Mozi, Expo

 

Hétvégén elmentünk moziba, megnéztük a Prometheust 3D-ben. Egy apró hibát vétettem azért, olyan gyorsan intéztem a vételt, hogy nem vettem észre, hogy nem IMAX 3D, csak sima. Sajnos késő volt, egyrészt mert nem lehetett változtatni, másrészt meg már nem is adták IMAX verzióban. Nagy kár, mert emiatt mentem volna, a filmről sejtettem, hogy közepes, és ez sajna be is igazolódott. Nem volt kifejezetten rossz, de valahogy hiányzott belőle valami. Nagyon kiszámítható volt, meg egy picit zavaros is néhol ezért a második felét már kicsit untam. Az ember sejti, hogy ha egy Alien rókabőrről van szó, akkor sok ész ugyan nem lesz benne, de legalább lát majd gusztustalan borzadály szörnyeket meg jó kis szaftos hentelést a mai technikai színvonalnak megfelelően. Bánatomra ezen igényemet sem sikerült kielégíteni. Elképzelhető persze, hogy ez azért van, mert már annyi horror és zombi filmet néztem meg öcsémmel, hogy túl magas lett a tolerancia szintem. Mindenesetre nálam bekerült az egyszer nézhető kategóriába. Biztos ami biztos másnap megnéztük a klasszikust: az Alient. Nem tudom, hogy láttam-e valaha, de ha igen akkor már nem emlékszem rá.  Azt sem tudtam, hogy ez ilyen régi, 1979-es. Vicces volt nézni a "csúcstechnológiát", a "félgömb" alakú egyszínű CRT monitorokat. Leszámítva a kb. 30 év eltérést nekem hasonló élményt nyújtott és ettől sem tojtam be. Úgy látszik öregszem :)

 

Vasárnap a már említett Opportunities Overseas Expo-ra mentünk ki. Elsősorban Ausztráliába és Új-Zélandba vágyakozók számára szervezték. Kicsit féltem, hogy a nagytestvér lesz előtérben - mikor megjöttünk egy kengurut pecsételtek a kezünkre - de jó volt az arány, volt bőven NZ is. Noha elvileg Kanada is téma volt, én úgy vettem észre, hogy aki oda készül annak egy rövid előadáson kívűl sok mást nem nagyon tudtak nyújtni. Körülbelül 20 stand, és négy elkerített rész volt az előadásokra. Kik jöttek el? Költöztetőkből és bankokból volt bőven, jelen voltak a kivándorlási hivatalok kiküldött képviselői, devizaváltók, ügynökségek, néhány fejvadász cég, illetve 3-4 nagyobb nemzetközi cég, leginkább építőipar, bányászat és egészségügy témakörben. Engem az IT érdekelt, ebből volt egy ausztrál alkalmazásfejlesztő cég és egy új-zélandi ügynökség. Utóbbiakkal beszélgettem és bár azt mondták nagyon jók az esélyek, távolról azért nem valószínű, hogy megtalál a munka. Mindenesetre fogok jelentkezni náluk, jobb benne lenni az adatbázisban mint nem. 

Három előadáson voltunk. Az egyiket az ASB bank tartotta. Röviden: Az Egyesült Királyságban lehet új-zélandi számlát nyitni, és küldeni rá a pénzt. Majd kiérkezéskor bemutatja az ember az útlevelét (identity check), megkapja a bankkártyát és lehet költeni. Mindaddig viszont a számlára csak utalni lehet, levenni róla nem. A többi bank helyi képviselőjével is beszélgetve kiderült, hogy megtakarítási számla is nyitható, jelenleg körülbelül 3%-os kamattal, ami nagyjából az angol kamatnak megfelelő. Kamatadó van. Külföldiként 10%-ot mondtak, illetve ha már kint dolgozik az ember, van jövedelme és adózik akkor az adókulcsának megfelelő. Azaz körülbelül 30%. Továbbá azért jó még jó előre számlát nyitni, mert elindul a credit history. Az angol ugyanis semmit nem ér majd odakint, kapunk egy resetet. Viszont ha már fél-egy éve van kinti számlánk, egyre gyarapodó egyenleggel, máris kívánatosak leszünk a pénzügyi világban, és talán 3 havi kaució nélkül tudunk majd lakást bérelni. Végül a WestPac mellett döntöttünk, mert ők egyedüliként rendelkeznek 1 darab londoni fiókkal, így már most túljutunk az identity checken.

A másik előadást egy bevándorlási ügynökség tartotta. Kicsit rövid volt (15-20 perc), így csak nagyon átfogóan és felületesen tudta bemutatni a bevándorlás rejtelmeit. Inkább nevezném kedvcsinálónak, reklámnak, mint tartalmas és hasznos információforrásnak. Mivel mi már voltunk ilyenen odahaza is, meg ezzel foglalkozunk lassan egy éve, nem sok újat hallottunk, de szimpatikus volt az előadó, jó volt végighallgatni. 

Részt vettünk még az INZ (Immigration New Zealand) előadásán is. Ez már kicsit hosszabb, körülbelül 45 perces volt, így valamivel tartalmasabb mint az előző. Kis kedvcsináló majd a vízum típusok bemutatása. Azért érezhető volt, hogy a hivatal tartotta, mert amikor pl. azt hallottuk, hogy ha megvan a 100 pont be lehet adni az EOI-t, meg hogy 650 embert húznak ki általában azért egymásra néztünk. Mindenféle megjegyzés nélkül ez így elég nagy ferdítés és irreális reményeket kelthet a gyanútlan jóemberben. Az előző (ügynöki) előadásban azért korrekten elhangzott, hogy 110-115 pont alatt nem javasolják senkinek az EOI benyújtását, de afölött is inkább lutri kategória, hacsak nincs állásajánlat. Az utóbbi fél év tükrében mi is csak megerősíteni tudjuk ezt. Mikor rákérdeztem, hogy mit gondol, fog-e a közeljövőben változni a helyzet kaptam egy ködös megfogalmazást arról, hogy a szigorítás a válság miatt volt, és mivel éppen felfelé ível a gazdaság, lehet hogy jobb lesz. Kicsit szomorúan néztük a "Working Holiday" vízumot, ami gyakorlatilag 1 év szabad munkavállalás fiataloknak... Magyaroknak sajnos még mindig nem elérhető. Környező szomszédainknak igen, igaz csak korlátozott számban (évi 100-100 ember például Szlovákiának, Lengyelországnak, Szlovéniak, Ausztriának, 1200 a cseheknek). Természetesen az angoloknak nincs felső határ. Azzal nyugtattam magam, hogy már úgyis kiöregszem a korhatárból egy hónap múlva. :) Ami még érdekes volt, az annak a kérdése, hogy mit is mondjunk beutazáskor a bevándorlási tisztnek. Mármint ha turistaként jöttünk interjúzgatni. A válasz az volt, hogy inkább azt, hogy turistának jöttünk szétnézni és kalandozni. Ha nagyon igazat akarunk mondani, akkor meg használjuk a megfelelő vízumot (fizetős) és jelöljük meg hogy üzleti úton vagyunk. Érdekes. :) Erről már több helyen olvastam és hallottam ellentmondó állításokat. Talán az itt a megoldás, hogy turista az ember, de a dokumentumait maga után küldi. 

A többi mondanivaló nagyjából az INZ oldalán is megtalálható anyagból építkezett, trükkök, kiskapuk ecsetelése itt nem volt. Viszont lehetett kérdezni, ezt ki is használtuk, úgyhogy összességében nem volt rossz.

Még egy fontos felfedezést tettünk. Megismertünk néhány devizaváltással foglalkozó céget. Röviden a lényeg: banki váltásnál jóval kedvezőbb árfolyam, nincs váltási díj, jutalék. Ami a legfontosabb: nincs kettős konverzió. Azaz a forintunk nem fog először USD/EUR, majd utána NZD-re váltódni gazdaggá téve kedvenc bankunkat, hanem közvetlenül alakul át. További jóság, hogy egyes helyeken "előre" is lehet váltani. Tehát, ha most nagyon kedvező az árfolyam, de én csak 1 év múlva mennék, akkor kötök egy szerződést a jelenlegi árfolyamon 1 év múlvára 10% foglaló ellenében. Majd 1 év múlva átutalom a maradékot, és megkapom a pénzt az egy évvel ezelőtti árfolyamon.  Akkor is, ha az időközben elszállt a fenébe. Azért még  hátravan az ÁSZF-ek részletes átnyálazása, de valószínűleg mindenképpen jobb lesz a végén, mint a nemzetközi bankkközi átutalás.

A költöztetők is kellemes meglepetéssel szolgáltak. Elég barátságos árakon lehet Londonból pl Aucklandba szállítani. Három nagy harminc kilós dobozt például háztól házig visznek 110 font körüli összegért, (persze vám, karantén stb díj ebben nyilván nincs benne) ami akárhogy is nézzük nagyon jó, nekünk hasonló árért hozták ki Budapestről a cuccainkat. Igaz, hajóval megy a dolog konténerben, így bazi lassú. Kutyát macskát tehát nem így kell küldeni. 

Röviden ennyi az expo. Vasárnap mentünk, mert el akartuk kerülni a szombati tumultust, amikor állítólag sokan voltak. Itt most nyugi volt, 100-200 ember lézenghetett, így bármelyik standhoz odamehettünk beszélgetni, mert mindig volt szabad ember. Összességében megérte a 17.5 fontot fejenként.