Edinburgh of the Seven Seas

Edinburgh of the Seven Seas egy település Tristan da Cunha szigetén. Teljesen véletlenül bukkantam rá egyszer, de nagyon megtetszett. Időnként újra eszembe jut ezért gondoltam írok kicsit róla. Amikor az ember megnyitja a google maps linket és szépen lassan elkezd kifelé zoomolni a térképen először csak annyit vesz észre, hogy jé, milyen jó kis tengerparti hely.  Aztán észreveszi, hogy ez egy pofás kis sziget, majdnem tökéletes kör alakkal. Biztos valamiféle luxus üdülőtelep. 

Alapossabban megvizsgálva már feltűnik, hogy maga a sziget nem más, mint egy körülbelül 2-3 kilométer átmérőjű tűzhányó. Erre azért már kikerekedik a szem. Ha még tovább kicsinyítjük a térképet kiderül, hogy az egész sziget gyakorlatilag a nagy büdös semmi közepén található az Atlanti Óceán déli részének kellős közepén, 2816 km-re Dél-Afrikától és 3360km-re Dél-Amerikától. Ez a világ legelszigeteltebb lakott települése, körülbelül 270 lakossal. Ha unják egymás arcát, vagy a gyerek nekiindul világgá menni akkor a legközelebbi emberlakta település légvonalban csak kicsit több mint 2400km, Szent Ilona szigete, ami szintén nem a jó megközelíthetőségéről híres, vagy, hogy mindenki odajárna mulatni. A vulkán egyébként 2062m magas, aktív és legutóbb 1961-ben tört ki. Felmerül a kérdés, börtön vagy katonai szigetről van-e szó, de nem, önszántukból élnek itt emberek.

 

Kis történelem. A szigetet 1506-ban fedezte fel egy portugál tengerész Tristão da Cunha. 1767-ben térképezték fel először rendesen, majd az első lakos 1810-ben érkezett, egy amerikai, Jonathan Lambert személyében. Távol mindentől kicsit elszaladt vele a ló, kinevezte magát tulajnak és kormányzónak meg átnevezte a szigetet majd két év múlva meghalt egy balesetben. Ezt követően Tristan da Cunha-t 1816-ban Nagy-Britanniához csatolták és a Szent-Ilona szigetére száműzött Napoleon őrzésére helyőrséget telepítettek rá (meg persze még sok más szigetre). Látszik, hogy nem értek a tengerészethez, mert el nem tudom képzelni, hogy lehet egy foglyot 2400km-ről őrizni. Állítólag stratégiailag fontos helyen fekszik. A kérdés mindenesetre 1821-ben, Napoleon halálával megoldódott és az őrök hazamehettek. Nem mindenki akart azonban elmenni, William Glass tizedes a feleségével meg a gyerekekkel maradt, néhányan még csatlakoztak. 1827-ben még mindig csak 14-en voltak. Gyakorlatilag az évek során arra járó hajókról szereztek feleségeket illetve hajótörések túlélőinek köszönhetően nőtt a népesség. Kalandos történet, hogyan lettek mára kb. 270-en. A sziget adottságaiból és az emberek számából kifolyóan érdekes családfákat lehet rajzolni, elég sok keresztbe nyilazással :) Összesen 7 családnév van a szigeten. Szépen lassan mindenki mindenkinek rokona lesz, vagy ha kicsit is távolabbi a rokonság hát rögtön összeházasodnak. Egyelőre még nem okozott komolyabb gondokat a beltenyészet, valószínűleg annak köszönhetően, hogy elég vegyes volt a kezdet (angol, olasz, holland, amerikai, dél-afrikai) de az asztma és a zöldhályog elég gyakori náluk. Azért én már nem mernék 100 év múlva odalátogatni (lásd: HP Lovecraft: Innsmouth)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Három évente vannak választások, így alakul meg a 12 tagú tanács, illetve van még egy angolok által küldött Administrator. Minden föld közös és nagyon vigyáznak, hogy egyik család se gazdagodhasson meg túlságosan. Az állatállományt is erősen kontrollálják, hasonló okok miatt. A legtöbb bevételt a rákhalászat és a hozzá kapcsolódó feldolgozóüzem adja. Ezen kívűl érméket, kézműves termékeket és bélyegeket árulnak, ami tekintettel a nagy érdeklődésre elég sok hasznot hajt. Egy olyan levél és bélyeg amelyet az itteni postahivatal is lepecsételt sokat ér. Nagyjából itt véget is ér a lista. A turizmus nem jellemző, mert nagyon nehéz ide eljutni. Hét napos a hajóút Fokvárosból, Dél-Afrikából. 

 

Kikötni a tengerjáró hajók egyébként nem tudnak, a kikötő csak pici hajókat, csónakokat képes befogadni, de létfontosságú a halászat és a szállítás miatt. Mikor egy komolyabb viharban megsérült kemény meló és mintegy 6 millió font volt megjavítani. Egy retúr jegy turistának körülbelül 1000$, a szigetlakóknak 150, de rendszerint nem sok hely van a hajókon és értelemszerűen a helyiek, hivatalos szervek, orvosok, papok stb előnyt élveznek. Ha az ember lekési a "járatot", akkor várhatóan két hónap múlva jön a következő. Egyébként előzetes engedélyekhez kötött a látogatás. Ha az ember eljut ide állítólag nagyon vendégszeretőek és van szuvenírbolt is. 

 

 

 

 

 

A társasági élet meglehetősen be van korlátozva. Van egy kocsma és táncterem, ahol időnként bulikat rendeznek. A legtöbb szigethez hasonlóan az alkoholfogyasztás meglehetősen magas, átlagosan egy liter whisky fogy el fejenként hetente, ami a kereset nagy részét el is viszi. Munkanélküliség nincs, az önellátó életmód ad tennivalót bőven, vannak itt krumpliföldek, bárányok, marhák. A fiúk 15 évesen már halásznak. A lányok néha elmennek Szent-Ilona szigetére gimibe, de tanulmányaik végeztével legtöbbször visszatérnek a szigetre. Van egy helyi iskola, ma már több osztályteremmel, számítógépekkel felszerelt, de elég behatároltak a lehetőségek, meg tanár is csak 2 van, így ha valaki a szigetre téved, rendszerint bevonják kicsit az oktatásba is. Van egy állandó orvos és néhány ápoló, de ha komolyabb gond van akkor irány Fokváros. 

Utánanéztem Internet ügyben mi a  helyzet. A modern kommunikáció ide is beszivárgott, de azért nincs kánaán. 1998-ban telepítettek egy műholdas állomást. Egyetlen terminálon az Administrator irodájában volt hozzáférés elsősorban hivatalos kommunikációra. Ez körülbelül arra volt jó, hogy tudjanak emailt küldeni horribilis áron. Egy email egy átlagos napi keresetnek megfelelő összegbe került (6.5 font). Érdekességképpen: Csak magának a műholdas kapcsolatnak a létrehozása 50 font alkalmanként, majd ketyeg a 6.5 font percenként. Alternatívaként van egy rádiós alapú telefonkapcsolat Dél-Afrikába, azon keresztül lehet nemzetközi beszélgetéseket folytatni kb 1.5 fontért percenként. 2006-ban kormányzati támogatással telepítettek egy új VSAT állomást ami a 12 x 256 Kbps sebességével gyakorlatilag az itteni "szélessáv" megfelelője. Megnyílt a helyi Internet kávézó 4 géppel, és ma már minden helyi tud szabadon levelezgetni vagy Interneten vásárolni és megnézni az árut. Utóbbinál ugye elég nagy szívás volt hogy rendeltek valamit levélben vagy horroráron telefonon, pár hónap múlva megjött a csomag, kiderült hogy nem az amit vártak, majd pár hónap visszaút. :) Egyszer elfelejtették az induló hajóra feltenni a csomagokat, így abban az évben kicsit csúszott a karácsony :)

A hőmérséklet meglehetősen hűvös, az átlaghőmérséklet 15 fok. Van szél és eső rendesen. A növényzet szubtrópusi. Az Antarktisz közelsége miatt fókák, pingvinek, albatroszok is élnek a szigeten és közelében. Van még néhány kisebb lakatlan sziget is a környéken (Inaccessible Island, Nightingale Island, Gough Island) ahol ezek az állatok és növények zavartalanul élnek, távol az emberektől. Nagy ritkán kutatók vagy természetfilmesek azért megjelennek és jól megnézik őket. 

 

 

Ha valaki kedvet kapna a letelepedéshez el kell keserítsem, nem engednek be új bevándorlókat a szigetre. Esetleg lehet próbálkozni hajótöréssel a közelben, mint a régi szép időkben.

 

További infók a település saját honlapján

Fotók:

http://eye-maps.com/tristan-da-cunha-most-isolated-island-in-the-world/ 

http://www.darkroastedblend.com/2008/11/most-remote-place-on-earth.html 

http://www.flickr.com/photos/briangratwicke/sets/72157629478152944/with/7092039385/

Sysadmin Day

 

Ma van a sysadmin day, azaz a rendszeradminisztrátorok megbecsülésének nemzetközi világnapja. Ezt ma kellett megtudnom, pedig már több mint 10 éve van. Munkahelyen ennek megnyilvánulása: egész nap ingyen sütik, csokik, chipsek, kólák (mert hát ezen él az egy rendes admin nem?), délben meg ingyenebéd. Úgy látszik itt minden a kaja körül forog. Az ebéd currys csirke volt mindenféle formában meg hasonló ízvilágú tortilla. Halal hús volt így a muszlim kollégák is megehették, de volt vega opció is. Aki meg épp böjtölt a Ramadan miatt az hazavihette az egészet :) Ez utóbbit egyik kollégám is csinálja akivel körülbelül egy időben kezdtünk itt dolgozni. Nem tudom hogy bírja egész nap étlen szomjan, egy pohár vizet nem iszik ebben a melegben. Ráadásul elver ping-pongban...

A parkolóházunk tetején egyébként már vagy egy hete forgatnak valami filmjelenetet. Még nem sikerült rájönnöm mi a film címe. Annyit láttunk eddig, hogy a parkolóban kisebbfajta vándorcirkusz ütött tanyát, rengeteg lakókocsi, meg saját konyha, minden, a tetőről meg időnként nagy csattanások, dörrennések jönnek. Bruce Willist nem láttam.

Ma van az Olimpiai nyitóünnepség. Mivel nincs TV, kénytelenek leszünk letölteni és utólag megnézni a reklámok nélküli HD verziót ;)

Fáklya

Úgy látszik mára két bejegyzés is jut :)
Ma láttam az olimpiai fáklyát élőben. Akkora mázlim volt, hogy pont ott haladtak el a munkahely előtt. Ennek örömére mindenféle vetélkedőket szerveztek. Ebben sajnos a munka miatt nem vettem részt, de utána egy barbecue party volt, arra már kimentem :) Volt még céges zenekar, játékok, fagyi, mindenféle jó. Kivételesen iszonyatosan meleg volt, egy darab felhő nem volt az égen, és még a levegő is megállt. Végül elérkezett az idő, egyre többen sorakoztunk fel az út mentén. Minden arra járó biciklis, autós, motoros megkapta a kötelező ovációt. Aztán motoros rendőrök jöttek. Volt amelyik lassan végigment és lepacsizott mindenkivel, a többi felvette a robotzsaru arcot. Utána a szponzorok buszai, mindegyikről szólt a zene, a tetejükön hangulatcsinálók, táncosok. Végül ismeretlen funkciójú autók és emberek, de azért ők is integettek. Végül a fáklyát vivő leányzó. Senki nem tudta megmondani ki vitte a fáklyát, valószínűleg az Interneten meg lehetne találni. Szépen elsétált előttünk. Volt nagy öröm, dudálás, kereplés, kolompolás, tülkölés, üvöltés meg konfetti eső. Aztán ment tovább a cirkusz. Befelé menet a magyar kolléga csak ennyit mondott: "Na, ez is kipipálva" :)

Brighton

Régóta vártunk arra a csodára amikor kivételesen jó időt jósolnak hétvégére, tehát 20 fok fölötti meleget és felhőtlen napsütést egész napra. Most végre összejött. Mivel ilyenből becséleseim szerint körülbelül 3-4 lehet itt egy évben, ezért  előszedtük a napszemüvegeket, a törülközőket, nagy optimistán még a fürdőruhákat is és elindultunk Brightonba. Ez egy üdülőváros délen a tengerparton. Amióta 1841-ben megépült a közvetlen vasút vonal, sok londoni ugrik ki ide ha jó az idő. (Bár valószínűleg náluk ez mást jelent és akkor is jönnek mikor történetesen szar az idő). Nekünk kicsit messzebb van: picivel több mint két óra kalandos utazás. Először ugyanis be kell vonatozni London Paddington állomásra, onnan átmetrózni a Victoria-ra, majd onnan egy másik vonattal délre a tenger felé. Az állomás körülbelül negyed óra sétára lehet a parttól, az utcák pedig lefelé lejtenek, így már messziről látszódik a víz és az ég. Mivel először voltunk itt, egyenesen a partra tartottunk, csak még beszereztünk egy flakon napolajat. Közeledve már hallani a sirályokat és mikor végre leér az ember megérzi a tenger illatát. Aztán választhat a parti sétány és a kavicsos part között. A kavicsok elég nagyok, kb. 2-5cm-esek, így kihívás rajtuk mezítláb közlekedni, de gondolom pár nap nyaralás után meg lehetne szokni. Itt lecuccoltunk, megreggeliztünk, aztán nekifogtunk a lazulásnak, meg a kavicsok tüzetes átvizsgálásának. A vízbe csak talpig mentünk, mert nagyon hideg volt, nem nagyon úszkált itt senki. Aki úszott az is inkább thermo ruhában. Később láttunk vidáman úszkáló fiatalokat, de a hangokból ítélve finnek lehettek, úgy meg könnyű. A közelben látni még vitorlázókat, akik időnként kijönnek a partra. Kormányozni ilyenkor már nem nagyon szoktak és nagy sebességgel közelítenek a part felé, majd nekimennek és felkenődnek a kavicsokra. Ha az ember rossz helyen ül simán rajta landolnak :) Nekünk pont az arcunk előtt állt meg egy, odébb kellett cuccolnunk hogy kihúzhassák. 

 

 

 

Délután felkerekedtünk és mentünk egy kört a parton meg a környező sétálóutcákban. Volt egy kisebb koncert is, egy Beatles tribute band játszott miközben brazil bikinis lányok integettek nekik vadul. Az utcák hangulatosak, mindenféle boltok, kávézók, éttermek és parkok váltják egymást, az egész olyan angol tengerparti stílusban, azaz piros tégla helyett több volt itt a fehér és krémszínű épület. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak minden vidámabban néz ki ragyogó napsütésben kék háttérrel. Nekünk nagyon tetszett, de azért egy idő után hiányozni kezdtek a kavicsok, így az utolsó egy órát ismét a parton töltöttük. 

Aztán sajnos vissza kellett menni. Nagyon jól éreztük magunkat, sikerült némi színt is kapni, úgyhogy nagyon megérte. Tudom ajánlani, bár ha már repül az ember akkor azért inkább egy mediterrán tengerpartot válasszon :)

Batak

Ma egy újféle szerver került a cég portfólióba, ennek örömére eljött hozzánk a DELL haknizni egyet. Hoztak sokféle jót, sütit, labdákat, iránytűt stb, szépen bespájzoltunk belőlük. De a legjobb dolog a a Batak nevű gép volt, ami egy reflex-játék ahol a felvillanó nyomógombokat kell lecsapni. A dolog nehézsége hogy nagy a felület, így az ember közel megy, akkor viszont már alig látja a gombokat.  Ha távol marad meg nem éri el őket. 

Ezen a videón látszik hogyan működik ez: http://www.youtube.com/watch?v=cyy4lqRERJM 

Nálunk 30 másodperc volt egy játékra, és mivel egész nap itt voltak a vendégek folyton visszajártunk még egy körre. Nagyon addiktív a dolog. 

Én a 48-ammal második lettem. A kínai srác (aki egyébként mellettem ül) a hosszú lapátkezeivel és a villámgyors kungfu technikával 53-mal nyert. 

Potluck, Vizsga, Nyugdíj

Ha már a múltkor sütiről volt szó. Pénteken megint a kajálás körül forgott minden. Az egyik csapattag közös főzőcskézős ebédet (potluck lunch) szervezett, aminek az a lényege, hogy mindenki hoz valami saját főztöt amit megeszünk. Az eredmény nem volt rossz, de azért nem vitték túlzásba a srácok. Hárman főztek valódi kaját, curry-t, rizses húst, csirkét, de többen "csaltak" és a KFC-ből, meg a helyi kajáldákból, boltokból hoztak alapanyagot. Elég sokféle süti is volt, nagy része ezeknek is bolti, így aztán nagy sikere volt az általam bevitt házi csokis és gyümölcsös muffinoknak. A dícséreteket begyűjtöttem, aztán otthon átadtam jogos tulajdonosuknak :) Akartam én is csinálni valamit, van egy két specialitásom, de inkább a másnapi vizsgára koncentráltam. Vagy legalábbis az volt a kifogásom. 

Külön kaland volt eljutni a vizsgaközpontba. Sok buszozás után fél órával korábban érkeztem és nem tudtam bejutni az irodaházba. Szombat lévén ugye szinte senki nem volt sehol, recepció se. Egy darabig ácsorogtam, néztem az esőt szomorúan, aztán végre jött valaki és be tudtam surranni. Odabent találtam egy másik vizsgázót aki már szintén várt egy jó ideje. Körülbelül 5 perccel a vizsga előtt  végre megérkezett az adminisztrációs hölgy, majd közölte, hogy akkor 15-20 perc múlva kezdhetünk, addig igyunk egy teát a konyhában. Megnéztem a konyhát, egy B kategóriás horror becsületére válna, annyira lepukkant volt. Egyébként sem volt bögre :) Amíg a vizsgára vártunk elbeszélgettünk hárman az IT életről meg a vizsgák hiábavalóságáról. Mikor kiderült, hogy hol dolgozom megkaptam az egyik sráctól, hogy szemetek vagyunk mert nem vettük fel, különben is hülye kérdések voltak az interjún... Aha. A másik vizsgázó viszont egy csinos fekete lány volt, ledöbbenve hallgattam ahogy az SQL szerverekről csacsog... :) A vizsga meg sikerült és mostantól már hivatalosan is értek valamennyit az F5 loadbalancerekhez. Jöhet a következő.

Kicsit más. Még régebben olvastam valahol egy tippet a Londonba költöző külföldieknek. A lényege az volt, hogy ha valaki nem itt akarja nyugdíjas éveit tölteni, akkor érdemes a nyugdíjjárulék egy részét "kivenni" az állami nyugdíjalapból. Hiszen befizet egy csomó pénzt, majd pár év múlva továbbáll, a pénzből meg brit nyugdíjasok utazgatnak egzotikus nyaralásokra. Mondjuk talán ez kicsit erős, mert az állami nyugdíjból körülbelül itt is csak éhenhalni lehet  majd (jelenleg kb. 4-600 font havonta), de az összeg akkor is elvész. Sok mindenkit megkérdeztem, beleértve itteni magyarokat is, meg a céges HR-est, de mindenki csak nézett furán. Pedig a dolog létezik. Illetve létezett. Úgy hívták, hogy "contracting out of the second state pension", és a minimálisan befizetendő járulékok feletti részt az állam szépen átutalta a magánnyugdíjpénztárba. Ehhez még csak külföldinek sem kellett lenni, az én olvasatomban ez az otthoni magánnyugdíjpénztárnak felelt meg. A külföldi költözéskor vihette magával és át lehetett transzferálni egy másik ország hasonló intézményébe. Én nem tudom, hogy ez saját ötletük volt-e, vagy máshol láthatták a jó példát, hogy ami jó azt el kell rontani, de idén áprilisban szépen eltörölték. Úgy látszik a nyugdíjrendszerek itt is omladoznak, és ami pénzt MOST vissza lehet tartani azt vissza is tartják. Egy apró lényeges különbség talán van: ami pénz már magán lett, azt nem vették vissza. Viszont érdekes volt elolvasni az indoklást. Nem hittem a szememnek. Azt mondják, hogy mivel ezek a magánnyugdíjpénztárak nagyjából hasonló előnyöket adnak mint az állami második nyugdíj (ebből lehetett ugye kiszállni), de a nehezen jósolható nyereség, éves kamatok stb. miatt nehéz ezt igazán jól előre kalkulálni, ezért nehéz dönteni a benntmaradás / kiszállás ügyében. Megkönnyítendő a döntést és egyszerűsítendő a rendszert eltörlik. Mivan?!

Akit esetleg érdekel itt olvashatja részletesen: http://www.direct.gov.uk/prod_consum_dg/groups/dg_digitalassets/@dg/@en/@over50/documents/digitalasset/dg_195031.pdf 

Na mindegy, nagy kár érte, pár ezer font lett volna évente.

Sütidömping

Van a csapatomnak egy jó szokása. Ha valaki külföldön jár (és ez itt elég gyakran előfordul pl. hazalátogat vagy csak nyaral) akkor hoz egy nagy kupac kaját/édességet és lerakja a direkt erre a célra rendszeresített asztalkára, amit csak úgy hívunk: Fatspace table.  Tekintve, hogy vagy 60 ember van rá a nap végére legfeljebb morzsák és szemét marad a helyén. Aztán van olyan, hogy csak úgy, hoz valaki valamit, mert éppen olyan kedve volt. Ha túlórázni kell, vagy valami szívességet kérnek rendszerint egy adag pizza vagy muffin érkezik. Ha valaki átmegy a próbaidőn vagy valami komoly vizsgán szintén meghívja a többieket valamire. Mióta itt vagyok szinte még nem volt nap, hogy üres lett volna az asztal. Én egy nagy doboz konyakosmeggyet meg pár zacskó negro-t gondoltam kirakni, meglássuk milyen lesz a fogadtatás :)

Az új főnökünk nő. Eddig meglehetősen kedves volt velünk, de azért vannak elvárásai is, úgyhogy eddig egészséges egyensúly van. De ez fel fog borulni. Legalábbis testsúlyban biztos. Úgy látszik először a gyomrunkon keresztül leszünk motiválva ugyanis rendszeres torta várható. Állítólag lesz tejmentes is, úgyhogy én sem maradok ki. A legútóbb pedig az volt a mondás, hogy ha sikerül a sort (ebben van az összes megoldásra váró feladat) 10 alá csökkenteni akkor egész nap ingyen süti és asztalhoz kihozott tea és kávé lesz. Ehhez tudni kell, hogy amióta itt vagyok én még nem láttam ilyet, legutóbb inkább 40-50 volt a jellemző, úgyhogy biztos voltam benne, hogy ilyen igéreteket könnyelműen lehet tenni. Mondanom sem kell a sor 0-ra ürült és ma majdnem egész nap 10 alatt maradt... És persze volt süti és tea :)

Ha nem is eszek meg mindent ami elém kerül, azért túl jó világ van, úgyhogy ha így megy tovább hamarosan újra elő kell szednem a paleót...

Mozi, Expo

 

Hétvégén elmentünk moziba, megnéztük a Prometheust 3D-ben. Egy apró hibát vétettem azért, olyan gyorsan intéztem a vételt, hogy nem vettem észre, hogy nem IMAX 3D, csak sima. Sajnos késő volt, egyrészt mert nem lehetett változtatni, másrészt meg már nem is adták IMAX verzióban. Nagy kár, mert emiatt mentem volna, a filmről sejtettem, hogy közepes, és ez sajna be is igazolódott. Nem volt kifejezetten rossz, de valahogy hiányzott belőle valami. Nagyon kiszámítható volt, meg egy picit zavaros is néhol ezért a második felét már kicsit untam. Az ember sejti, hogy ha egy Alien rókabőrről van szó, akkor sok ész ugyan nem lesz benne, de legalább lát majd gusztustalan borzadály szörnyeket meg jó kis szaftos hentelést a mai technikai színvonalnak megfelelően. Bánatomra ezen igényemet sem sikerült kielégíteni. Elképzelhető persze, hogy ez azért van, mert már annyi horror és zombi filmet néztem meg öcsémmel, hogy túl magas lett a tolerancia szintem. Mindenesetre nálam bekerült az egyszer nézhető kategóriába. Biztos ami biztos másnap megnéztük a klasszikust: az Alient. Nem tudom, hogy láttam-e valaha, de ha igen akkor már nem emlékszem rá.  Azt sem tudtam, hogy ez ilyen régi, 1979-es. Vicces volt nézni a "csúcstechnológiát", a "félgömb" alakú egyszínű CRT monitorokat. Leszámítva a kb. 30 év eltérést nekem hasonló élményt nyújtott és ettől sem tojtam be. Úgy látszik öregszem :)

 

Vasárnap a már említett Opportunities Overseas Expo-ra mentünk ki. Elsősorban Ausztráliába és Új-Zélandba vágyakozók számára szervezték. Kicsit féltem, hogy a nagytestvér lesz előtérben - mikor megjöttünk egy kengurut pecsételtek a kezünkre - de jó volt az arány, volt bőven NZ is. Noha elvileg Kanada is téma volt, én úgy vettem észre, hogy aki oda készül annak egy rövid előadáson kívűl sok mást nem nagyon tudtak nyújtni. Körülbelül 20 stand, és négy elkerített rész volt az előadásokra. Kik jöttek el? Költöztetőkből és bankokból volt bőven, jelen voltak a kivándorlási hivatalok kiküldött képviselői, devizaváltók, ügynökségek, néhány fejvadász cég, illetve 3-4 nagyobb nemzetközi cég, leginkább építőipar, bányászat és egészségügy témakörben. Engem az IT érdekelt, ebből volt egy ausztrál alkalmazásfejlesztő cég és egy új-zélandi ügynökség. Utóbbiakkal beszélgettem és bár azt mondták nagyon jók az esélyek, távolról azért nem valószínű, hogy megtalál a munka. Mindenesetre fogok jelentkezni náluk, jobb benne lenni az adatbázisban mint nem. 

Három előadáson voltunk. Az egyiket az ASB bank tartotta. Röviden: Az Egyesült Királyságban lehet új-zélandi számlát nyitni, és küldeni rá a pénzt. Majd kiérkezéskor bemutatja az ember az útlevelét (identity check), megkapja a bankkártyát és lehet költeni. Mindaddig viszont a számlára csak utalni lehet, levenni róla nem. A többi bank helyi képviselőjével is beszélgetve kiderült, hogy megtakarítási számla is nyitható, jelenleg körülbelül 3%-os kamattal, ami nagyjából az angol kamatnak megfelelő. Kamatadó van. Külföldiként 10%-ot mondtak, illetve ha már kint dolgozik az ember, van jövedelme és adózik akkor az adókulcsának megfelelő. Azaz körülbelül 30%. Továbbá azért jó még jó előre számlát nyitni, mert elindul a credit history. Az angol ugyanis semmit nem ér majd odakint, kapunk egy resetet. Viszont ha már fél-egy éve van kinti számlánk, egyre gyarapodó egyenleggel, máris kívánatosak leszünk a pénzügyi világban, és talán 3 havi kaució nélkül tudunk majd lakást bérelni. Végül a WestPac mellett döntöttünk, mert ők egyedüliként rendelkeznek 1 darab londoni fiókkal, így már most túljutunk az identity checken.

A másik előadást egy bevándorlási ügynökség tartotta. Kicsit rövid volt (15-20 perc), így csak nagyon átfogóan és felületesen tudta bemutatni a bevándorlás rejtelmeit. Inkább nevezném kedvcsinálónak, reklámnak, mint tartalmas és hasznos információforrásnak. Mivel mi már voltunk ilyenen odahaza is, meg ezzel foglalkozunk lassan egy éve, nem sok újat hallottunk, de szimpatikus volt az előadó, jó volt végighallgatni. 

Részt vettünk még az INZ (Immigration New Zealand) előadásán is. Ez már kicsit hosszabb, körülbelül 45 perces volt, így valamivel tartalmasabb mint az előző. Kis kedvcsináló majd a vízum típusok bemutatása. Azért érezhető volt, hogy a hivatal tartotta, mert amikor pl. azt hallottuk, hogy ha megvan a 100 pont be lehet adni az EOI-t, meg hogy 650 embert húznak ki általában azért egymásra néztünk. Mindenféle megjegyzés nélkül ez így elég nagy ferdítés és irreális reményeket kelthet a gyanútlan jóemberben. Az előző (ügynöki) előadásban azért korrekten elhangzott, hogy 110-115 pont alatt nem javasolják senkinek az EOI benyújtását, de afölött is inkább lutri kategória, hacsak nincs állásajánlat. Az utóbbi fél év tükrében mi is csak megerősíteni tudjuk ezt. Mikor rákérdeztem, hogy mit gondol, fog-e a közeljövőben változni a helyzet kaptam egy ködös megfogalmazást arról, hogy a szigorítás a válság miatt volt, és mivel éppen felfelé ível a gazdaság, lehet hogy jobb lesz. Kicsit szomorúan néztük a "Working Holiday" vízumot, ami gyakorlatilag 1 év szabad munkavállalás fiataloknak... Magyaroknak sajnos még mindig nem elérhető. Környező szomszédainknak igen, igaz csak korlátozott számban (évi 100-100 ember például Szlovákiának, Lengyelországnak, Szlovéniak, Ausztriának, 1200 a cseheknek). Természetesen az angoloknak nincs felső határ. Azzal nyugtattam magam, hogy már úgyis kiöregszem a korhatárból egy hónap múlva. :) Ami még érdekes volt, az annak a kérdése, hogy mit is mondjunk beutazáskor a bevándorlási tisztnek. Mármint ha turistaként jöttünk interjúzgatni. A válasz az volt, hogy inkább azt, hogy turistának jöttünk szétnézni és kalandozni. Ha nagyon igazat akarunk mondani, akkor meg használjuk a megfelelő vízumot (fizetős) és jelöljük meg hogy üzleti úton vagyunk. Érdekes. :) Erről már több helyen olvastam és hallottam ellentmondó állításokat. Talán az itt a megoldás, hogy turista az ember, de a dokumentumait maga után küldi. 

A többi mondanivaló nagyjából az INZ oldalán is megtalálható anyagból építkezett, trükkök, kiskapuk ecsetelése itt nem volt. Viszont lehetett kérdezni, ezt ki is használtuk, úgyhogy összességében nem volt rossz.

Még egy fontos felfedezést tettünk. Megismertünk néhány devizaváltással foglalkozó céget. Röviden a lényeg: banki váltásnál jóval kedvezőbb árfolyam, nincs váltási díj, jutalék. Ami a legfontosabb: nincs kettős konverzió. Azaz a forintunk nem fog először USD/EUR, majd utána NZD-re váltódni gazdaggá téve kedvenc bankunkat, hanem közvetlenül alakul át. További jóság, hogy egyes helyeken "előre" is lehet váltani. Tehát, ha most nagyon kedvező az árfolyam, de én csak 1 év múlva mennék, akkor kötök egy szerződést a jelenlegi árfolyamon 1 év múlvára 10% foglaló ellenében. Majd 1 év múlva átutalom a maradékot, és megkapom a pénzt az egy évvel ezelőtti árfolyamon.  Akkor is, ha az időközben elszállt a fenébe. Azért még  hátravan az ÁSZF-ek részletes átnyálazása, de valószínűleg mindenképpen jobb lesz a végén, mint a nemzetközi bankkközi átutalás.

A költöztetők is kellemes meglepetéssel szolgáltak. Elég barátságos árakon lehet Londonból pl Aucklandba szállítani. Három nagy harminc kilós dobozt például háztól házig visznek 110 font körüli összegért, (persze vám, karantén stb díj ebben nyilván nincs benne) ami akárhogy is nézzük nagyon jó, nekünk hasonló árért hozták ki Budapestről a cuccainkat. Igaz, hajóval megy a dolog konténerben, így bazi lassú. Kutyát macskát tehát nem így kell küldeni. 

Röviden ennyi az expo. Vasárnap mentünk, mert el akartuk kerülni a szombati tumultust, amikor állítólag sokan voltak. Itt most nyugi volt, 100-200 ember lézenghetett, így bármelyik standhoz odamehettünk beszélgetni, mert mindig volt szabad ember. Összességében megérte a 17.5 fontot fejenként. 

Bulik, újabb vizsga, expo, munka

Jó hír, hogy már a párom is dolgozik! :) Egyelőre egy ideiglenes, közvetített munkáról van szó, egy raktárban készít elő árukat a szállításra. Elég kemény fizikai munka, és csak meghatározott időkben vannak például szünetek, ráadásul most pl. szombaton is menni kellett. Viszont nem minden héten van meló, és ez jó, mert így amellett, hogy már dolgozik, azért marad idő a hosszú távú állások keresésére, interjúzásra stb. Előbb utóbb meglesz az igazi! 

A múlt hét vége felé két céges buli is volt. Az egyik egy szűk körű csapatépítés volt a közvetlen kollégákkal. Elmentünk egy helyi étterembe és betoltunk egy egész nyárson sült bárányt. Na jó, csak próbáltuk, maradt belőle azért másnapra is, 11-en azért kevesek voltunk rá. Egy sör is lecsúszott, ami nem sok, de mivel nem nagyon szoktam inni, pont elég volt. Egy hibát azért elkövettem. A végén bevállaltam egy kávét. Valamiért azt gondoltam, hogy a white coffee az valami különleges dolog ezért olyat kértem, de rá kellett jönnöm, hogy kb. sima cappuccino, picivel több tejjel. De ekkor már minden volt, mert a salátában is volt feta sajt, úgyhogy gondoltam egye-fene, megiszom. Hát azóta is szenvedek. Ha már itt tartunk, fogok venni egy allergia tesztet. Találtam egy jó kis készletet, amit otthon is lehet használni és körülbelül 50 féle élelmiszert vizsgál meg, hogy mire van az embernek érzékenysége. Még nem rendeltem meg, de ami késik nem múlik. Szóval a vacsi jól sikerült, de meg kell állapítanom, hogy a bárány nálam hátul kullog a sorban, nem annyira szeretem. Nagy kár, mert itt sokkal olcsóbb és könnyebben beszerezhető, mint otthon. A beszélgetés kicsit akadozott, mert közben ment a kivetítőn a német-olasz meccs és az utóbbiak sorra kapálták be a gólókat, de azért sikerült egy-két sztorit elkapnom. Én túl sokat nem osztottam az észt, egyrészt mert ritkán szoktam egyébként is, másrészt meg igencsak hegyeztem a fülem hogy legalább a felét megértsem annak amit hallok. Hiába, itt nem BBC bemondók ültek és a zaj sem segített. Azért jó móka volt, de másnap meló volt, így nem maradtunk sokáig.

A másik buli pénteken volt, elbúcsúztattuk a főnökömet. Én nagyon nem ismertem meg azért 1 hónap alatt, de elég központi figura volt itt, aki a hálózatos csapat megalakulása óta, 7 éve itt dolgozott. Kicsit megunta, úgyhogy másfelé néz, újabb izgalmak után. Korrekt búcsú volt, mindenki által aláírt ajándékokkal, legjobb pillanatokat bemutató fényképekkel, no meg persze sörrel, borral :) A buli a cégben indult, aztán egy közeli pubba mentünk át, utána meg a városban folytatódott, de azt én inkább már kihagytam. Jó sokat dumáltam, főleg az új kollégával akit múlt héten vettek fel (mondtam már, hogy gyorsan bővül a cég? :)) és jó kis északi akcentusa van. Megbeszéltük a világ dolgait, elmondta, hogy nehogy azt higgyem, hogy itt jobb a helyzet, itt is rengeteg a probléma, sok a segélyből élő semmittevő, ugyanúgy hazudnak a politikusok. Hát, ha ő mondja :) Kaptam pár tippet, hogy hova lenne érdemes mennem kirándulni, de az iszonyú zajban felét nem nagyon értettem a helyek neveinek, majd átküldik levélben. Az este legnagyobb tanulsága: a rendes csapolt Guinness sokkal jobb mint a dobozos, és a hab is sokáig megmarad a tetején :)

Itt a tűzfalak mellett a legtöbbet használt és abajgatott eszköz a loadbalancer, és mivel ahhoz még nem értek már belefogtam a tanulásba. Többféle gyártótól is használunk ilyeneket, de egyelőre a legismertebb, leggyakrabban használtat kell megismernem. (F5 Big-IP). Hogy legyen tétje is a dolognak, le kell tenni egy vizsgát, épp ma jelentkeztem rá, két hét múlva lesz, remélhetőleg addigra mindent beemelek ami szükséges. Nem kellene elrontani, mert az utolsó vizsgaidőpontra jelentkeztem, utána már nem lehet majd ebből vizsgázni, mert jelenlegi formájában megszűnik, átalakítják és késő őszig nem lesz meg az új. Azért nagyon nem izgulok, két hét elég lesz rá bőven, a cégben van használható labor is, meg már megvannak a braindumpok (példa vizsgák, amelyek kísértetiesen sok egyezést szoktak mutatni az igaziakkal), biztos ami biztos :)

Jövő hétvégén meg megyünk az expora. Idén is rendeznek itt egy Új-Zéland-Ausztália-Canada expót, ami két napos. Sokféle előadás, meg a célországokból érkezett mindenféle cégek HR-esei, bankok, költöztetők, ügynökök, hivatalok képviselői lesznek jelen, úgyhogy remélhetőleg sok hasznosat megtudunk majd, talán egy-két ismeretségre is szert teszünk.