Beköltöztünk!

Minden jól ment. Aláírtuk a papírokat, megkaptuk a kulcsokat. Eléggé túlizgultuk ezt a részt, féltünk, hogy esetleg kihasználnak minket. Éreztem, hogy nem nagyon értik néhány kérdésünket, meg a bizalmatlanságunkat. Biztos az is ritka, hogy valaki végigolvassa a szerződést. :) Úgy tűnik itt egy picit lazábban kezelik a dolgokat, több a bizalom. A hotelben például első nap kifizettük a teljes összeget, de nem kaptunk róla semmit, mondták, hogy a számlát utolsó napon megkapjuk, meg nézzük meg, ráírták kézzel a papírunkra hogy ki van fizetve. Így is lett végül. No mindegy, mi azért résen leszünk ;) Az ügynökség egyébként jónak bizonyult, korrektek, segítőkészek voltak, két irodájukban is jártunk. Mint kiderült NAEA tagok, azaz be vannak jegyezve. Ez fontos, mert szabályozottak, számonkérhetőek, ezáltal nagyobb biztonságot nyújtanak.
A kulcsok átadása után elmentünk a lakásba és az ügynök megcsinálta a leltárt. Elvileg a nevünkre íratták a vizet, villanyt, gázt, erről a jövő héten várhatunk majd értesítést. Mikor végre elment nagy örömünkben körbetáncoltuk a lakást, aztán elmentünk tisztítószereket, meg mindenféle alap dolgot vásárolni. Szerintem ilyen tisztán ritkán adnak át lakást, ettől függetlenül persze koszos volt és a következő napokban alapos takarítás lesz.

A bojler bekapcsolásán vagy egy órát gyököltünk. Tekergettük, nyomtuk, googliztunk mire rájöttünk, hogy nem, nem kell szétszedni, nem kell begyújtani, még csak szikráztatni sem kell, egyszerűen be kell kapcsolni onnantól minden automatikus. A kritikus pont az volt, hogy a melegvizes csap helyett a hideget nyitogattuk, így a bojler persze csöndben maradt. Mentségünkre szól, hogy a melegvizet a jobb oldalra tették, ami ellent mondott az eddigi tapasztalatoknak... :) Ha már itt tartunk, természetesen, két csap van. Külön meleg, külön hideg vizes. Ezen mindig csak röhögtem eddig, de most szenvedő alanya lettem. Ez így nem maradhat. Egy fél napot eltöltöttem annak keresgélésével, hogy milyen megoldások vannak, de az optimálisat még nem találtam meg. A teljes csapcsere elég drága mulatság, ráadásul az a hír járja, hogy valójában nem keverőcsapok ezek itt, hanem teljesen külön csőben jön a hideg és a meleg egészen a nyílásig. Magyarul az ember egyszerre éli át a forrázás és jegelés örömét. Ezt majd azért ellenőrzöm, de azt olvastam, hogy a higiénia miatt van így, mert a hideg-meleg így nem keveredik, ami azért fontos, mert a meleg tartályban lehet akár napokig, míg a hideg frissen jön a hálózatból. Lehet otthonról kell majd hozatnom, és remélem eltérőek a méretezések.
Az ágy pici. Valahogy a UK double size nem túl nagy. A hotelben is ilyen volt, ott is alig fértünk el. Utánanéztem és 135cm a szokásos, ez is annyi. Ez viszont hosszú távon nem lesz tarható, mert nem döglött szardíniák vagyunk...

Találtunk egy nagy piros felszólító levelet is, sokadik alkalommal küldhették, hogy bizony kijön majd valaki és megnézi hogy van-e tévénk, mert nem fizetik a díjat. Itt TV díjat kell fizetni és állítólag tényleg ki is mennek és ellenőrzik ha valaki nem fizet. Elvégre manapság több mint gyanús, ha valaki nem TV-zik. Az ingatlanügynök mondjuk egyből röhögött, hogy computer guy vagyok akkor biztos nincs TV-m, azoknak nem szokott. Mondom tényleg nincs. Szerinte jó, mert a szemet pihentetni is kell és arra a TV a jó, nem a monitor... Meglátjuk, hányszor törik majd ránk az ajtót, mindenesetre, hogy ne izguljanak, szóltam, hogy nincs TV.

Azontúl, hogy a kaja szerintem csak picit drágább itt (egy-két bevásárláson túl vagyunk, bár még idő kell míg ezt jól kiismerjük) a műszaki cuccok így elsőre jóval drágábbnak tűnnek. Például vízforralót, porszívót, elosztót vettünk mostanság és hosszas keresgélésbe került, hogy viszonylag jó minőségű de olcsó dolgokat találjunk. Lehet itt például 2m-es hálózati patchkábelt 7000 forintért vagy gagyisztáni porszívót 15000-ért venni.  Persze lehet, hogy így az első fizetés előtt még mindent nagyon otthoni szemmel nézünk és sokallunk. Talán majd elfelejtjük ha már pozítívba billent a mérlegünk.
Internet még mindig nincs, csak 3G. A szomorú az, hogy most kaptam egy levelet, hogy csak 1 hét múlva kedden jönnek. Felhívtam őket, hogy ez így nem nagyon jó, de nem tudtak korábbi időpontot adni. Úgy látszik szolgáltatónak lenni a világon mindenütt ugyanazt jelenti :)

Ma megismertük a felettünk lakó szomszédokat. Kedves nyugdíjas házaspár. Elmagyaráztak pár dolgot, mi merre, mikor jönnek a kukákért stb. Aztán megpecsételendő a jó visszonyt lenyírtam a füvet. Elméletileg a miénk a ház előtti füves terület, övéké pedig a hátsó. Ez így a gyakorlatban elég hülyeség, úgyhogy használhatjuk a hátsó rész felét is. Ott lehet pl teregetni, ilyesmi. Annyira jól ment a nyírás, hogy a végére még a sufni kulcsát is megkaptam, ha bármikor máskor is kedvem lenne kertészkedni. :) Sok nem lesz, mert ilyen szar fűnyírót már régen láttam. Nincs igazán kereke, csak elől. Mint kiderült ez "repül" ha elindítom, és ellebeg a fű felett. Persze. Jótanács: "lebegő" fűnyírót ne vegyetek!
A bal oldali szomszéd valamiféle indiai nép, sok a szemét a ház körül, égig ér a fű. Jobb oldalon meg valami madárőrült lakhat, mert a hátsó rész tele van etetővel, itatóval, egész nap látni a szép kövér golyókat ide-oda röpködni. Amíg nem szarják le a kiteregetett ruháinkat addig nem fog zavarni.

Jelenleg a múlt héten feladott csomagjainkat várjuk. Elég szomorú a helyzet, mert az időgarantált csomag, aminek ma kellett volna megérkeznie, nem jött meg. Ez két dolgot jelent. Egyrészt visszakapjuk az alapdíjat, ami jó, mert egy vagyonba került kb 40 kilót kiküldeni. Másrészt ma sem lesz ágyneműnk, ami rossz, mert azt hittük, csak egyéjszakás kaland lesz a csupasz matracon aludni. :)

Lakáskeresés

Ott hagytam abba, hogy még nem tudtam a munkába állás időpontját. Ez aztán hamar kiderült (május 28) és felgyorsultak a dolgok. Kezdésnek 10 napra foglaltunk szállást egy hotelben hozzá igazítva a repjegyet. Az utolsó napokba elég sok teendőt kellett bezsúfolni mert, mint minden projekt, ez is alul lett becsülve erőforrásilag. Valahogy azért csak összepakoltunk és kilegóztuk a 10 kilót kézipoggyászonként. A Wizzair tényleg leméri, tényleg bele kell férjen a keretbe. Bár a mérést szerintem meg lehet úszni, ha az ember nem prezentálja a kézi csomagját a feladásnál, mert a beszállókapunál már nincs mérleg, csak keret. 

Leszállás után egy nagyon kellemes hideg zuhé fogadott, jó kis széllel fűszerezve, csak hogy érezzük a törődést Amíg a bőröndökkel elcammogtunk a taxihoz és a sofőrünkkel az időjárásról és a Heathrow fedett parkolójáról cseveréztünk pont elég időnk volt szarrá ázni. Ezután viszonylag gyorsan elértünk a szállodához, még meg sem tudtunk száradni. A taxizást 2 bőröndtől és 2 embertől kezdve Lutonból csak ajánlani tudom (persze a céltól függően), mert abszolút összemérhető a vonat + metró + busz + akármi kombókkal és sokkal gyorsabb. A szállás elég korrekt, semmi extra, olcsó, de azért tiszta és nem kell osztozni a szobán :)  Internetet kaptunk akciósan 4 napra 20 fontért.

A környéken tett séta közben azt vettük észre, hogy rajtunk kívűl fehér embert csak óránként egyet látni. Alaposabban megvizsgálva az arcokat leginkább indiai népeket láttunk. Aztán mivel nem kaptunk gyanús pillantásokat hamar túltettük magunkat rajta. Mindenesetre amikor itt vagyunk mindig Árpiék jutnak eszembe Indiában. :)

Bejelentkeztem egy ingatlan ügynöknél akivel korábban felvettem a kapcsolatot, hogy itt vagyunk, szervezheti a lakásnézést. Egy lakás volt amit megígért, hogy hamarosan átküld emailben. Az előző napok feszített tempója után elég fáradtak voltunk, úgyhogy kerestünk egy gyorskajáldát, aztán hamar kidőltünk.

Másnap az első english breakfast-ünk után (végre egy hely ahol a narancslé tényleg narancslé!) aktívan nekifogtunk a lakás projektnek. Végignéztük a neten fellelhető aktuális hirdetéseket majd felhívtunk párat. Az ügynök akit említettem végül nem tudott semmit felmutatni, és kiderült hogy az összes lakás amit kinéztünk már rég elkelt. Ezt megunva azt találtuk ki, hogy izgalmassabb lesz nyakunkba venni a környéket és felkeresni a helyi ingatlan irodákat, hátha van valami. A hotel közelében lévő 4-5 iroda eredménye: semmi. 

Gyakorlatilag nem volt 1 szobás lakás azon a környéken ahol kerestünk. Volt ahol regisztráltak minket, volt ahol csak annyit mondtak hogy sorry, de nincs. Semmi gond, elindultunk megismerni a tömegközlekedést. A következő ötlet az volt, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol valóban lakni szeretnénk, és az ottani irodákba megyünk be. Némi googlizás után megvolt az útiterv. Az első buszozás után hamar beszereztünk egy oyster cardot. A sima jegy ugyanis 2.3 font, míg a feltöltős kártyával 1.35 ami naponta 4.2-nél megáll. Ennél hosszú távon jobb opciók is lesznek, de most még megteszi.

Hanwellben kezdtünk, ahol sikerült alaposan elnézni a leszállást és vagy 2km-rel később ráébredtünk, hogy már régen elhagytuk a központot. Sebaj, leszálltunk, GPS be (kösz Tibi!) és séta visszafelé. Angol sorházak között haladtunk el, szép rendezett környéken, majd hamarosan belefutottunk az első ingatlan irodába. Itt már sokkal jobb tapasztalatokat szereztünk, néha még lakás is volt, és az ügynökök valahogy segítőkészebbek voltak. Kicsit kiterjesztettük a keresést is, volt még pár környék amit ajánlottak.

A végére sikerült leszervezni több megnézést is aznapra, sőt volt ahol azonnal kocsiba ültettek és megnéztük a közeli lakást. Alapvetően arra sikerült rájönnünk, hogy az 1-2 szobásak azonnal elkelnek. Elmagyarázták, hogy a legtöbb lakó úgy költözik, hogy 1-2 hónappal előtte szól, ekkor azonnal meghirdetik és rendszerint 1-2 hét alatt ki is adják a következőnek. Az azonnal költözhető az ritka, cserébe még gyorsabban elmegy, az olimpia miatt meg még inkább (vannak itt olyan olimpiai kiadó lakások, amik 5-10.000 fontok hetente, pedig nem forognak kacsalábon). Ha normális árú és még ki is néz valahogy, akkor gyakorlatilag napokon vagy órákon belül viszik. 

Ezt hamarosan meg is tapasztalhattuk. Az egyik lakás megtetszett nekünk; elég jó áron volt, tisztának mondható, és jó helyen. Kicsit azért zavart, hogy egy főútra nézett és az ablakok nem szigeteltek valami sokat a zajból. Az ügynök elmagyarázta, hogy éjszaka az emberek alszanak, ezért nem lesznek autók, de ennyire hülyék azért nem voltunk, tudtuk, hogy ezzel majd kell valamit kezdeni. Mindenesetre tetszett, este utánanéztünk a közlekedésnek stb, majd elhatároztuk, hogy kivesszük. Mivel tudtuk hogy másnak is mutatni fogják, ezért reggel már az iroda előtt vártuk a nyitást, hogy letehessük a foglalót. Az időpont itt úgy látszik nincs kőbe vésve, mert 20 perccel a nyitás után is le volt még húzva a rács. Végül azért elkaptuk az ügynököt és leszurkoltuk a pénzt, kitöltöttük az adatlapot. Itt megkaptam az arcomba, hogy még írni sem tudok, mert a rendes angol z-n (!) nincs középen áthúzás, ezt így ő nem fogja tudni elolvasni, így inkább E mint Z. Mondom ezt azért szoktam, hogy ne nézzék 2-nek. Elmosolyodott és lerajzolta a 2-est meg a Z-t. Mondom naugye, hogy hasonlóak! Erre már csak nevetett.

A folyamat egyébként úgy zajlik, hogy foglaló, majd credit checket végeznek (egy harmadik cég utánanéz van-e adósságunk, tartozásunk otthon), végül ki kell fizetni 6 hét kauciót meg adminisztrációs díjat és lehet költözni.

Ezután a nagy boldogság következett. Bementünk a közeli nagyobb városba, Uxbridgbe, szétnézni. Jó kis helynek tűnik, sok vásárlási lehetőséggel, plázákkal, IMAX mozival, szóval mindennel. Nem kell nekünk central London :) 

Kis idő múlva csörög a telefon és az ügynök szomorúan magyarázza, hogy nagy gond van, mert vissza kell adnia nekünk a foglalót, ugyanis a tulaj már tegnap este elpasszolta a kéglit... Dehá.. Demosthogy... De...  

Viszont tud mutatni egy 2 szobásat, ami szerinte jobban néz ki, de kicsit drágább. Találkoztunk, megmutatta. Mi meg tudtuk, hogy pontosan ez kell nekünk. Nagyon jó beosztás, tökjó konyha, sok hely, nem lelakott, frissen cserélt ablakok amik ugyan pont ugyanarra a főútra néztek, de sokkal jobban szigeteltek. A háló ráadásul a másik oldalon volt, így a zajtól már nem kellett aggódnunk. Emellett meg egy közös használatú kis kertes rész is volt hátul. Az út túloldalán park, buszmegálló közvetlenül a ház előtt. Azonnal lefoglaltuk :) 

Hogy körülbelül merre leszünk az alább látható:

Úgyhogy most mégis boldogság van. Várjuk a credit checket jövő hét elején. Az a félelmem, amelyet a külföldi magyar blogokból sikerült kialakítani, hogy itt nagy szívás lesz referenciák és angol háttér hiányában úgy tűnik nem volt teljesen megalapozott. Persze lehet ügynöke válogatja (nekünk mondogatta a miénk, hogy most itt ott kivételek vagyunk), vagy szerencsénk volt, meg nyilván az is segített, hogy nekem már volt munkaszerződésem, de ha ez így most rendben lemegy, akkor ez lényegesen könnyebb lesz, mint gondoltuk.

Amíg erre várunk addig is CV-t faragunk, előkészítjük a doksikat a bérleti szerződéshez, blogot írunk, bankszámlának utánanézünk meg ilyenek.