Vipassana

Elmegyek szabira 10 napra. Minden nap hajnali 4-kor fogok kelni és a napon nagy részét csukott szemmel néma csöndben való ücsörgéssel fogom tölteni. Ez lesz a második ilyen alkalom.

Egy 10 napos Vipassana meditációs elvonuláson fogok részt venni. Mikor először olvastam el a napirendet és a szabályokat  visszahőköltem. A résztvevők körülbelül napi 10 órát töltenek meditációval tíz napon keresztül. Egymással beszélgetni vagy más kommunikációt folytatni nem lehet, gyakorlatilag még a szemkontaktust is kerülni kell. A mobilt még az első napon elcsomagolják. A tanítóval napi egyszer röviden lehet konzultálni, ha van az embernek kérdése a technikával kapcsolatban, de nagyjából ebben ki is merül a kommunikációs lehetőségek sora. Gyakorlatilag a papír-ceruza is tiltott. A férfiak és nők külön szobákban alszanak és étkeznek. A menü vegetáriánus: reggeli 6-kor, ebéd 11-kor és ennyi. Vacsorára azok akik először vannak ilyenen még kapnak egy gyümölcsöt, de a régi tanítványok már csak teát legfeljebb. Sovány vigasz, hogy reggel általában megkapják ami este elmaradt. 10-kor villanyoltás, de eddigre általában már mindenki alszik, mert hát ugye 4-kor kelni kell...

Az egész azonban pont ezek miatt volt számomra érdekes és vonzó. Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen intenzív tanfolyam mit hoz ki belőlem. Valami olyat kerestem ami elég komolyan vehető, ugyanakkor nem csak lehúzásról szól. Nem akartam több százezer forintos coachingot, egy fél napos tanfolyam meg komolytalannak tűnt. Ez a tanfolyam viszont ingyenes. Igen, a szállás és az étkezés is. Na erre rámozdultam. Na nem az ingyen kajáért, hanem mert ez egyfajta garanciának tűnt, hogy ez tényleg valami jó. A legjobb dolgok ugye ingyenesek az életben. Egy igazi, önzetlen tanító szerintem nem kérhet pénzt azért amit csinál, mert különben csak a kiváltságosak részesülhetnének a jóból. Elfogadni elfogadhat persze. Ezekből az adományokból működik a rendszer. Csak az adhat, aki elvégezte a tanfolyamot és hasznosnak találta. Voltak például olyanok, akik otthagyták az egészet pár nap után. Elvileg ezt nem lenne szabad, körülbelül csak 50-szer kérdeznek rá írásban és szóban mielőtt elkezdődne, hogy tényleg biztosan végig akarod-e csinálni, mert csak így van értelme. Persze nem börtön, el lehet menni. Ők nyilván nem adományoztak. Aki végig marad általában szokott, abból tartják a következő tanfolyamokat. A tanítók nem kapnak fizetséget, saját költségükön utaznak. Általában ugyanúgy dolgoznak mint mindenki más, szabadságot vesznek ki erre az időre. A segítők pedig régi tanítványok, akik szintén saját idejüket áldozzák arra, hogy másokra főzzenek tíz napig. Ritka manapság az ilyen a "kopasszuk meg az embereket" óceánban. Persze nagyon szkeptikus voltam, de így utólag már látom hogy a szándék valódi, nincs "trükk" és azóta sem nyaggatnak hogy "aggyá pézt." A dolog működik és ma már több mint 120 helyen van szerte a világban állandó meditációs központjuk. Magyarországon nincsen, így csak évente kétszer szokott lenni tanfolyam. Angliában van, én most oda fogok elmenni (kb két-két és fél óra a Heathrowtól, az meg ugye közel van nekem), de a fentiekből talán már kiderült, hogy a helyszín itt teljesen lényegtelen.

A legtöbben azt mondták, hogy a korán kelés és a beszéd hiánya borzasztó lehet. Ami engem leginkább visszatartott az a változástól való félelem volt. Nem tudtam, hogy miként fogok kijönni egy ilyen után. Esetleg megőrülhetek? Utánaolvastam a neten és azt a nem túl megnyugtató választ találtam, hogy igen, ez is benne van a pakliban, bár azért eléggé ritka. Mondjuk nem is javasolják komoly pszichiátria problémákkal rendelkezőknek. A másik, hogy nagyon hangsúlyozzák, hogy nem lehet közben elmenni.  Aki eljön az vállalja be, hogy végig marad. Na de mi van, ha kiderül, hogy szenvedés az egész? Vagy nem látom értelmét? Vagy valami fura szekta az egész? Így aztán beletelt jó pár hónapba mire legyőztem a félelmet. Egy időre el is felejtkeztem róla, de aztán megint megtaláltam. Végül elhatároztam, hogy jelentkezem.  De azért még mindig emlékszem amikor megérkeztem a salgótarjáni táborba... Be voltam tojva rendesen.

Aztán az ijedtség hamar elmúlt és lelkesen elmerülem a technika gyakorlásában. Sokan kérdezik, hogy mit is csinál az ember. Borzasztó egyszerű. Az első három napban a lélegzetünket figyeljük (apró módosításokkal minden nap), majd szépen lassan bevezetésre kerül a Vipassana technika. Ezt nem lőném le, hátha valaki szeretne elmenni. De gyakorlatilag az is saját magunk megfigyelése. Aki azt gondolja, hogy ez könnyű az téved. Az ember tudata nagyon kusza, jönnek mennek a gondolatok, érzések, gyakorlatilag az a csoda, ha legalább pár másodpercig sikerül valóban a lélegzeten tartani a figyelmet. Hallottam már olyan választ, hogy dehát ez nem nehéz. Nos, nekik van még egy előzetes lépcső: felismerni, hogy de.

Ezért is kell legalább három nap, hogy sikerüljön legalább kicsit lenyugodni miután az ember kiszabadult a civilizációból. Aztán valóban, egyre jobbanan megy a koncentráció, az ember kicsit le is lassul. Képes például egy 100 méteres utat fél óra alatt megtenni, mert elmélyed a lépések megfigyelésében. (Meg persze nem is tud egyebet csinálni, hiszen beszélgetni nem lehet) Persze időnként viszket az orra, elzsibbad a lába vagy éhes lesz mert megérzi a készülő ebéd illatát. Az is megeshet, hogy a szomszédból átszűrődik a kőkemény lakodalmas és a hozzá tartozó vidám üvöltözés. Vagy csak szimplán tüsszent valaki melletted. A feladat mindig ugyanaz: ha észrevetted, hogy elkalandoztak a gondolataid térj vissza a meditációhoz.
Mire jó ez az egész? Mivel a test és tudat egy rendszer, a testünk megfigyelésével tulajdonképpen a tudatunkat is megfigyeljük. Ha pedig képesek vagyunk a sóvárgást (lásd: "ez dejóvolt, ilyet még akarok", "de megvakarnám az orrom") és az elutasítást ("utálom, hogy megint fáj a hátam") legyőzni akkor automatikusan beindul egy tisztulási folyamat. Ez azonban lassú, főleg az elején amikor semmi gyakorlatunk nincsen benne. Ezért kell legalább 10 nap, hogy az ember meglássa, hogyan is működik valójában. Régebben állítólag próbálkoztak rövidebb (5 - 7 nap) tanfolyamokkal, hogy a nyugati életmódhoz szokott ember könnyebben mozduljon, de nem bizonyult hatékonynak. Nem működött, kevés volt az idő, hogy a túlpörgött agy lenyugodjon. Ha az ember kipróbálná otthon, mondjuk napi 15 percet üldögélne, annak nyilvánvalóan lenne pozitív hatása. De gyakorlatilag ahhoz hasonlítanám mintha fejfájás esetén megnyalnánk egy Saridont.  Sportoláskor is kell egy minimális idő, hogy beinduljon a zsírégetés. Ez itt sincs másképp, valahol 1 óra környékén lehet az az idő, aminél már igazán érdemes leülni. A kevesebb is jó, persze, rászoktat a rendszerességre, ellazít, de a tisztító hatás kevésbé érvényesül.

Én a tíz napot lelkesen végigcsináltam. A nehéz pillanatokkal együtt is hihetetlen élmény volt, különösen az utolsó néhány nap. Eddigre ér el az ember arra a szintre, hogy bepillantást kap abba miről is szól ez az egész, hogyan működik, hová lehet eljutni. A tudat megtisztul, lecsendesedik. Nagyon jó érzés. Kicsit "agymosás" de a jó értelemben, kimossa a szennyeződéseket. Az ember szívesen "úgy maradna".
Érdekes az első nap a "való világban". Minden olyan gyorsnak tűnik. Észreveszed, hogy az emberek rohannak, nem figyelnek sem egymásra, sem önmagukra. Fejükben kavarognak a hétköznapok problémái, sokszor idegesek, feszültek. Aztán jön egy esemény amire korábban ingerülten reagáltál volna. Most viszont egyáltalán nem zavar, vagy legalábbis kicsit hamarabb elmúlik. Egy picit szívesebben segítesz másoknak és jobban elfogadod őket olyannak amilyenek. Nem próbálod bizonygatni a saját igazadat, hiszen az is csak egy nézőpont. Jól érzed magad, egyensúlyba kerültél. Tulajdonképpen ez az egész célja. De folyamatosan kell gyakorolni, ha lehet minden nap. Különben az ember visszasüllyed. És "odakint" túl könnyű azt mondani, hogy most túl fáradt vagyok, hogy még sok a dolgom, hogy reggel nem tudok felkelni, hogy majd holnap bepótolom.
Olyan ez a tanfolyam, mint amikor a gyereket megtolják a biciklin: lendületet ad, de tekerni kell, különben egy idő után eldől. Nekem most megint egy ilyen tolás kell :)

További információk: http://www.hu.dhamma.org