Első nap a gyárban!

Megvolt az első napom. :) Borzasztóan izgultam, sokkal jobban mint az interjúk előtt. Hiába tudtam, hogy nem lesz gond, nem fognak rögtön a mélyvízbe dobni, akkor is. Első nap minden és mindenki új, ráadásul most ehhez még hozzájött az angol amiben azért nem vagyok anyanyelvi szinten, néha igencsak kapkodtam a fejem. Ennek ellenére minden jól ment. Ketten kezdtünk most (mindig hétfőn kezdenek az új emberek), de ez ritkaság, általában többen szoktak. Ebben az évben több száz új embert terveznek felvenni, csak májusig vagy százötvenet vettek fel eddig, úgyhogy a cég elképesztő ütemben bővül, úgy látszik a cloud computing tényleg most van csúcson. Kíváncsi leszek, hosszú távon hogyan tudják majd ezt a növekedést jól kezelni és meg tudják-e tartani a kialakult kulturát. 

Jelenleg 900-an vagyunk egy nagy épületben, három szinten. A hely jól néz ki, nagy terek vannak bent, szellős, középen mindenütt sok ülőhely, kialakított beszélgetős, olvasgatós sarkok, minden szinten más stílusban. A földszinten például van egy mini morris, amiben szintén lehet meetinget tartani, de állítólag nem annyira mókás mert egyszerűen nem fér el benne rendesen az ember. Nem túl régen költöztek ide, így az egész teljesen újnak tűnik. Ja és van játszószoba, vagy inkább terem, tömve videójátékkal, ping-pong asztallal, csocsóval meg billiárd asztallal. Gyanítom olyan sok időm nem lesz erre napközben, de azért majd kipróbálom. Ami még érdekes, hogy itt mindenkinek (már aki nem ellenkezik nagyon) ott a nemzeti lobogója a feje fölött, így lehet tudni ki honnan jött, lehet ismerkedni, megtalálni a hasonló embereket. Valahol van egy magyar srác is, de egyelőre nem találkoztunk. A kép nagyon vegyes, a cég körülbelül fele angol, a többi a legkülönbözőbb helyekről jött boszniától kezdve, norvégián át, egészen szomáliáig. Negyvenegynéhány különböző országból vannak itt emberek!

Maga a beilleszkedés már hamarabb elkezdődött. Már korábban elkérték a bemutatkozásomat, 10 rövid érdekes dolgot magamról, mi a hobbim stb. Ja, meg egy "fun" fotó. Ezen elég sokat szenvedtem, hogy ne legyen túl gyökér, de azért túl visszafogott se. Kiderült, kár volt ezen ennyit görcsölni, egyik végletet se tudtam volna felülmúlni. Múlt héten pedig ki kellett töltenem egy tesztet, amely az "erősségeimet" volt hivatott feltérképezni. Feltettek majd kétszáz kérdést, amire gyorsan, ösztönből kellett válaszolni. Ez kicsit furának tűnt, meg túl multisnak, meg egyébként is, de így utólag nem is olyan hülyeség. Az eredmény 5 jellemző erősség volt, ami valóban jól körbeírt engem. Ez rákerült a belépőkártyám hátoldalára, meg majd ki kell ragasztanom az asztalomra is. Ha tényleg figyelembe fogják ezeket venni akkor abból valami jó is kisülhet. Jó hír még, hogy 3 (!) közös vonásunk is van a főnökömmel, úgyhogy valószínűleg jól megértjük majd egymást :) Összesen azt hiszem 35 féle van ebben a rendszerben.

Szóval megérkeztem, kis teázás, megvolt a fotózás, aztán a napirendi pontok áttekintése, meg közös reggeli hármasban. Külön vezetőnk volt erre a napra aki kisérgetett minket, mindent elmagyarázott, megmutatta az épületet, ki hol mit csinál, mi merre hogyan. Hosszú távon is segíteni fog minket, ez a munkája. Elnézve a bővülési ütemet nem csoda, hogy teljesen külön poszt van a beléptetésre és a beilleszkedés segítésére.

Kézről kézre adtak minket az előadók, megvoltak a kötelező körök, mint tűzvédelem, biztonság, HR stb. Volt még környezetvédelem is. Itt azért eléggé elképedtem, mikor kiderült, hogy a teljes UK adatközpont kizárólag megújúló (szél és víz) energiaforrásról üzemel! Márpedig a központ nem kicsi, kíváncsi leszek mikor bejárjuk. Az USA-ban kicsit más a helyzet, ott még mindig szénnel fűtenek, szomorkodott az előadónk :) Ami még szokatlan volt, hogy pl múlt héten 25 önként jelentkezővel elmentek és kitakarították az egyik közeli csatornát, kihalászva vagy 80 zsák szemetet, közte 3 kerékpárt. Ez az önkéntesség itt támogatott dolog, évente maximum 100 órát elengedi a cég az embert, hogy ilyen munkát végezzen.

Találkoztunk egy felsővezetővel is, aki szintén nagyon közvetlen volt és sok mindent elmondott a cégről. Ahogy már többen is, ő is hangsúlyozta, hogy itt minden újításra nyitottak, jöjjünk az ötletekkel bátran. 

Megkaptuk még a laptopjainkat meg az RSA tokent is. Illetve csak majdnem, mert miután beállítottunk mindenféle jelszót és ellenőriztük az eléréseket az IT srác elment a géppel. Egyszer biztos visszakapjuk. Nagyon nem hiányzott azért, mert egész nap ment az okítás, meg van asztali gépünk is. Három monitor van az asztalomon, szépen körberakva, úgyhogy Mátrix életérzés lesz. Egyébként nagy áldás, mert sokkal könnyebb így a hibakeresés, szépen ki lehet rakni mindent egymás mellé. 

A nap vége felé megismertem végre a csapatomat. A nagy rakás mérnökből a hálózatbiztonsági részen az enterprise aranycsapat tagja leszek. Van itt még ezüst meg platina is, más ügyfélkört látnak el, de ugyanazt csinálják. Jófej volt mindenki, de azért nem állt le a munka miattam :) Ami így elsőre lejött az a jó hangulat, összetartás, segítőkészség volt. Kaptam egy segítő társat ("buddie") aki most elég elfoglaltnak tűnt, de mások odajöttek elmondani pár hasznos dolgot. Az egyik kolléga például majdnem ott lakik ahol én, úgyhogy hazafelé meg vele tudtam beszélgetni.

A következő 3 hét a beilleszkedéssel fog telni. Ennek van kötelező része (pl megfelelő emberekkel való interjúzás, beszélgetés) meg saját információgyűjtögetés, illetve az átadott anyagok átolvasgatása. Ha minden jól megy a végén lehet jelentkezni vizsgára, és ha sikerül végre elkezdhetek majd dolgozni. 

Beköltöztünk!

Minden jól ment. Aláírtuk a papírokat, megkaptuk a kulcsokat. Eléggé túlizgultuk ezt a részt, féltünk, hogy esetleg kihasználnak minket. Éreztem, hogy nem nagyon értik néhány kérdésünket, meg a bizalmatlanságunkat. Biztos az is ritka, hogy valaki végigolvassa a szerződést. :) Úgy tűnik itt egy picit lazábban kezelik a dolgokat, több a bizalom. A hotelben például első nap kifizettük a teljes összeget, de nem kaptunk róla semmit, mondták, hogy a számlát utolsó napon megkapjuk, meg nézzük meg, ráírták kézzel a papírunkra hogy ki van fizetve. Így is lett végül. No mindegy, mi azért résen leszünk ;) Az ügynökség egyébként jónak bizonyult, korrektek, segítőkészek voltak, két irodájukban is jártunk. Mint kiderült NAEA tagok, azaz be vannak jegyezve. Ez fontos, mert szabályozottak, számonkérhetőek, ezáltal nagyobb biztonságot nyújtanak.
A kulcsok átadása után elmentünk a lakásba és az ügynök megcsinálta a leltárt. Elvileg a nevünkre íratták a vizet, villanyt, gázt, erről a jövő héten várhatunk majd értesítést. Mikor végre elment nagy örömünkben körbetáncoltuk a lakást, aztán elmentünk tisztítószereket, meg mindenféle alap dolgot vásárolni. Szerintem ilyen tisztán ritkán adnak át lakást, ettől függetlenül persze koszos volt és a következő napokban alapos takarítás lesz.

A bojler bekapcsolásán vagy egy órát gyököltünk. Tekergettük, nyomtuk, googliztunk mire rájöttünk, hogy nem, nem kell szétszedni, nem kell begyújtani, még csak szikráztatni sem kell, egyszerűen be kell kapcsolni onnantól minden automatikus. A kritikus pont az volt, hogy a melegvizes csap helyett a hideget nyitogattuk, így a bojler persze csöndben maradt. Mentségünkre szól, hogy a melegvizet a jobb oldalra tették, ami ellent mondott az eddigi tapasztalatoknak... :) Ha már itt tartunk, természetesen, két csap van. Külön meleg, külön hideg vizes. Ezen mindig csak röhögtem eddig, de most szenvedő alanya lettem. Ez így nem maradhat. Egy fél napot eltöltöttem annak keresgélésével, hogy milyen megoldások vannak, de az optimálisat még nem találtam meg. A teljes csapcsere elég drága mulatság, ráadásul az a hír járja, hogy valójában nem keverőcsapok ezek itt, hanem teljesen külön csőben jön a hideg és a meleg egészen a nyílásig. Magyarul az ember egyszerre éli át a forrázás és jegelés örömét. Ezt majd azért ellenőrzöm, de azt olvastam, hogy a higiénia miatt van így, mert a hideg-meleg így nem keveredik, ami azért fontos, mert a meleg tartályban lehet akár napokig, míg a hideg frissen jön a hálózatból. Lehet otthonról kell majd hozatnom, és remélem eltérőek a méretezések.
Az ágy pici. Valahogy a UK double size nem túl nagy. A hotelben is ilyen volt, ott is alig fértünk el. Utánanéztem és 135cm a szokásos, ez is annyi. Ez viszont hosszú távon nem lesz tarható, mert nem döglött szardíniák vagyunk...

Találtunk egy nagy piros felszólító levelet is, sokadik alkalommal küldhették, hogy bizony kijön majd valaki és megnézi hogy van-e tévénk, mert nem fizetik a díjat. Itt TV díjat kell fizetni és állítólag tényleg ki is mennek és ellenőrzik ha valaki nem fizet. Elvégre manapság több mint gyanús, ha valaki nem TV-zik. Az ingatlanügynök mondjuk egyből röhögött, hogy computer guy vagyok akkor biztos nincs TV-m, azoknak nem szokott. Mondom tényleg nincs. Szerinte jó, mert a szemet pihentetni is kell és arra a TV a jó, nem a monitor... Meglátjuk, hányszor törik majd ránk az ajtót, mindenesetre, hogy ne izguljanak, szóltam, hogy nincs TV.

Azontúl, hogy a kaja szerintem csak picit drágább itt (egy-két bevásárláson túl vagyunk, bár még idő kell míg ezt jól kiismerjük) a műszaki cuccok így elsőre jóval drágábbnak tűnnek. Például vízforralót, porszívót, elosztót vettünk mostanság és hosszas keresgélésbe került, hogy viszonylag jó minőségű de olcsó dolgokat találjunk. Lehet itt például 2m-es hálózati patchkábelt 7000 forintért vagy gagyisztáni porszívót 15000-ért venni.  Persze lehet, hogy így az első fizetés előtt még mindent nagyon otthoni szemmel nézünk és sokallunk. Talán majd elfelejtjük ha már pozítívba billent a mérlegünk.
Internet még mindig nincs, csak 3G. A szomorú az, hogy most kaptam egy levelet, hogy csak 1 hét múlva kedden jönnek. Felhívtam őket, hogy ez így nem nagyon jó, de nem tudtak korábbi időpontot adni. Úgy látszik szolgáltatónak lenni a világon mindenütt ugyanazt jelenti :)

Ma megismertük a felettünk lakó szomszédokat. Kedves nyugdíjas házaspár. Elmagyaráztak pár dolgot, mi merre, mikor jönnek a kukákért stb. Aztán megpecsételendő a jó visszonyt lenyírtam a füvet. Elméletileg a miénk a ház előtti füves terület, övéké pedig a hátsó. Ez így a gyakorlatban elég hülyeség, úgyhogy használhatjuk a hátsó rész felét is. Ott lehet pl teregetni, ilyesmi. Annyira jól ment a nyírás, hogy a végére még a sufni kulcsát is megkaptam, ha bármikor máskor is kedvem lenne kertészkedni. :) Sok nem lesz, mert ilyen szar fűnyírót már régen láttam. Nincs igazán kereke, csak elől. Mint kiderült ez "repül" ha elindítom, és ellebeg a fű felett. Persze. Jótanács: "lebegő" fűnyírót ne vegyetek!
A bal oldali szomszéd valamiféle indiai nép, sok a szemét a ház körül, égig ér a fű. Jobb oldalon meg valami madárőrült lakhat, mert a hátsó rész tele van etetővel, itatóval, egész nap látni a szép kövér golyókat ide-oda röpködni. Amíg nem szarják le a kiteregetett ruháinkat addig nem fog zavarni.

Jelenleg a múlt héten feladott csomagjainkat várjuk. Elég szomorú a helyzet, mert az időgarantált csomag, aminek ma kellett volna megérkeznie, nem jött meg. Ez két dolgot jelent. Egyrészt visszakapjuk az alapdíjat, ami jó, mert egy vagyonba került kb 40 kilót kiküldeni. Másrészt ma sem lesz ágyneműnk, ami rossz, mert azt hittük, csak egyéjszakás kaland lesz a csupasz matracon aludni. :)

Bankszámla, lakás, egyebek

Bankszámlát nyitni meglepően könnyűnek bizonyult. Sokáig halogattam, merthogy mindenhol azt olvastam hogy ilyen-olyan igazolások, lakcím bizonyítékok stb.-re van szükség, ezért meg akartam várni a lakás szerződés aláírását.  Volt olyan is ami frissen érkező külföldieknek volt kitalálva havi 8 fontért, de ezt meg sokallottuk, ráadásul legalább 1 éves szerződés volt hozzá, meg elég drága utalás. Mivel más dolgunk éppen nem volt, elmentünk és bepróbálkoztunk egy Lloyds fiókban. Miközben megbeszéltük a gyengélkedő forint várható sorsát, a budapesti időjárást meg a hálózatos szakma szépségeit pikk pakk elkészült a két bankszámla meg az Internet bankolás. Külön szobában fogadtak, a kávét és a teát elutasítottuk, anélkül is túl voltunk pörögve. Itt egy apró akadás volt amikor kiderült, hogy még hotelben lakunk és csak várhatóan a hét végén költözünk. A két bankos elvitatkoztak, majd az egyik közölte, hogy dehát a rendszer kiadta a címet és nem írja, hogy hotel, úgyhogy jó lesz az. Mi bőszen bólogattunk, aztán haladtunk tovább. Gyakorlatilag a két útlevélen kívűl semmi mást nem mutattunk fel. Számlavezetés 0 font, szerintem korrekt. 


A lakásbérlés végül kapott egy plusz csavart. Nem is tudom miért gondoltam, hogy másképp lesz. A valóság tényleg az, hogy a messziről jött magyar ember angolhonban nem leinformálható, így a credit checken nem megy át. Viszont a pénzt itt is nagyon szeretik, így sikerült megegyeznünk 3 havi előre fizetett lakbérben (ez jó, mert nem 6 havi ami ilyenkor gyakoribb), így eltekintettek a csúfos átvilágítási kudarctól... :)
Hogy hogyan fizettük be a pénzt az is megér egy külön sztorit. Először is magyar forintszámláról külföldi bankba utalni értelemszerűen nem játszott, egyrészt mert lassú, másrészt mert szinte lehetetlen előre megmondani melyik fél fog melyik árfolyamon váltani, ki milyen költségeket mikor és kinek számol fel. Ennek a vége általában az, hogy nem a megfelelő összeg érkezik meg a célba. Lehetett volna még a frissen készült angol számlánkra utalni majd onnan a megfelelő összeget továbbküldeni, de az már tényleg túl sok idő lett volna, nem tudtunk volna pár nap múlva költözni, márpedig a hotelnél semmi nem drágább. Mi azt találtuk ki, hogy kivettük a pénzt atm-ből és befizettük közvetlenül a célszámlára. Ennél gyorsabb szerintem nincs, mert azonnal jóváírják. (Pár nap múlva kiderült, hogy ennél valószínűleg drágább sincs, főleg mert a kedves bank, annak ellenére, hogy kereskedik fonttal, volt szíves először dollárra váltani a pénzt, majd aztán fontra. Ezt ez úton is nagyon köszönjük!). Ez jól hangzik, de az összeg akkora volt, hogy csak több menetben tudtuk kivenni. Egyrészt azért mert az ATM-eknek is van saját limitjük (tipp: A Lloyds automatáknak 800 font a tranzakciónkénti limitje, a többinek 5-600 körül volt), másrészt meg a kártyáinknak is volt egy napi maximuma, és még az is kevés volt. Azért két nap alatt összegyűjtögettük a pénzt, megcsodáltuk, átszámoltuk, majd eltalicskáztam a bankba és befizettem. Még egy kis papírfecnit is kaptam. Ez azért kicsit ijesztő volt, mert ennyi pénzt rég láttunk egyben, és odahaza egy 500Ft-ról szóló átvételi elismervény is komolyabban néz ki mint itt egy banki nyugta. Mindenesetre felhívtam az ügynököt, mondtam meglennénk a pénzzel. Kiváló, a szerződés elő van készítve, pénteken megkapjuk a kulcsokat. Hogy elébe menjünk a dolgoknak megkértem aput, hogy adja fel postán a legfontosabb csomagokat az új címre, így talán már jövő hét elején megkérkeznek. 

Mindeközben sikerült NI számhoz (ez itt az adó + tb szám) interjút szervezni a páromnak. Már másnapra tudtak időpontot adni, igaz csak 1,5 órás távolságban, de így is jó, mert általában csak 1-2 hét múlvára tudnak. Ez nagyon fontos a munkához mert ennek hiányában elképesztő sokat vonnak a fizetésből adó címén. Nekem elvileg a munkahelyem fogja igényelni és megcsinálni. Nekik gyorsabb, nem kell sorbanállni.


Ha már itt vagyunk Kis Indiában, kipróbáltuk a különböző keleties ízeket is. Voltunk már indiai és afgán étteremben, ahol nagyon jó curryt lehet kapni, naan kenyérrel vagy chapati-val. Mindkettő lepényféle, de az előbbi kelt tésztából van és szerintem sokkal finomabb. 20-25 fontból két ember nagyon jól tud itt lakni. Ja igen, csipős, de azért bőven az ehető szinten belül, és csak egyszer csíp :) Ezen kívűl azért inkább az olcsóbb gyorskajáldákat választottuk, ahol 4-5 fontból lehet fejenként enni. De ez hosszú távon nem lesz tarható, mert szinte érzem ahogy hízok tőle. Jövő héten már tudunk főzni remélhetőleg.


Internet ügyileg kicsit rosszul állunk mert a hotelben lévő Internet lejárt. Mondjuk korrektek voltak, mert 3 napi árért 6-ot kaptunk, de azért még egy körre már nem akartam befizetni. Vettünk egy 3G sticket, ami 30 font volt 3 hónapra előre feltöltve, havi 1G forgalommal. T-set vettem, nosztalgiából :) Ezzel elleszünk amíg beköltözünk és beszerelnek valami rendes szélessávot, de nagy töltögetések, meg Skypeolás (ez elvileg tiltott róla) addig nem lesz sajnos. 

Lakáskeresés

Ott hagytam abba, hogy még nem tudtam a munkába állás időpontját. Ez aztán hamar kiderült (május 28) és felgyorsultak a dolgok. Kezdésnek 10 napra foglaltunk szállást egy hotelben hozzá igazítva a repjegyet. Az utolsó napokba elég sok teendőt kellett bezsúfolni mert, mint minden projekt, ez is alul lett becsülve erőforrásilag. Valahogy azért csak összepakoltunk és kilegóztuk a 10 kilót kézipoggyászonként. A Wizzair tényleg leméri, tényleg bele kell férjen a keretbe. Bár a mérést szerintem meg lehet úszni, ha az ember nem prezentálja a kézi csomagját a feladásnál, mert a beszállókapunál már nincs mérleg, csak keret. 

Leszállás után egy nagyon kellemes hideg zuhé fogadott, jó kis széllel fűszerezve, csak hogy érezzük a törődést Amíg a bőröndökkel elcammogtunk a taxihoz és a sofőrünkkel az időjárásról és a Heathrow fedett parkolójáról cseveréztünk pont elég időnk volt szarrá ázni. Ezután viszonylag gyorsan elértünk a szállodához, még meg sem tudtunk száradni. A taxizást 2 bőröndtől és 2 embertől kezdve Lutonból csak ajánlani tudom (persze a céltól függően), mert abszolút összemérhető a vonat + metró + busz + akármi kombókkal és sokkal gyorsabb. A szállás elég korrekt, semmi extra, olcsó, de azért tiszta és nem kell osztozni a szobán :)  Internetet kaptunk akciósan 4 napra 20 fontért.

A környéken tett séta közben azt vettük észre, hogy rajtunk kívűl fehér embert csak óránként egyet látni. Alaposabban megvizsgálva az arcokat leginkább indiai népeket láttunk. Aztán mivel nem kaptunk gyanús pillantásokat hamar túltettük magunkat rajta. Mindenesetre amikor itt vagyunk mindig Árpiék jutnak eszembe Indiában. :)

Bejelentkeztem egy ingatlan ügynöknél akivel korábban felvettem a kapcsolatot, hogy itt vagyunk, szervezheti a lakásnézést. Egy lakás volt amit megígért, hogy hamarosan átküld emailben. Az előző napok feszített tempója után elég fáradtak voltunk, úgyhogy kerestünk egy gyorskajáldát, aztán hamar kidőltünk.

Másnap az első english breakfast-ünk után (végre egy hely ahol a narancslé tényleg narancslé!) aktívan nekifogtunk a lakás projektnek. Végignéztük a neten fellelhető aktuális hirdetéseket majd felhívtunk párat. Az ügynök akit említettem végül nem tudott semmit felmutatni, és kiderült hogy az összes lakás amit kinéztünk már rég elkelt. Ezt megunva azt találtuk ki, hogy izgalmassabb lesz nyakunkba venni a környéket és felkeresni a helyi ingatlan irodákat, hátha van valami. A hotel közelében lévő 4-5 iroda eredménye: semmi. 

Gyakorlatilag nem volt 1 szobás lakás azon a környéken ahol kerestünk. Volt ahol regisztráltak minket, volt ahol csak annyit mondtak hogy sorry, de nincs. Semmi gond, elindultunk megismerni a tömegközlekedést. A következő ötlet az volt, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol valóban lakni szeretnénk, és az ottani irodákba megyünk be. Némi googlizás után megvolt az útiterv. Az első buszozás után hamar beszereztünk egy oyster cardot. A sima jegy ugyanis 2.3 font, míg a feltöltős kártyával 1.35 ami naponta 4.2-nél megáll. Ennél hosszú távon jobb opciók is lesznek, de most még megteszi.

Hanwellben kezdtünk, ahol sikerült alaposan elnézni a leszállást és vagy 2km-rel később ráébredtünk, hogy már régen elhagytuk a központot. Sebaj, leszálltunk, GPS be (kösz Tibi!) és séta visszafelé. Angol sorházak között haladtunk el, szép rendezett környéken, majd hamarosan belefutottunk az első ingatlan irodába. Itt már sokkal jobb tapasztalatokat szereztünk, néha még lakás is volt, és az ügynökök valahogy segítőkészebbek voltak. Kicsit kiterjesztettük a keresést is, volt még pár környék amit ajánlottak.

A végére sikerült leszervezni több megnézést is aznapra, sőt volt ahol azonnal kocsiba ültettek és megnéztük a közeli lakást. Alapvetően arra sikerült rájönnünk, hogy az 1-2 szobásak azonnal elkelnek. Elmagyarázták, hogy a legtöbb lakó úgy költözik, hogy 1-2 hónappal előtte szól, ekkor azonnal meghirdetik és rendszerint 1-2 hét alatt ki is adják a következőnek. Az azonnal költözhető az ritka, cserébe még gyorsabban elmegy, az olimpia miatt meg még inkább (vannak itt olyan olimpiai kiadó lakások, amik 5-10.000 fontok hetente, pedig nem forognak kacsalábon). Ha normális árú és még ki is néz valahogy, akkor gyakorlatilag napokon vagy órákon belül viszik. 

Ezt hamarosan meg is tapasztalhattuk. Az egyik lakás megtetszett nekünk; elég jó áron volt, tisztának mondható, és jó helyen. Kicsit azért zavart, hogy egy főútra nézett és az ablakok nem szigeteltek valami sokat a zajból. Az ügynök elmagyarázta, hogy éjszaka az emberek alszanak, ezért nem lesznek autók, de ennyire hülyék azért nem voltunk, tudtuk, hogy ezzel majd kell valamit kezdeni. Mindenesetre tetszett, este utánanéztünk a közlekedésnek stb, majd elhatároztuk, hogy kivesszük. Mivel tudtuk hogy másnak is mutatni fogják, ezért reggel már az iroda előtt vártuk a nyitást, hogy letehessük a foglalót. Az időpont itt úgy látszik nincs kőbe vésve, mert 20 perccel a nyitás után is le volt még húzva a rács. Végül azért elkaptuk az ügynököt és leszurkoltuk a pénzt, kitöltöttük az adatlapot. Itt megkaptam az arcomba, hogy még írni sem tudok, mert a rendes angol z-n (!) nincs középen áthúzás, ezt így ő nem fogja tudni elolvasni, így inkább E mint Z. Mondom ezt azért szoktam, hogy ne nézzék 2-nek. Elmosolyodott és lerajzolta a 2-est meg a Z-t. Mondom naugye, hogy hasonlóak! Erre már csak nevetett.

A folyamat egyébként úgy zajlik, hogy foglaló, majd credit checket végeznek (egy harmadik cég utánanéz van-e adósságunk, tartozásunk otthon), végül ki kell fizetni 6 hét kauciót meg adminisztrációs díjat és lehet költözni.

Ezután a nagy boldogság következett. Bementünk a közeli nagyobb városba, Uxbridgbe, szétnézni. Jó kis helynek tűnik, sok vásárlási lehetőséggel, plázákkal, IMAX mozival, szóval mindennel. Nem kell nekünk central London :) 

Kis idő múlva csörög a telefon és az ügynök szomorúan magyarázza, hogy nagy gond van, mert vissza kell adnia nekünk a foglalót, ugyanis a tulaj már tegnap este elpasszolta a kéglit... Dehá.. Demosthogy... De...  

Viszont tud mutatni egy 2 szobásat, ami szerinte jobban néz ki, de kicsit drágább. Találkoztunk, megmutatta. Mi meg tudtuk, hogy pontosan ez kell nekünk. Nagyon jó beosztás, tökjó konyha, sok hely, nem lelakott, frissen cserélt ablakok amik ugyan pont ugyanarra a főútra néztek, de sokkal jobban szigeteltek. A háló ráadásul a másik oldalon volt, így a zajtól már nem kellett aggódnunk. Emellett meg egy közös használatú kis kertes rész is volt hátul. Az út túloldalán park, buszmegálló közvetlenül a ház előtt. Azonnal lefoglaltuk :) 

Hogy körülbelül merre leszünk az alább látható:

Úgyhogy most mégis boldogság van. Várjuk a credit checket jövő hét elején. Az a félelmem, amelyet a külföldi magyar blogokból sikerült kialakítani, hogy itt nagy szívás lesz referenciák és angol háttér hiányában úgy tűnik nem volt teljesen megalapozott. Persze lehet ügynöke válogatja (nekünk mondogatta a miénk, hogy most itt ott kivételek vagyunk), vagy szerencsénk volt, meg nyilván az is segített, hogy nekem már volt munkaszerződésem, de ha ez így most rendben lemegy, akkor ez lényegesen könnyebb lesz, mint gondoltuk.

Amíg erre várunk addig is CV-t faragunk, előkészítjük a doksikat a bérleti szerződéshez, blogot írunk, bankszámlának utánanézünk meg ilyenek.