Ugrás a hasznossági mutatómban

Ma sikeresen megcsináltam két jegyet, így elmondható, hogy végre tettem valami hasznosat is a cégnek. Mondjuk éppen ideje volt, mert eltelt egy hónap, fizetést már kaptam, de még egy pennyt sem termeltem. Röviden a jegyekről: Jegyekben kezelnek itt minden feladatot, műszakit, nem műszakit egyaránt. Tehát, ha mondjuk hideg van a földszinten és fázom, csinálok egy jegyet, amit az üzemeltetésben valaki észrevesz, a nevére veszi, állít egyet a klímán, én boldog leszek, hogy meleg van ő meg lezárja a jegyet. Ugyanilyen módon kezelik ha valahol valami elromlik vagy egy új hálózati megoldást kell kialakítani. Én az utóbbiból csináltam kettőt. Maga a feladat nem volt nehéz, de a jegykezelő rendszert meg kellett tanulni használni, illetve megfelelően le kellett dokumentálni a végzett feladatot. Lassít az is, hogy még nem mozgok otthonosan a gépen, nincsenek még jól összelőve, megszokva az alkalmazások, de majd belejövök. De azért nagy öröm volt ez, újabb mérföldkő. Ping pongban viszont visszaestem.

Ja és már 4. napja tekerek be a céghez. Az összesen 40km. Ez nem sok, de éppen a rövid táv miatt akkor is bevállalom ha épp lusta vagyok. Eddig szerencsém volt, mert jó idő volt reggel és este, de az időjárást ismerve ennek hamarosan vége lesz. Most éppen azon gondolkodom, hogy a majdnem 80 fontnyi havi buszbérlet árából nagyon jó kis biciklis szett jön majd ki, amivel télen-nyáron lehet haladni.

Első nap a gyárban!

Megvolt az első napom. :) Borzasztóan izgultam, sokkal jobban mint az interjúk előtt. Hiába tudtam, hogy nem lesz gond, nem fognak rögtön a mélyvízbe dobni, akkor is. Első nap minden és mindenki új, ráadásul most ehhez még hozzájött az angol amiben azért nem vagyok anyanyelvi szinten, néha igencsak kapkodtam a fejem. Ennek ellenére minden jól ment. Ketten kezdtünk most (mindig hétfőn kezdenek az új emberek), de ez ritkaság, általában többen szoktak. Ebben az évben több száz új embert terveznek felvenni, csak májusig vagy százötvenet vettek fel eddig, úgyhogy a cég elképesztő ütemben bővül, úgy látszik a cloud computing tényleg most van csúcson. Kíváncsi leszek, hosszú távon hogyan tudják majd ezt a növekedést jól kezelni és meg tudják-e tartani a kialakult kulturát. 

Jelenleg 900-an vagyunk egy nagy épületben, három szinten. A hely jól néz ki, nagy terek vannak bent, szellős, középen mindenütt sok ülőhely, kialakított beszélgetős, olvasgatós sarkok, minden szinten más stílusban. A földszinten például van egy mini morris, amiben szintén lehet meetinget tartani, de állítólag nem annyira mókás mert egyszerűen nem fér el benne rendesen az ember. Nem túl régen költöztek ide, így az egész teljesen újnak tűnik. Ja és van játszószoba, vagy inkább terem, tömve videójátékkal, ping-pong asztallal, csocsóval meg billiárd asztallal. Gyanítom olyan sok időm nem lesz erre napközben, de azért majd kipróbálom. Ami még érdekes, hogy itt mindenkinek (már aki nem ellenkezik nagyon) ott a nemzeti lobogója a feje fölött, így lehet tudni ki honnan jött, lehet ismerkedni, megtalálni a hasonló embereket. Valahol van egy magyar srác is, de egyelőre nem találkoztunk. A kép nagyon vegyes, a cég körülbelül fele angol, a többi a legkülönbözőbb helyekről jött boszniától kezdve, norvégián át, egészen szomáliáig. Negyvenegynéhány különböző országból vannak itt emberek!

Maga a beilleszkedés már hamarabb elkezdődött. Már korábban elkérték a bemutatkozásomat, 10 rövid érdekes dolgot magamról, mi a hobbim stb. Ja, meg egy "fun" fotó. Ezen elég sokat szenvedtem, hogy ne legyen túl gyökér, de azért túl visszafogott se. Kiderült, kár volt ezen ennyit görcsölni, egyik végletet se tudtam volna felülmúlni. Múlt héten pedig ki kellett töltenem egy tesztet, amely az "erősségeimet" volt hivatott feltérképezni. Feltettek majd kétszáz kérdést, amire gyorsan, ösztönből kellett válaszolni. Ez kicsit furának tűnt, meg túl multisnak, meg egyébként is, de így utólag nem is olyan hülyeség. Az eredmény 5 jellemző erősség volt, ami valóban jól körbeírt engem. Ez rákerült a belépőkártyám hátoldalára, meg majd ki kell ragasztanom az asztalomra is. Ha tényleg figyelembe fogják ezeket venni akkor abból valami jó is kisülhet. Jó hír még, hogy 3 (!) közös vonásunk is van a főnökömmel, úgyhogy valószínűleg jól megértjük majd egymást :) Összesen azt hiszem 35 féle van ebben a rendszerben.

Szóval megérkeztem, kis teázás, megvolt a fotózás, aztán a napirendi pontok áttekintése, meg közös reggeli hármasban. Külön vezetőnk volt erre a napra aki kisérgetett minket, mindent elmagyarázott, megmutatta az épületet, ki hol mit csinál, mi merre hogyan. Hosszú távon is segíteni fog minket, ez a munkája. Elnézve a bővülési ütemet nem csoda, hogy teljesen külön poszt van a beléptetésre és a beilleszkedés segítésére.

Kézről kézre adtak minket az előadók, megvoltak a kötelező körök, mint tűzvédelem, biztonság, HR stb. Volt még környezetvédelem is. Itt azért eléggé elképedtem, mikor kiderült, hogy a teljes UK adatközpont kizárólag megújúló (szél és víz) energiaforrásról üzemel! Márpedig a központ nem kicsi, kíváncsi leszek mikor bejárjuk. Az USA-ban kicsit más a helyzet, ott még mindig szénnel fűtenek, szomorkodott az előadónk :) Ami még szokatlan volt, hogy pl múlt héten 25 önként jelentkezővel elmentek és kitakarították az egyik közeli csatornát, kihalászva vagy 80 zsák szemetet, közte 3 kerékpárt. Ez az önkéntesség itt támogatott dolog, évente maximum 100 órát elengedi a cég az embert, hogy ilyen munkát végezzen.

Találkoztunk egy felsővezetővel is, aki szintén nagyon közvetlen volt és sok mindent elmondott a cégről. Ahogy már többen is, ő is hangsúlyozta, hogy itt minden újításra nyitottak, jöjjünk az ötletekkel bátran. 

Megkaptuk még a laptopjainkat meg az RSA tokent is. Illetve csak majdnem, mert miután beállítottunk mindenféle jelszót és ellenőriztük az eléréseket az IT srác elment a géppel. Egyszer biztos visszakapjuk. Nagyon nem hiányzott azért, mert egész nap ment az okítás, meg van asztali gépünk is. Három monitor van az asztalomon, szépen körberakva, úgyhogy Mátrix életérzés lesz. Egyébként nagy áldás, mert sokkal könnyebb így a hibakeresés, szépen ki lehet rakni mindent egymás mellé. 

A nap vége felé megismertem végre a csapatomat. A nagy rakás mérnökből a hálózatbiztonsági részen az enterprise aranycsapat tagja leszek. Van itt még ezüst meg platina is, más ügyfélkört látnak el, de ugyanazt csinálják. Jófej volt mindenki, de azért nem állt le a munka miattam :) Ami így elsőre lejött az a jó hangulat, összetartás, segítőkészség volt. Kaptam egy segítő társat ("buddie") aki most elég elfoglaltnak tűnt, de mások odajöttek elmondani pár hasznos dolgot. Az egyik kolléga például majdnem ott lakik ahol én, úgyhogy hazafelé meg vele tudtam beszélgetni.

A következő 3 hét a beilleszkedéssel fog telni. Ennek van kötelező része (pl megfelelő emberekkel való interjúzás, beszélgetés) meg saját információgyűjtögetés, illetve az átadott anyagok átolvasgatása. Ha minden jól megy a végén lehet jelentkezni vizsgára, és ha sikerül végre elkezdhetek majd dolgozni. 

Intro

No hát akkor ez lenne az első bejegyzés. 

Ide fogok megírni minden érdekesebb vagy fontosabb történést ami valakit érdekelhet, vagy nekem kell, hogy meglegyen valahol. Vagy egyik se.

A sztori nagyvonalakban egyelőre a következő:

2011 júliusában a párommal úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk a világ egy távolabbi pontján, egészen pontosan Ausztráliában vagy Új-Zélandon. Némi utánajárás, előadásokon való részvétel, bevándorlási ügynökökkel való beszélgetés után egyszerűsödött a helyzet és maradt Új-Zéland. Nem bírom a pókokat. 

Az hamar kiderült, hogy amire a vízmumhoz mindenképp szükség lesz az egy legalább 6.5 pontos nemzetközi IELTS angol nyelvvizsga, úgyhogy nekiálltunk magunkat felhozni. Úgy gondoltunk adunk magunknak 3 hónapot és jelentkeztünk a vizsgára. A fix dátum és a vizsga (46 ezer darabja) ára jó motiválónak bizonyult, végül sikeresen teljesítettük a követelményeket, sőt egy erős felsőfokú eredménnyel (8) távoztunk, mondogatva magunknak, hogy ettől még egy szót sem fogunk érteni a helyiekből. A nyelvvizsgával már megvolt mindenünk ami a vízumkérelemhez szükséges. 

Azaz majdnem. Megvolt mindenünk ami a vízumkérelem iránti érdeklődés benyújtásához szükséges. Az új-zélandi bevándorlási rendszerben ugyanis először egy ilyet kell kitölteni, amelyben mindenféle pontokat kap az ember. Ha elér egy minimum szintet akkor némi dollár fejében benyújthatja. Majd következik a kétheti húzások figyelése. Ilyen időközönként veszik ki az érdeklődők közül a legmagasabb pontszámúakat és adják meg nekik a lehetőséget egy valódi vízumkérelem benyújtására. Nekünk kicsivel több volt mint a minimum pontszám, így leszerződtünk egy szimpatikus bevándorlási ügynökkel és benyújtottuk az érdeklődést. 

Mindeközben nekifogtunk a készülődésnek. Lakáseladás, szükségtelen dolgok elvaterázása, elajándékozása, kidobása, vagy végső esetben a "még nem tudom" polcra helyezése, valamint minden fontos dolog elcsomagolása, hogy majd egyszer magunk után postázzuk. 

December környékén végiggondoltuk, hogy a kihúzásunk akár hosszú hónapokat is igénybe vehet mert elég szigorúak a ponthatárok és a már kint élő, állásajánlattal rendelkező jelentkezők nagyjából ki is töltik a keretet. Valamint kihúzás esetén is egy jó 8-10 hónapos folyamatnak nézünk elébe, amíg végleges döntés születik. Viszont tétlenül várakozni sem akartunk. Az egyik lehetőség az lett volna, hogy kiutazunk, és kint  turistaként állást keresve megpróbálok meggyőzni egy céget, hogy adjon állásajánlatot, támogassa meg a vízumkérelmemet. (Akiben felmerülne: nem megy a "mosogatok egy darabig" módszer sem, mert erre nem adnak munkavállalási engedélyt anélkül pedig nem alkalmaznak.) Bár nagyon csábító volt a gondolat, a realitás az, hogy ilyen módon akár 6-12 hónap és jó adag szerencse is szükséges lehet míg talál az ember valamit.  Addig pedig a nincs munka ezért nincs vízum, nincs vízum ezért nincs munka 22-es csapdájában lehet őrlődni és égetni a kelet európai pénzt nyugat európai sebességgel. Ehhez tehát még nem éreztük az erőt, viszont kinéztük magunkak Londont... Már ez is angol nyelvterület, igen sokat fejlődnénk beszédben és írásban, félre tudunk majd tenni és Új-Zélandon is jól néz majd ki a angol munkatapasztalat és referencia. Nomeg közelebb is van :) Egyszóval egy kiváló ugródeszka és gyakorlóterep (egy kollégám megjegyezte: Londonnál drágább gyakorlóterepet nem találtál?) ahol kipróbálhatjuk magunkat.

Január elején összehoztam az angol CV-met és online állásközvetítő portálokon, linkedinen stb keresztül elkezdtem házalni vele. A legfontosabb amire rájöttem: nem elég elküldeni és várni, hívogatni kell az ügynököt vagy ügyfelet különben elkallódik az ember. 

Telt múlt az idő de állás még nem lett, úgyhogy március közepén felmondtam. Ez így talán nem tűnik logikus lépésnek de távolról munka mellett nehéz hatékonyan állást keresni és az ember hátrébb is sorolódik a helyi munkaerőnél. Az eltelt hónapok alatt véglegesre csiszolódtak a CV-k és megnőtt az önbizalom meg az elhatározás is. Az új terv tehát az lett, hogy kiköltözünk és legfeljebb 3 hónapon belül találunk munkát. 

Úgy tűnik az elhatározás sokat segített, mert a felmondási időm alatt beindultak a dolgok és két interjúra is elrepültem, illetve egy harmadik helyről is érdeklődnek utánam. Mindhárom hely nagyon szimpatikus így bármelyiket szívesen elvállalnám. Ha minden jól megy, akkor az állás már nem lesz probléma és célirányosan költözhetünk májusban.

Jelenleg tehát erre várunk. Meg pakolunk. Igen. Még mindig :)