Eltelt az első hónap

Éppen most vagyunk itt egy hónapja, ami ugyan nem olyan sok, de talán már túl van a "nyaralás" kategórián. :) Ebből egy hét lakáskeresés, 1 hét berendezkedés, 2 hét munka. 

Munka

Bár a munkát olyan nagyon keménynek nem nevezném, az elmúlt két hétben senki nem nézte mit csinálok, hol vagyok, akár aludhattam volna otthon egész nap. Persze igyekszem hasznosan tölteni az időt, utánaolvasok dolgoknak, kérdezgetek, tanulok stb, de azért kicsit ad-hoc jellegű az egész. A sales kollega, aki velem együtt kezdett, tréningről tréningre jár, alig van egy szabad perce. A hálózatosokat úgy látszik jobban kímélik, szerintem nagyon helyesen. Ennek megfelelően rohamosan fejlődöm ping-pong-ban és csocsóban, darts készletet sajnos venni kell, mert itt csak 1 db van. Megtapasztalhattam ezen kívűl az open-office irodák talán egyetlen igazi nagy előnyét; rendkívűl tág teret ad a célbalövős játékoknak (NERF gun, szivacslövő). Egész nap hallani a játéggolyók süvítését. Van akinek mini pisztolya van, van akinek nagyobb hatlövetű, de láttam már bazinagy állványos rohamlöveget is, a szegény ember meg egyszerűen kézzel dobja. Én már kinéztem egy mesterlövész puskát... 

Mellettem ül egyébként az egyik nagy mókamester, úgyhogy nagyon résen kell lennem, főleg lezárni a gépet ha elmegyek, mert ha csak egyszer is elfelejtem...

Nem mondtam még, hogy a legelső csapat meetingen a főnököm közölte, hogy megy. El a cégtől, ha jól emlékszem 7 év után. Úgy láttam ez kicsit mindenkit sokkolt. Nem csak oszlopos tag volt, annak idején ő volt egy személyben a hálózatbiztonsági részleg, ami mára 3 nagyobb csapatra nőtte ki magát. (van egy SMB, egy Enterprise, meg egy kiemelt ügyfeleket kezelő team, én a középsőben vagyok) Ezen kívűl egy másik kolléga távozását jelentette be. Ez rám nézve annyit jelent, hogy amikor végre elkezdek dolgozni, akkor jóval több munka lesz várható, mert az én csapatomban a főnökkel együtt 4 fős hiány lesz. Viszont addig nem kezdhetek el dolgozni, amíg le nem tettem a belépő vizsgát. Ez egy általános műszaki alapvizsga, minimális szintű hálózati és Cisco tudást tesztel, viszont amíg nincs meg, nem adnak jelszavakat az embernek. Letenni csak min. 3 héttel kezdés után lehet. Múlt héten ketten mentek neki, az egyik srác sajna elhasalt. Ez több okból szívás. Egyrészt nagyon bosszantó tud lenni, másrészt kicsit ciki, harmadrészt most még három hetet malmozhat amíg újra próbálkozhat. Lassan kezdek én is izgulni. Úgy tűnik a vizsgán az a lényeg, hogy az ember ne mérnökként gondolkodjon, hanem azt csinálja meg amit kérnek tőle, még ha tudja, hogy hülyeség, akkor is. Ellenkező esetben csak megy az idő, és mivel nincs vizsgáztató akinek magyarázhat az ember, szépen el fog hasalni. Érdekesség még, hogy a vizsga labor részét az amerikaiak javítják ki, így előfordulhat, hogy csak másnapra van eredmény. Hát remélem nálam nem így lesz. 

Mindenesetre a rózsaszín felhők is kezdenek oszladozni a fejemben. Tudjuk ezt be annak, hogy ez még csak a második munkahelyem. Fogalmazhatunk például úgy, hogy a cég marketinges, HR-es és egyéb arculatával itt sem tud mindenki teljes mértékben azonosulni, de mondhatnám úgy is, hogy a kissé megfáradt, cinikus senior mérnökember példányai itt is fellelhetők. :) Meg ahogy elnézem lehet, hogy fenesok a munka, de itt sem hatékonyabbak az emberek, meg szétesnek a két párhuzamosan végzett feladat között beeső harmadik "most azonnal lécci" hívástól. Mivel nem vagyok egy nagy multitasker (soros férfi aggyal rendelkezem én is) ezzel még lesznek gondjaim.

Otthon

Örömmel jelentem, hogy a junkfood korszaknak vége. Amióta itthon vagyunk és az alapvető dolgokat (tepsi, alapanyagok, tányér stb) beszereztük nagyon jó dolgom van. Sorra készülnek az otthon megszokott finomságok, sőt újdonságokat is kipróbáltunk. Csináltunk (erről a többes számról még nem sikerült leszoknom...) például házi sütésű kenyeret, de nem olyan gépit ám, hanem hagyományos, kézi dagasztásút, kovásszal meg mindennel. Azon kívűl, hogy nagyon finom, meg jó móka formázni egyetlen nagy baja van: sok idő amíg elkészül. Az idő nagy részében csak ücsörög a tészta a melegben. A legjobbat pedig még nem is mondtam: hómméd kakaóscsiga!!! Legjobb :)

A szokásos dolgokat itt is be tudjuk szerezni, sőt, van itt sok minden más is. Pl déli gyümölcsök jóval olcsóbbak és szebbek errefelé (ananász, mangó stb), meg láttunk jópár olyat aminek a nevét nem tudtam megjegyezni. Majd kísérletezünk. Mákot viszont nem sikerült szereznünk. Láttunk már, de csak kis kiszerelésben és drágán, úgyhogy kénytelenek leszünk vagy online rendelni, vagy otthonról küldetni. A másik a mustár. Itt nem rajonganak érte, úgyhogy van dijoni, angol (ez inkább tormára hasonlít szerintem), meg amerikai. Egyik sem az igazi. Nem baj, jön a mákkal együtt.

Sok csomagunk megjött már, csak pár kevésbé létfontosságú, no meg a biciklit van hátra. Nagyon csínján bántunk a csomagokkal, mert úgy számoltuk, hogy a legtöbb dolognál nem éri meg kiküldeni, mert olcsóbb kint megvenni. Ebben elég nagyot tévedtünk. Találtunk egy magyar futár céget, amely relatíve olcsón visz ki gyakorlatilag bármit. Így utólag azt mondanám, hogy gyakorlatilag mindent megéri kivitetni, mert nagy tételben még olcsóbb a dolog, és talán a műanyag szemetesvödör képezi a hatáereset kategóriát, aminél nagyjából ugyanott van az ember, mintha itt megveszi, de minden más egyértelműen megtérül. A jól ismert hazai (P betűs) csomagküldő időgarantált expressz csomagját meg el lehet felejteni, eddig kétszer vettük igénybe, mindkétszer legalább két napot késtek, ami vicc. Nem beszélve arról, hogy mivel nem akartunk a bazi nehéz csomagokért a postára menni, egész nap otthon ücsörögtünk, várva a szállítót. Esetleg annak, akit ez nem zavar megérheti, mert ha az ember megteszi a tétet, akkor jó eséllyel nyer (tehát késnek), ilyenkor pedig visszajár a teljes feladási díj, tehát gyakorlatilag ingyen van a dolog :) Működik, mi visszakaptuk, de azért többet nem játszunk. 

Szórakozás

A királynő épp most ünnepelte uralkodásának 60. évfordulóját (Diamond Jubilee). Ez eléggé áthatott itt mindent, látszott, hogy ez egy óriási biznisz (gyakorlatilag volt itt minden amit az ember elképzel, csak nemzeti színekben), ugyanakkor amolyan jóféle össznépi együttlét is lett belőle. Aki nem menekült el a városból az sokféle eseményen vehetett részt, meg országszerte kerti partik és hasonlók voltak mindenfelé. Sőt, ezek az ünnepségek némileg kisebb kiadásban de sok más kötődő országban (pl Ausztrália, Új-Zéland, India stb) is lezajlottak. Itt Londonban volt egy vízi parádé (mindenféle hajókkal meg csónakokkal a királynővel együtt több ezren hajóztak a Temzén), nagy koncert, felvonulások stb. Tekintettel a meglehetősen pocsék időjárásra, a tömegiszonyunkra, no meg arra, hogy ennyire még nem lettünk brit hazafik mi inkább otthon sütögettünk, meg a közeli parkokat fedeztük fel.

Amit nagyon szeretünk Londonban, az az egymás hegyén-hátán lévő kisebb nagyobb parkok. Mindegyik szép, zöld (na jó ennyi esővel könnyű), rendezett, sokszor mókussal vagy más jószággal (madarak, kacsák, libák, hattyúk, róka), néha tóval feltúrbózott :) Sikerült találnom viszonylag közel hozzánk egy nagyobbat, ami már inkább erdőféle, egyik nap azt jártuk be. A neve: Black Park. Tetszett nekünk nagyon. Volt egy nagyobbacska tó is benne ahonnan szemtelen kacsák és libák jöttek ki amint meglátták, hogy elővettük a szendvicseinket. A kacsa jó poén volt, de a liba kicsit már túl nagyra nőtt szerintem. 

A mostani hétvégén Windsorba látogattunk. Egyben ez volt az első itteni közös vonatozásunk is. Itt annyit megjegyeznék, hogy érdekes élmény mikor a peronon állva az ember mellett elsuhan egy szerelvény körülbelül 100-zal... Van hangja és huzatja. :) Itt a gyorsvonat tényleg gyors, és nem lassít az állomáson, ha nem áll meg. Ijesztő. Szóval megérkeztünk. Sikerült az egyetlen jó napot kiválasztani a héten, így jó időben, eső nélkül tudtuk körbejárkálni a kastélyt. Most nem mentünk be, mert a jó időt itt meg kell becsülni, inkább kirándultunk tovább. Innen egy nagyon hosszú, több mint 4km-es, nyílegyenes, gesztenyefákkal szegélyezett út vezet egy lovas szoborhoz (Copper Horse). Elég impresszív látvány ahogy az ember végigsétál rajta. Mármint az úton. 

Mi azonban balra el, és megpróbáltunk eljutni a folyóparthoz. A tegnap lerajzolt térképemnek sok hasznát nem vettük, mert mint kiderült, a környék tele van királyi és más magán birtokokkal, így pont azok a részek meg gyalogösvények amiket kinéztem le voltak zárva. Én széttártam a karom, hogy ez a google Earth-ben felülnézetben nem látszódott... Azért nem adtuk fel, és egyszer csak kibukkantunk egy hídnál és ott voltunk a Temze parton. 

A parti sétány nagyon hangulatos. Mindenféle villákat, parti nyaralókat, hajókat láttunk mindenfelé, meg persze a szokásos vízi jószágokat. Egy öreg baglyot is találtunk. Dobby-nak hívták, válaszolt a huhogásunkra, de aztán ránk nézett, besértődött és utána már nem lehetett szóra bírni. Végül visszasétáltunk a kastélyhoz, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a cukrászdában fél órával zárás előtt már nem adnak süteményt a megfáradt utazónak, csak elvitelre, azt meg nem akartuk. Nagy kár, mert az első olyan hely volt itt Londonban, ahol szemmel láthatóan süteményt értettek a sütemény szó alatt, és nem valami cukormázas, tarkadrazsés förmedvényt. Nem baj, visszajövünk még. 

Moziba is el akartunk menni, van egy IMAX mozi a közelben, de elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a kritikákat. Ezek után nem volt egy film se, amiért hajlandó lettem volna a borsos jegyárat kifizetni. Ha lesz egy nézhető 3D-s film biztos, hogy elmegyek, mert végre egyszer akarok látni egy IMAX 3D filmet. 

Életérzés

Jól érezzük magunkat, London úgy általánosságban élhető helynek tűnik. Jártunk egy pár rosszabb környéken is, nem értek attrocitások. Persze nem keressük a bajt :) Még meglepődünk, amikor kedvesek az eladók vagy banki alkalmazottak vagy szó nélkül visszaadják valaminek az árát mert meggondoltuk magunkat. (Elvileg ha veszek egy csokit, de nem ízlik azt is visszavihetem. Ezt azért még nem próbáltuk :)) Múltkor a busz megállt, leállította a motort, mert megvárta míg a felszálló ember elment felváltani a pénzét a közeli boltban. (Néha egyébként megáll azért is hogy sofőrt cseréljenek útközben. Jópofa, 5 perces művelet ez is.) A zebránál megállnak az autók. Persze gondosan felkészültünk pszichológiailag is a költözésre, így tudjuk, hogy ún. "kúltúrsokk"-ban van részünk, ami majd szépen elmúlik, meg majd meglátjuk a negatívumokat is hamarosan. Persze vannak furcsaságok, meg szokatlan dolgok is, de így elsőre tetszik nekünk itt. Kicsivel több napsütést meg keverőcsapot el tudnék fogadni még, de hát nem lehet minden tökéletes.