. Nem pénzre kell gondolni (persze abban is), de elég gyakori a köszönő levél, telefon. Ha valaki túlórázik egy ügyfél miatt akkor szinte biztos, hogy az egekig magasztalják és ha sok ilyet tesz akkor feltűnik. Múltkor sikerült egy ilyen lehetőségre lecsapni, reggel 7-kor otthonról megcsináltam valamit. A főnökömnek küldött hálálkodó levélen kívül ma megkerestek és elvittek a "vitrinhez" hogy válasszak valami ajándékot belőle. Ezen teljesen meglepődtem. A vitrin persze tele volt mindenféle jóval, végülis lett egy ingyen nerf pisztolyom, tudok én is lövöldözni :) Ez a köszönöm apróságnak tűnik, de rendszeresen látok hasonlót mindenfelé és meglehetősen jó motiváló. A legfontossabb talán talán az, hogy mindez a hétköznapok része, így a kiemelkedő teljesítmény nem válik szép lassan és csöndben alapvető elvárássá, amelyet aztán igen nehéz túllépni.

Megvolt az első ügyfeles konzultációm is. Helyesebben mondva a második, mert az elsőn csak füleltem, ezen meg már beszéltem is. Úgy tűnik az ügyfelek mindenhol hasonlók, nem nagyon tudják mit akarnak, aminek a vége aztán az hogy kapják a "szoksásosat", aztán később szép lassan hozzájuk igazítjuk. Ezek a megbeszélések legtöbbször telefonon zajlanak, beül a 3 féle menedzser, meg tőlünk valaki és átbeszéljük a szerződésben foglalt műszaki tartalmat, hogy megkezdhessük a kiépítést. Kicsit elizgultam, szóval van mit fejleszteni, de azért jó lesz ez. Arra mindenképpen jó volt, hogy megszűntesse az ismeretlentől való félelmet, így már látom, hogy még egy-két ilyen és menni fog ez simán. Annyival másabb itt a tervezés, hogy tudni kell mi az ami eladható, mit tudunk támogatni. Hozzászoktam, hogy szinte bármilyen igényt ki lehet elégíteni ami műszakilag csak lehetséges, itt azért rengeteg megkötés van (csak két példa, a Cisco Anyconnect nem támogatott, sőt a dinamikus routing sem), így vigyáznom kell majd, nehogy beválalljak valamit amit nem szabad :) Mivel házon belül megvan a szakértelem ezekhez is, szerintem idővel fog ez változni. 

Sikerült a CCNA Security vizsgám. A következő cél a CCSP (Security Professional) megszerzése, ami 4 vizsgából áll. Év végéig még 1 vagy talán 2 is belefér, aztán jövőre a maradék. Utána meglássuk.

A végére egy apró sztori amit már megírtam a facebookon, de azt nem mindenki olvassa. Egyik nap megkérdeztem a biztonsági őrt hogy mi újság. Néha látom és egyszer már segített mikor kizártam magam a biciklitárolóból mert bent felejtettem a táskám... :) Kicsit meglepődött hogy érdekel mi van vele, de aztán elkezdte magyarázni hogy 7 éjszaka van zsinórban aztán 2 pihenő aztán 2 nappal aztán jön megint az éjszaka. Kemény. Éreztem a magyar akcentust, kicsit közelebb mentem és elkezdtem nézni a kártyáját. Hát persze hogy magyar volt. Rögtön pacsi. :) Nagyon örült egy kis beszélgetésnek. Egyébként hozzátenném, hogy az egyetlen őr aki mosolyog és köszön az embereknek. A többinél próbálkoztam köszönéssel egy-két hétig, de aztán meguntam hogy vagy nincs reakció, vagy szinte fizikai fájdalmat okoz a válasz kinyögése. 

Mit dolgozok?

Most, hogy már lassan három hónapja dolgozok, gondoltam leírom mit is csinálok itt. Talán nem jó ötlet, de egyszerre fog szólni a szakmabelieknek és az azon kívűlieknek, így lehet, hogy senki nem fogja elolvasni. 

A Network Security csapat tagja vagyok. Van egy jegykezelő rendszer, amiben minden egyes probléma (megállt a hálózat) vagy igény (új szervert akarnak) külön jegyet kap. A csapathoz tartozik egy queue (jegykupac), amiből egész nap kedvére válogathat az ember. Ha valamihez hozzányúlt akkor illik megoldásig vinni a dolgot. Volt már, hogy olyat húztam amiről lövésem nem volt mit kellene vele kezdeni. Ilyenkor az ember kénytelen keresni valakit aki megoldja helyette vagy legalábbis segít. Csöndben visszatenni a kupacba pofátlanság, és ha sokszor előfordul akkor előszedik az embert, hogy ugyanmár szerinte ez mennyire egyezik a céges értékekkel. :) Ezen kívűl van még egy közös telefonszámunk is, amire időnként ügyfelek vagy más csapatok hívásai érkeznek. Ez véletlenszerűen szétosztódik a bejelentkezett emberek között. Csúnyán néznek arra aki egész nap nem jelentkezik be. Sunnyogni nem lehet, mert a statisztika automatikusan készül és a főnök mazsolázgat belőle.  Azért nem olyan vészes a dolog, napi 5-6 órát ha bent van az ember akkor már kiemelkedően jó, de valahogy sose sikerül ezt elérnünk. Idegbeteg/mérges ügyfelet eddig még nem kaptam, remélem ez így is marad. Az esetek egy részében van, hogy felét sem értem annak amit mondanak (pl hívás Indiából vagy más távoli vidékről), de hála annak, hogy az emberi nyelv hihetetlenül redundáns azért valahogy eddig még elboldogultam velük. A kupacból egyébként sosem fogy ki a jegy, bár mostanság igen jól szokott kinézni és van, hogy huzamosabb ideig 10 alatt van ami csodálatos. A főnök szerint ez a múltkori sütiakciójának köszönhető, ami egy pilllanatra még 0-ra is vitte az egészet. Megkértem, nézzük meg nincs-e véletlenül pici hatása annak, hogy nyár van. Kiderült hogy vagy 30%-al kevesebb munka jön be, cserébe ősszel majd belepusztulunk. :)

Maguk a jegyek elég sokfélék lehetnek. Csak néhány példa: tűzfalszabály módosítás, új VPN kialakítás, új szegmens létrehozása, új virtuális szerver létrehozása a loadbalanceren, URL átirányítások, szoftverupgrade, valamilyen riasztás kivizsgálása, összeomlás, tanácsadás kérése, karbantartási feladat ütemezése stb.  A legjobb persze itt is a többnapos nyomozást igénylő rejtélyes hálózati hiba, ahol dr House módra lehet különböző teóriákat kipróbálni. Lényegében bármi beeshet ami a hálózat security részéhez köthető. Érdekesség még, hogy a hálózati leállással járó beavatkozásokat általában munkaidőn kívűl kell csinálni. Ha valaki nyúlkál az eszközben és megáll miatta például egy online bolt weblapja azt nem szokták szeretni. Komoly pénzeket kell ilyenkor fizetni az Ügyfélnek és sok kellemetlen kérdést kell megválaszolni. Ami viszont tetszett, hogy ilyenkor a cég mindig vállalja a történteket, tehát ha valaki elgépelt valamit, vagy hibázott, akkor nem kezdenek el köntörfalazni valami egzotikus bugra hivatkozva, csak hogy ne kelljen fizetni. A leállásokra visszatérve: sokat éjszakázunk? Nem, mert itt jön a csoda: ezt nem nekünk kell végrehajtani hajnalok hajnalán. Van erre egy éjszakai műszak, illetve vannak az USA-ban is mérnökök. Hatkor tehát el lehet dobni a tollat és lehet hazamenni :) Azért így sem kellemes, mert nagyon aprólékosan elő kell készíteni a végrehajtandó lépéseket, visszaállási és tesztelési tervet. De tényleg szinte úgy, hogy akár egy bölcsészhallgató is meg tudja csinálni. Amikor kész van ráadásul egy másik mérnök is ellenőrzi. 

Külön csapat van magának a gerinchálózatnak a supportálására, azt nem mi csináljuk. Ők szokták a switcheket / routereket konfigurálni. Úgy vettem észre kevésbé értékelt munkakörnek számít, mondjuk tény, hogy jóval behatároltabb. 

Hardvert nem érintünk. Minden ilyen dolgot az adatközpontban ülő technikusok végeznek, akik szintén egy külön faj. Mondjuk én szerettem néha rackelni, legalább annyi testmozgás volt napközben, de azért egyelőre jól megvagyok nélküle :) Ha valami nagyon elromlik vagy új az eszköz akkor pedig adnak távoli konzol hozzáférést. 

Az új ügyféligények kiépítésére is külön csapat van (Production) ők azok akik a specifikációk alapján összerakják az alapkonfigurációkat. Utána kerül hozzánk, mi pedig hozzáadjuk az apróbb részleteket és kijavítjuk az előző csapat által kreált hibákat. Magukat az ügyféligényeket az ügyfélhez rendelt "vezető technikus" szedi össze egy konferenciabeszélgetés során amire egy hálózatbiztonsági mérnök is beül a csapatomból. Ilyenen még nem vettem részt, ehhez kicsit még fejlődni kell, leginkább abból, hogy mit tudunk nyújtani. Nem technikailag, hiszen műszakilag ugye nincsen lehetetlen, minden csak pénz kérdése.

Talán már jól látszik, hogy eléggé elkülönülnek a funkciók, felelősségi körök. Az otthon megszokott mérnöki szerep, hogy egyszerre vagyok kereskedő, ügyfélmenedzser, technikus, sofőr, hálózatbiztonsági mérnök, terméktanácsadó, konzulens, tanár és még a jó ég tudja mi minden az itt nincs. Egyszerűen nem hiszik el az, hogy az ember ennyi mindent  csinálhat jól, ezért pl ha a CV-t ír az ember erősen faragni kell, mert azt fogják hinni, hogy hazudik, vagy hogy össze-vissza váltogatta a szakmáját és bámulat helyett nevetés tárgya lesz. Ez egyrészt jó, mert tényleg el lehet mélyülni a témában, de szerintem kicsit szűklátókörűséget okoz. Meg jó néha kicsit mást is csinálni, ha mást nem elutazni egy ügyfélhez beszélgetni valamiről. Na ez itt nem lesz. Viszont örülök, hogy a múltam miatt jobban rálátok a többi területre is, jobban megértem őket. Tudom pl, hogy mivel nem akarok foglalkozni :)

Egyelőre amit csinálok bőven kielégít. Rengeteg olyan dolog van ami jelenleg érdekel, csak nem találok elég időt rá. Meg fogok tanulni még pár eszközt (Brocade Loadbalancer, Imperva WAF stb.) kezelni, ügyfelekkel tervezni, illetve folytatom a minősítések megszerzését. Következő cél a Cisco Security Professional meg a Big-IP F5 szakértő. A cég támogatja a vizsgázást, minden sikeres vizsgát fizet ha bármi köze van a szakmához. Szerintem teljesen korrekt. Negyedévente egy vizsga az szinte kötelező is, de a kettő már a célok "túlteljesítését" jelenti, azaz pozitív az előremenetel szempontjából. Paradicsomi állapotok :)

Edinburgh of the Seven Seas

Edinburgh of the Seven Seas egy település Tristan da Cunha szigetén. Teljesen véletlenül bukkantam rá egyszer, de nagyon megtetszett. Időnként újra eszembe jut ezért gondoltam írok kicsit róla. Amikor az ember megnyitja a google maps linket és szépen lassan elkezd kifelé zoomolni a térképen először csak annyit vesz észre, hogy jé, milyen jó kis tengerparti hely.  Aztán észreveszi, hogy ez egy pofás kis sziget, majdnem tökéletes kör alakkal. Biztos valamiféle luxus üdülőtelep. 

Alapossabban megvizsgálva már feltűnik, hogy maga a sziget nem más, mint egy körülbelül 2-3 kilométer átmérőjű tűzhányó. Erre azért már kikerekedik a szem. Ha még tovább kicsinyítjük a térképet kiderül, hogy az egész sziget gyakorlatilag a nagy büdös semmi közepén található az Atlanti Óceán déli részének kellős közepén, 2816 km-re Dél-Afrikától és 3360km-re Dél-Amerikától. Ez a világ legelszigeteltebb lakott települése, körülbelül 270 lakossal. Ha unják egymás arcát, vagy a gyerek nekiindul világgá menni akkor a legközelebbi emberlakta település légvonalban csak kicsit több mint 2400km, Szent Ilona szigete, ami szintén nem a jó megközelíthetőségéről híres, vagy, hogy mindenki odajárna mulatni. A vulkán egyébként 2062m magas, aktív és legutóbb 1961-ben tört ki. Felmerül a kérdés, börtön vagy katonai szigetről van-e szó, de nem, önszántukból élnek itt emberek.

 

Kis történelem. A szigetet 1506-ban fedezte fel egy portugál tengerész Tristão da Cunha. 1767-ben térképezték fel először rendesen, majd az első lakos 1810-ben érkezett, egy amerikai, Jonathan Lambert személyében. Távol mindentől kicsit elszaladt vele a ló, kinevezte magát tulajnak és kormányzónak meg átnevezte a szigetet majd két év múlva meghalt egy balesetben. Ezt követően Tristan da Cunha-t 1816-ban Nagy-Britanniához csatolták és a Szent-Ilona szigetére száműzött Napoleon őrzésére helyőrséget telepítettek rá (meg persze még sok más szigetre). Látszik, hogy nem értek a tengerészethez, mert el nem tudom képzelni, hogy lehet egy foglyot 2400km-ről őrizni. Állítólag stratégiailag fontos helyen fekszik. A kérdés mindenesetre 1821-ben, Napoleon halálával megoldódott és az őrök hazamehettek. Nem mindenki akart azonban elmenni, William Glass tizedes a feleségével meg a gyerekekkel maradt, néhányan még csatlakoztak. 1827-ben még mindig csak 14-en voltak. Gyakorlatilag az évek során arra járó hajókról szereztek feleségeket illetve hajótörések túlélőinek köszönhetően nőtt a népesség. Kalandos történet, hogyan lettek mára kb. 270-en. A sziget adottságaiból és az emberek számából kifolyóan érdekes családfákat lehet rajzolni, elég sok keresztbe nyilazással :) Összesen 7 családnév van a szigeten. Szépen lassan mindenki mindenkinek rokona lesz, vagy ha kicsit is távolabbi a rokonság hát rögtön összeházasodnak. Egyelőre még nem okozott komolyabb gondokat a beltenyészet, valószínűleg annak köszönhetően, hogy elég vegyes volt a kezdet (angol, olasz, holland, amerikai, dél-afrikai) de az asztma és a zöldhályog elég gyakori náluk. Azért én már nem mernék 100 év múlva odalátogatni (lásd: HP Lovecraft: Innsmouth)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Három évente vannak választások, így alakul meg a 12 tagú tanács, illetve van még egy angolok által küldött Administrator. Minden föld közös és nagyon vigyáznak, hogy egyik család se gazdagodhasson meg túlságosan. Az állatállományt is erősen kontrollálják, hasonló okok miatt. A legtöbb bevételt a rákhalászat és a hozzá kapcsolódó feldolgozóüzem adja. Ezen kívűl érméket, kézműves termékeket és bélyegeket árulnak, ami tekintettel a nagy érdeklődésre elég sok hasznot hajt. Egy olyan levél és bélyeg amelyet az itteni postahivatal is lepecsételt sokat ér. Nagyjából itt véget is ér a lista. A turizmus nem jellemző, mert nagyon nehéz ide eljutni. Hét napos a hajóút Fokvárosból, Dél-Afrikából. 

 

Kikötni a tengerjáró hajók egyébként nem tudnak, a kikötő csak pici hajókat, csónakokat képes befogadni, de létfontosságú a halászat és a szállítás miatt. Mikor egy komolyabb viharban megsérült kemény meló és mintegy 6 millió font volt megjavítani. Egy retúr jegy turistának körülbelül 1000$, a szigetlakóknak 150, de rendszerint nem sok hely van a hajókon és értelemszerűen a helyiek, hivatalos szervek, orvosok, papok stb előnyt élveznek. Ha az ember lekési a "járatot", akkor várhatóan két hónap múlva jön a következő. Egyébként előzetes engedélyekhez kötött a látogatás. Ha az ember eljut ide állítólag nagyon vendégszeretőek és van szuvenírbolt is. 

 

 

 

 

 

A társasági élet meglehetősen be van korlátozva. Van egy kocsma és táncterem, ahol időnként bulikat rendeznek. A legtöbb szigethez hasonlóan az alkoholfogyasztás meglehetősen magas, átlagosan egy liter whisky fogy el fejenként hetente, ami a kereset nagy részét el is viszi. Munkanélküliség nincs, az önellátó életmód ad tennivalót bőven, vannak itt krumpliföldek, bárányok, marhák. A fiúk 15 évesen már halásznak. A lányok néha elmennek Szent-Ilona szigetére gimibe, de tanulmányaik végeztével legtöbbször visszatérnek a szigetre. Van egy helyi iskola, ma már több osztályteremmel, számítógépekkel felszerelt, de elég behatároltak a lehetőségek, meg tanár is csak 2 van, így ha valaki a szigetre téved, rendszerint bevonják kicsit az oktatásba is. Van egy állandó orvos és néhány ápoló, de ha komolyabb gond van akkor irány Fokváros. 

Utánanéztem Internet ügyben mi a  helyzet. A modern kommunikáció ide is beszivárgott, de azért nincs kánaán. 1998-ban telepítettek egy műholdas állomást. Egyetlen terminálon az Administrator irodájában volt hozzáférés elsősorban hivatalos kommunikációra. Ez körülbelül arra volt jó, hogy tudjanak emailt küldeni horribilis áron. Egy email egy átlagos napi keresetnek megfelelő összegbe került (6.5 font). Érdekességképpen: Csak magának a műholdas kapcsolatnak a létrehozása 50 font alkalmanként, majd ketyeg a 6.5 font percenként. Alternatívaként van egy rádiós alapú telefonkapcsolat Dél-Afrikába, azon keresztül lehet nemzetközi beszélgetéseket folytatni kb 1.5 fontért percenként. 2006-ban kormányzati támogatással telepítettek egy új VSAT állomást ami a 12 x 256 Kbps sebességével gyakorlatilag az itteni "szélessáv" megfelelője. Megnyílt a helyi Internet kávézó 4 géppel, és ma már minden helyi tud szabadon levelezgetni vagy Interneten vásárolni és megnézni az árut. Utóbbinál ugye elég nagy szívás volt hogy rendeltek valamit levélben vagy horroráron telefonon, pár hónap múlva megjött a csomag, kiderült hogy nem az amit vártak, majd pár hónap visszaút. :) Egyszer elfelejtették az induló hajóra feltenni a csomagokat, így abban az évben kicsit csúszott a karácsony :)

A hőmérséklet meglehetősen hűvös, az átlaghőmérséklet 15 fok. Van szél és eső rendesen. A növényzet szubtrópusi. Az Antarktisz közelsége miatt fókák, pingvinek, albatroszok is élnek a szigeten és közelében. Van még néhány kisebb lakatlan sziget is a környéken (Inaccessible Island, Nightingale Island, Gough Island) ahol ezek az állatok és növények zavartalanul élnek, távol az emberektől. Nagy ritkán kutatók vagy természetfilmesek azért megjelennek és jól megnézik őket. 

 

 

Ha valaki kedvet kapna a letelepedéshez el kell keserítsem, nem engednek be új bevándorlókat a szigetre. Esetleg lehet próbálkozni hajótöréssel a közelben, mint a régi szép időkben.

 

További infók a település saját honlapján

Fotók:

http://eye-maps.com/tristan-da-cunha-most-isolated-island-in-the-world/ 

http://www.darkroastedblend.com/2008/11/most-remote-place-on-earth.html 

http://www.flickr.com/photos/briangratwicke/sets/72157629478152944/with/7092039385/

Sysadmin Day

 

Ma van a sysadmin day, azaz a rendszeradminisztrátorok megbecsülésének nemzetközi világnapja. Ezt ma kellett megtudnom, pedig már több mint 10 éve van. Munkahelyen ennek megnyilvánulása: egész nap ingyen sütik, csokik, chipsek, kólák (mert hát ezen él az egy rendes admin nem?), délben meg ingyenebéd. Úgy látszik itt minden a kaja körül forog. Az ebéd currys csirke volt mindenféle formában meg hasonló ízvilágú tortilla. Halal hús volt így a muszlim kollégák is megehették, de volt vega opció is. Aki meg épp böjtölt a Ramadan miatt az hazavihette az egészet :) Ez utóbbit egyik kollégám is csinálja akivel körülbelül egy időben kezdtünk itt dolgozni. Nem tudom hogy bírja egész nap étlen szomjan, egy pohár vizet nem iszik ebben a melegben. Ráadásul elver ping-pongban...

A parkolóházunk tetején egyébként már vagy egy hete forgatnak valami filmjelenetet. Még nem sikerült rájönnöm mi a film címe. Annyit láttunk eddig, hogy a parkolóban kisebbfajta vándorcirkusz ütött tanyát, rengeteg lakókocsi, meg saját konyha, minden, a tetőről meg időnként nagy csattanások, dörrennések jönnek. Bruce Willist nem láttam.

Ma van az Olimpiai nyitóünnepség. Mivel nincs TV, kénytelenek leszünk letölteni és utólag megnézni a reklámok nélküli HD verziót ;)

Fáklya

Úgy látszik mára két bejegyzés is jut :)
Ma láttam az olimpiai fáklyát élőben. Akkora mázlim volt, hogy pont ott haladtak el a munkahely előtt. Ennek örömére mindenféle vetélkedőket szerveztek. Ebben sajnos a munka miatt nem vettem részt, de utána egy barbecue party volt, arra már kimentem :) Volt még céges zenekar, játékok, fagyi, mindenféle jó. Kivételesen iszonyatosan meleg volt, egy darab felhő nem volt az égen, és még a levegő is megállt. Végül elérkezett az idő, egyre többen sorakoztunk fel az út mentén. Minden arra járó biciklis, autós, motoros megkapta a kötelező ovációt. Aztán motoros rendőrök jöttek. Volt amelyik lassan végigment és lepacsizott mindenkivel, a többi felvette a robotzsaru arcot. Utána a szponzorok buszai, mindegyikről szólt a zene, a tetejükön hangulatcsinálók, táncosok. Végül ismeretlen funkciójú autók és emberek, de azért ők is integettek. Végül a fáklyát vivő leányzó. Senki nem tudta megmondani ki vitte a fáklyát, valószínűleg az Interneten meg lehetne találni. Szépen elsétált előttünk. Volt nagy öröm, dudálás, kereplés, kolompolás, tülkölés, üvöltés meg konfetti eső. Aztán ment tovább a cirkusz. Befelé menet a magyar kolléga csak ennyit mondott: "Na, ez is kipipálva" :)

Brighton

Régóta vártunk arra a csodára amikor kivételesen jó időt jósolnak hétvégére, tehát 20 fok fölötti meleget és felhőtlen napsütést egész napra. Most végre összejött. Mivel ilyenből becséleseim szerint körülbelül 3-4 lehet itt egy évben, ezért  előszedtük a napszemüvegeket, a törülközőket, nagy optimistán még a fürdőruhákat is és elindultunk Brightonba. Ez egy üdülőváros délen a tengerparton. Amióta 1841-ben megépült a közvetlen vasút vonal, sok londoni ugrik ki ide ha jó az idő. (Bár valószínűleg náluk ez mást jelent és akkor is jönnek mikor történetesen szar az idő). Nekünk kicsit messzebb van: picivel több mint két óra kalandos utazás. Először ugyanis be kell vonatozni London Paddington állomásra, onnan átmetrózni a Victoria-ra, majd onnan egy másik vonattal délre a tenger felé. Az állomás körülbelül negyed óra sétára lehet a parttól, az utcák pedig lefelé lejtenek, így már messziről látszódik a víz és az ég. Mivel először voltunk itt, egyenesen a partra tartottunk, csak még beszereztünk egy flakon napolajat. Közeledve már hallani a sirályokat és mikor végre leér az ember megérzi a tenger illatát. Aztán választhat a parti sétány és a kavicsos part között. A kavicsok elég nagyok, kb. 2-5cm-esek, így kihívás rajtuk mezítláb közlekedni, de gondolom pár nap nyaralás után meg lehetne szokni. Itt lecuccoltunk, megreggeliztünk, aztán nekifogtunk a lazulásnak, meg a kavicsok tüzetes átvizsgálásának. A vízbe csak talpig mentünk, mert nagyon hideg volt, nem nagyon úszkált itt senki. Aki úszott az is inkább thermo ruhában. Később láttunk vidáman úszkáló fiatalokat, de a hangokból ítélve finnek lehettek, úgy meg könnyű. A közelben látni még vitorlázókat, akik időnként kijönnek a partra. Kormányozni ilyenkor már nem nagyon szoktak és nagy sebességgel közelítenek a part felé, majd nekimennek és felkenődnek a kavicsokra. Ha az ember rossz helyen ül simán rajta landolnak :) Nekünk pont az arcunk előtt állt meg egy, odébb kellett cuccolnunk hogy kihúzhassák. 

 

 

 

Délután felkerekedtünk és mentünk egy kört a parton meg a környező sétálóutcákban. Volt egy kisebb koncert is, egy Beatles tribute band játszott miközben brazil bikinis lányok integettek nekik vadul. Az utcák hangulatosak, mindenféle boltok, kávézók, éttermek és parkok váltják egymást, az egész olyan angol tengerparti stílusban, azaz piros tégla helyett több volt itt a fehér és krémszínű épület. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak minden vidámabban néz ki ragyogó napsütésben kék háttérrel. Nekünk nagyon tetszett, de azért egy idő után hiányozni kezdtek a kavicsok, így az utolsó egy órát ismét a parton töltöttük. 

Aztán sajnos vissza kellett menni. Nagyon jól éreztük magunkat, sikerült némi színt is kapni, úgyhogy nagyon megérte. Tudom ajánlani, bár ha már repül az ember akkor azért inkább egy mediterrán tengerpartot válasszon :)

Batak

Ma egy újféle szerver került a cég portfólióba, ennek örömére eljött hozzánk a DELL haknizni egyet. Hoztak sokféle jót, sütit, labdákat, iránytűt stb, szépen bespájzoltunk belőlük. De a legjobb dolog a a Batak nevű gép volt, ami egy reflex-játék ahol a felvillanó nyomógombokat kell lecsapni. A dolog nehézsége hogy nagy a felület, így az ember közel megy, akkor viszont már alig látja a gombokat.  Ha távol marad meg nem éri el őket. 

Ezen a videón látszik hogyan működik ez: http://www.youtube.com/watch?v=cyy4lqRERJM 

Nálunk 30 másodperc volt egy játékra, és mivel egész nap itt voltak a vendégek folyton visszajártunk még egy körre. Nagyon addiktív a dolog. 

Én a 48-ammal második lettem. A kínai srác (aki egyébként mellettem ül) a hosszú lapátkezeivel és a villámgyors kungfu technikával 53-mal nyert.