Amikor a kevesebb több

Korábban már írtam, hogy az új-zélandi bevándorlási rendszerben pontokat kell gyűjteni. Esetemben például plusz pontot ért, hogy a szakmám rajta van a hosszú távú hiánylistán (igazából, ha nem lett volna kár lett volna próbálkozni), vagy hogy 4-6 éves szakmai tapasztalatom van. Pontokat ér a végzettség is. A külföldön szerzett diplomát sokszor külön folyamat (meg persze egy kisebb vagyon) felméretni és elismertetni, de a BME szerencsére kivétel, simán megadják a pontot érte. Ez mind szép és jó, de a bevándorlási ügynök felhívta rá a figyelmünket, hogy a szakmai tapasztalatra viszont csak akkor kapom meg a pontot, ha fel tudom mutatni a szükséges végzettséget, ami előírás szerint Bsc. Gondoltam ez nyilván nem lehet baj, a jó kis 5 éves egyetemi oklevél az jobb mint a Bsc. De nem. :) 

A helyzet az, hogy egyrészt a bevándorlási hivatal itt is egy hivatal, tehát józanészt és belátást nem várhatunk el tőle, másrészt a jó kis hagyományos osztatlan képzést nyugaton nem mindig tudják hová tenni. Az első probléma tehát, hogy mivel Bsc az előírás, fel kell mutatni egy Bsc-t. A enyémet automatikusan viszont Msc-nek fogadják el, nem pedig Bsc + Msc-nek. Első ötlet az volt, hogy kérünk egy igazolást az egyetemről, hogy diplomám megfelel egy Bsc + Msc kombónak. Így hát írtam egy emailt a dékáni hivatalnak. Igaz nagyon gyorsan válaszoltak, de ilyen igazolást azonban nem adtak mert a közoktatási törvény és a kétnyelvű oklevélmelléklet egyértelműen leírja, hogy mi a helyzet. Ezt viszont a másik hivatalnak nem lesz jó... Jött a B terv. El kell ismertetni a diplomámat a megfelelő hivatalos új-zélandi szervezetnél (NZQA) és akkor valószínűleg elismerik Bsc-nek. Szépen összeraktam a dokumentum csomagot és kipostáztam az ügynökünknek aki minden egyebet intézett. Telt múlt az idő, és kicsit több mint egy hónap múlva most megjött az eredmény.  Kaptam egy Bsc-t, és egy Bsc with Honours degreet. (utóbbi ha jól értelmeztem NZ-ben egy 4 éves képzés eredménye szokott lenni). Állítólag szerencsém volt, mert az utóbbi időben másoknak is benyújtották a kérelmét de nekik "csak" a Honours degreet írták rá a papírjukra, ami azt jelenti hogy nem kapják meg a pontot, mert nincs Bsc-jük... Megáll az ész :) A lényeg, hogy még egy akadály letudva. Ez a példa jól illusztrálja, hogy az ember miért fogad ügynököt és fizet neki sok pénzt. Én biztos csak akkor szembesültem volna ezzel, amikor kihúznak és szólnak, hogy sorry, de hibásan igényelted a pontokat, nincs is meg a szükséges, buktad a pénzt és próbálkozz újra... Valószínű agyvérzést kapok. És az se segített, hogy már ötvenszer átolvastuk a mindenféle szabálykönyveket, mert hát ki gondolná hogy egy 5 éves képzés nem übereli az alapképzést. 

Jelenleg egyébként nem vagyunk a kalapban. Ennek az az oka, hogy a múltkor befizetett részvételünk 6 hónap alatt lejárt, és mivel továbbra sem látszik változás a ponthatárokban inkább kivárunk. Egyébként is szeretnék eltölteni Londonban legalább egy évet, másrészt meg érdemes kivárni amíg összejön a 6 év szakmai tapasztalat, mert az plusz öt pont. Ez már csak pár hónap. Igaz addigra öregebb leszek, és az meg mínusz öt pont :) Viszont a ponthatárokat nem egyszerűen egy számmal húzzák meg, hanem mellé tesznek olyan kitételeket is mint például "legalább 10 pont szakmai tapasztalatra". Ilyen szempontból egy fokkal jobban állok majd. Várni azért is érdemes, mert sok helyen olvastam, hogy az utóbbi idők bevándorlási politikája nem igazán szerencsés, rossz irányba mutat. Például az előirányzottnál kevesebb embert engednek be (2 évvel ezelőtt a pontjaimmal már kihúztak volna), az iparban meg nehezen találnak szakembereket, ráadásul mindezek miatt lecsökkent a bevándorlási hivatal bevétele és ezért gondjai vannak a büdzsével, amit mindenféle egyéb gusztustalan illetékkel próbál kompenzálni. :) Szóval előbb utóbb fognak változtatni, remélhetőleg jó irányba. Addig is jól elvagyunk itt, nézzük az esőt. :)

Tréning, Vizsga, Bicaj

További élményekkel gazdagodtam.

Múlt héten megvolt a 4 napos belépő oktatás. Nem mondom, hogy nem volt benne némi agymosás, de összességében hasznos volt szerintem. Nekem már csak azért is, mert végre volt egy konkrét feladat, program amit csinálhattunk, nem csak az "okosodjál kedvedre". A cég minden területéről érkeztek emberek, elmesélték mivel foglalkozik az ő csapatuk, hogy illik bele a nagy egészbe. Volt itt mindenféle előadó. A coaching kurzusokat is tartó vérprofitól (ő nyerte végül a legjobb előadónak járó díjat) kezdve az igazgatókon át az egyszerű jómunkásemberig. Tanulságos volt még a másnapos, "most mi is van?"  életérzést átadó pénzügyes lány esete, amit senki nem tudott hova tenni, de legalább vicces volt, illetve az elsőprő energiával berobbanó zizis recepciós csajok előadása.

Mi zöldfülűek 3 csapatra voltunk szétosztva és pontokat kellett szereznünk, leginkább kérdések megválaszolásával. Utolsó napra pedig egy-egy ütős prezentációt meg csapat logót kellett készíteni. Bár a mi videónkat én vágtam össze, ennek ellenére sajna nem mi nyertünk. :) De a logónk kétségkívűl nekünk volt a legjobb!

Az utolsó nap végén, pénteken az "újak" és a "régiek" csaptak össze. Voltak könnyű és nehéz feladatok, előbbi 2, utóbbi 5 pontért. Húzni kellett és a kártyán szereplő szót elmutogatni. Az egyik srác a mi csapatunkból kiment és húzott egy nehéz szót. Elég érdekes produkciót adott elő, de lövésünk nem volt miről van szó. Amikor lejárt az idő, és megkérdezték mi volt a szó, azt mondta: "difficult". Erre újra megkérdezték, hogy jó-jó, de mi volt a szó? Megint "difficult". Erre leesett, hogy rossz oldalát olvasta el a kártyának. A nagy röhögés után húzhatott még egyet.  Utána sörözés, kajálás valamint elhúzódó ping-pong és csocsómeccs volt a hátralévő program.

Voltam vizsgázni! Ezen már régóta izgultam, hiába tudtam hogy könnyű és már első nap átmennék, de éppen ezért ciki ha valamiért mégsem sikerül. (Aki tud Cisco-ul annak röviden: spanning-tree, access/trunk config, etherchannel, static routing, HSRP, VLAN-ok, VTP, meg subnetting kb. ennyi.) Vizsgázni az adatközpontban kellett. Ez plusz izgalmakat okozott, mert helyileg máshol van, így vonatozhattam meg buszozhattam, ami ráadásul 10 font volt összesen. :) Elég korán indultam el, így túlságosan hamar érkeztem meg a vonattal, ezért aztán úgy döntöttem addig is bolyongok egyet a helyi óriásTescoban, megnézem mi van benne. Mire kijutottam el is ment az idő, túlságosan is, ráadásul kiderült, hogy a buszom nem éppen ötpercenként jár és dugó is van :) Rohantam, így is elkéstem, viszont ez senkit nem érdekelt. Bejelentkeztem, majd jött egy fura arc egy mopsz szerű kutyával és fellkísért. Kiderült, hogy "hozd be a kutyádat" nap volt náluk, így Wolfy velünk nyomta végig. Kiderült, hogy nincs igazán semmi előkészítve, és hogy az első feladatom, hogy rakjak össze magamnak egy gépet meg egy monitort egy halom össze-vissza gabalyodott kupacból. Hamar rájöttem, hogy ez nem vicc. Némi szenvedés után aztán lett gép. Persze hálózat nem volt, kicsit dugdosni kellett azt is. Mire működött már eléggé leizzadtam a futástól meg az asztal alatt mászkálástól, kezdődhetett a vizsga. Könnyű volt. Az írásbeli és labor résszel is korábban végeztem, így javarészt arra kellett várnom, hogy a kísérőm meg a blöki előkerüljön és haladhassunk tovább a procedúrával. Találtam egy magyar zászlót is a falon, de a gazdáját nem sikerült meglelni. Maguk a labor eszközök egyébként az USA-ban voltak, és az egészet ott is javították ki az ottani adatközpontosok. Kérdés, minek kellett ezért ide buszoznom. Viszont mikor kész  voltam körbevezettek odabent! (Wolfy ide már nem jöhetett be) Mivel odahaza is jártam már hasonló helyeken azért annyira nem lepődtem meg, de tény, hogy méretben jóval nagyobb volt minden eddiginél, pedig csak 1 szintet láttam a kettőből. Összesen 74 000 négygyzetlábnyi (milyen hülye szó) azaz kb 7000 négyzetméternyi szerver, hálózat meg storage. Minden szép, rendezett, minden kábel a helyére fésülve, még a levegő is csak a megszabott irányban áramlik mindenfelé. Az itteni legjobb dolgozók (DC Heroes) egy nevüket jelző designos kockát kapnak az álpadlóban. Kiderült az is, hogy totál hülyeséget írtam a múltkor. Nincs itt 100% megújuló energia. Habár törekednek sokmindenre a "zöldség" jegyében, azért a jó öreg szén adja itt javarészt a kraftot. Volt még egy érdekes rész, kb. a múzeum kategória. Itt tárolják azt a párszáz maradék whiteboxot (régi típusú elavult nagydarab szerver) amit valamiért még nem sikerült leszerelni. Olyan hang van bent mintha valami intenzív osztályon csipognának a vészjelzők. Azért sípolnak, mert az egyik vinyó bedöglött némelyikben. Van egy ember aki naponta körbejár, meghallgatja őket és felírja a betegeket. De lassan elpusztul mindegyik.

A bemutató után visszamentem a főhadiszállásra de hiába vártam az eredményre. Később este még otthonról lecsekkoltam a mailt. Az írásbeli 81% lett (ez szomorú, de nem volt kivel vitatkozni, pedig sok zavarosan feltett kérdés volt) a labor meg 98% ami jó. :)

Végül: megjött a biciklim otthonról! A futár éjszaka, kicsivel hajnali 1 után állított be vele. Sisak, tartalék cuccok, pumpa, lámpák minden. Sokáig nem örömködtünk, visszazuhantunk az ágyba. Viszont nagyon jól jött, hogy pont most hozták meg, mert pénteken busz sztrájk volt. Persze ez csak csütörtök délután derült ki, akkor is úgy hogy "még nem tudni". Péntek reggel nézem az LKV honlapját és persze nem volt kiírva a főoldalon, hogy akkor van-e sztrájk vagy nincs. Valami teljesen más esti újság honlapján találtam meg az infót, hogy van. Úgyhogy felraktam a teát és nekiálltam összerakni a bringát. Végül egész jó időt mentem, csak negyed órát késtem, mert a fékekkel sokat elszöszmötöltem. Bicikli út nincs, néhány helyen van kb. egy 50-200 méteres csík. De mivel szinte mindenki kocsival megy, nagyrészt üresek a járdák :) Majd megnézem a kreszt, hogyan kellene itt kultúráltan haladni.

Eltelt az első hónap

Éppen most vagyunk itt egy hónapja, ami ugyan nem olyan sok, de talán már túl van a "nyaralás" kategórián. :) Ebből egy hét lakáskeresés, 1 hét berendezkedés, 2 hét munka. 

Munka

Bár a munkát olyan nagyon keménynek nem nevezném, az elmúlt két hétben senki nem nézte mit csinálok, hol vagyok, akár aludhattam volna otthon egész nap. Persze igyekszem hasznosan tölteni az időt, utánaolvasok dolgoknak, kérdezgetek, tanulok stb, de azért kicsit ad-hoc jellegű az egész. A sales kollega, aki velem együtt kezdett, tréningről tréningre jár, alig van egy szabad perce. A hálózatosokat úgy látszik jobban kímélik, szerintem nagyon helyesen. Ennek megfelelően rohamosan fejlődöm ping-pong-ban és csocsóban, darts készletet sajnos venni kell, mert itt csak 1 db van. Megtapasztalhattam ezen kívűl az open-office irodák talán egyetlen igazi nagy előnyét; rendkívűl tág teret ad a célbalövős játékoknak (NERF gun, szivacslövő). Egész nap hallani a játéggolyók süvítését. Van akinek mini pisztolya van, van akinek nagyobb hatlövetű, de láttam már bazinagy állványos rohamlöveget is, a szegény ember meg egyszerűen kézzel dobja. Én már kinéztem egy mesterlövész puskát... 

Mellettem ül egyébként az egyik nagy mókamester, úgyhogy nagyon résen kell lennem, főleg lezárni a gépet ha elmegyek, mert ha csak egyszer is elfelejtem...

Nem mondtam még, hogy a legelső csapat meetingen a főnököm közölte, hogy megy. El a cégtől, ha jól emlékszem 7 év után. Úgy láttam ez kicsit mindenkit sokkolt. Nem csak oszlopos tag volt, annak idején ő volt egy személyben a hálózatbiztonsági részleg, ami mára 3 nagyobb csapatra nőtte ki magát. (van egy SMB, egy Enterprise, meg egy kiemelt ügyfeleket kezelő team, én a középsőben vagyok) Ezen kívűl egy másik kolléga távozását jelentette be. Ez rám nézve annyit jelent, hogy amikor végre elkezdek dolgozni, akkor jóval több munka lesz várható, mert az én csapatomban a főnökkel együtt 4 fős hiány lesz. Viszont addig nem kezdhetek el dolgozni, amíg le nem tettem a belépő vizsgát. Ez egy általános műszaki alapvizsga, minimális szintű hálózati és Cisco tudást tesztel, viszont amíg nincs meg, nem adnak jelszavakat az embernek. Letenni csak min. 3 héttel kezdés után lehet. Múlt héten ketten mentek neki, az egyik srác sajna elhasalt. Ez több okból szívás. Egyrészt nagyon bosszantó tud lenni, másrészt kicsit ciki, harmadrészt most még három hetet malmozhat amíg újra próbálkozhat. Lassan kezdek én is izgulni. Úgy tűnik a vizsgán az a lényeg, hogy az ember ne mérnökként gondolkodjon, hanem azt csinálja meg amit kérnek tőle, még ha tudja, hogy hülyeség, akkor is. Ellenkező esetben csak megy az idő, és mivel nincs vizsgáztató akinek magyarázhat az ember, szépen el fog hasalni. Érdekesség még, hogy a vizsga labor részét az amerikaiak javítják ki, így előfordulhat, hogy csak másnapra van eredmény. Hát remélem nálam nem így lesz. 

Mindenesetre a rózsaszín felhők is kezdenek oszladozni a fejemben. Tudjuk ezt be annak, hogy ez még csak a második munkahelyem. Fogalmazhatunk például úgy, hogy a cég marketinges, HR-es és egyéb arculatával itt sem tud mindenki teljes mértékben azonosulni, de mondhatnám úgy is, hogy a kissé megfáradt, cinikus senior mérnökember példányai itt is fellelhetők. :) Meg ahogy elnézem lehet, hogy fenesok a munka, de itt sem hatékonyabbak az emberek, meg szétesnek a két párhuzamosan végzett feladat között beeső harmadik "most azonnal lécci" hívástól. Mivel nem vagyok egy nagy multitasker (soros férfi aggyal rendelkezem én is) ezzel még lesznek gondjaim.

Otthon

Örömmel jelentem, hogy a junkfood korszaknak vége. Amióta itthon vagyunk és az alapvető dolgokat (tepsi, alapanyagok, tányér stb) beszereztük nagyon jó dolgom van. Sorra készülnek az otthon megszokott finomságok, sőt újdonságokat is kipróbáltunk. Csináltunk (erről a többes számról még nem sikerült leszoknom...) például házi sütésű kenyeret, de nem olyan gépit ám, hanem hagyományos, kézi dagasztásút, kovásszal meg mindennel. Azon kívűl, hogy nagyon finom, meg jó móka formázni egyetlen nagy baja van: sok idő amíg elkészül. Az idő nagy részében csak ücsörög a tészta a melegben. A legjobbat pedig még nem is mondtam: hómméd kakaóscsiga!!! Legjobb :)

A szokásos dolgokat itt is be tudjuk szerezni, sőt, van itt sok minden más is. Pl déli gyümölcsök jóval olcsóbbak és szebbek errefelé (ananász, mangó stb), meg láttunk jópár olyat aminek a nevét nem tudtam megjegyezni. Majd kísérletezünk. Mákot viszont nem sikerült szereznünk. Láttunk már, de csak kis kiszerelésben és drágán, úgyhogy kénytelenek leszünk vagy online rendelni, vagy otthonról küldetni. A másik a mustár. Itt nem rajonganak érte, úgyhogy van dijoni, angol (ez inkább tormára hasonlít szerintem), meg amerikai. Egyik sem az igazi. Nem baj, jön a mákkal együtt.

Sok csomagunk megjött már, csak pár kevésbé létfontosságú, no meg a biciklit van hátra. Nagyon csínján bántunk a csomagokkal, mert úgy számoltuk, hogy a legtöbb dolognál nem éri meg kiküldeni, mert olcsóbb kint megvenni. Ebben elég nagyot tévedtünk. Találtunk egy magyar futár céget, amely relatíve olcsón visz ki gyakorlatilag bármit. Így utólag azt mondanám, hogy gyakorlatilag mindent megéri kivitetni, mert nagy tételben még olcsóbb a dolog, és talán a műanyag szemetesvödör képezi a hatáereset kategóriát, aminél nagyjából ugyanott van az ember, mintha itt megveszi, de minden más egyértelműen megtérül. A jól ismert hazai (P betűs) csomagküldő időgarantált expressz csomagját meg el lehet felejteni, eddig kétszer vettük igénybe, mindkétszer legalább két napot késtek, ami vicc. Nem beszélve arról, hogy mivel nem akartunk a bazi nehéz csomagokért a postára menni, egész nap otthon ücsörögtünk, várva a szállítót. Esetleg annak, akit ez nem zavar megérheti, mert ha az ember megteszi a tétet, akkor jó eséllyel nyer (tehát késnek), ilyenkor pedig visszajár a teljes feladási díj, tehát gyakorlatilag ingyen van a dolog :) Működik, mi visszakaptuk, de azért többet nem játszunk. 

Szórakozás

A királynő épp most ünnepelte uralkodásának 60. évfordulóját (Diamond Jubilee). Ez eléggé áthatott itt mindent, látszott, hogy ez egy óriási biznisz (gyakorlatilag volt itt minden amit az ember elképzel, csak nemzeti színekben), ugyanakkor amolyan jóféle össznépi együttlét is lett belőle. Aki nem menekült el a városból az sokféle eseményen vehetett részt, meg országszerte kerti partik és hasonlók voltak mindenfelé. Sőt, ezek az ünnepségek némileg kisebb kiadásban de sok más kötődő országban (pl Ausztrália, Új-Zéland, India stb) is lezajlottak. Itt Londonban volt egy vízi parádé (mindenféle hajókkal meg csónakokkal a királynővel együtt több ezren hajóztak a Temzén), nagy koncert, felvonulások stb. Tekintettel a meglehetősen pocsék időjárásra, a tömegiszonyunkra, no meg arra, hogy ennyire még nem lettünk brit hazafik mi inkább otthon sütögettünk, meg a közeli parkokat fedeztük fel.

Amit nagyon szeretünk Londonban, az az egymás hegyén-hátán lévő kisebb nagyobb parkok. Mindegyik szép, zöld (na jó ennyi esővel könnyű), rendezett, sokszor mókussal vagy más jószággal (madarak, kacsák, libák, hattyúk, róka), néha tóval feltúrbózott :) Sikerült találnom viszonylag közel hozzánk egy nagyobbat, ami már inkább erdőféle, egyik nap azt jártuk be. A neve: Black Park. Tetszett nekünk nagyon. Volt egy nagyobbacska tó is benne ahonnan szemtelen kacsák és libák jöttek ki amint meglátták, hogy elővettük a szendvicseinket. A kacsa jó poén volt, de a liba kicsit már túl nagyra nőtt szerintem. 

A mostani hétvégén Windsorba látogattunk. Egyben ez volt az első itteni közös vonatozásunk is. Itt annyit megjegyeznék, hogy érdekes élmény mikor a peronon állva az ember mellett elsuhan egy szerelvény körülbelül 100-zal... Van hangja és huzatja. :) Itt a gyorsvonat tényleg gyors, és nem lassít az állomáson, ha nem áll meg. Ijesztő. Szóval megérkeztünk. Sikerült az egyetlen jó napot kiválasztani a héten, így jó időben, eső nélkül tudtuk körbejárkálni a kastélyt. Most nem mentünk be, mert a jó időt itt meg kell becsülni, inkább kirándultunk tovább. Innen egy nagyon hosszú, több mint 4km-es, nyílegyenes, gesztenyefákkal szegélyezett út vezet egy lovas szoborhoz (Copper Horse). Elég impresszív látvány ahogy az ember végigsétál rajta. Mármint az úton. 

Mi azonban balra el, és megpróbáltunk eljutni a folyóparthoz. A tegnap lerajzolt térképemnek sok hasznát nem vettük, mert mint kiderült, a környék tele van királyi és más magán birtokokkal, így pont azok a részek meg gyalogösvények amiket kinéztem le voltak zárva. Én széttártam a karom, hogy ez a google Earth-ben felülnézetben nem látszódott... Azért nem adtuk fel, és egyszer csak kibukkantunk egy hídnál és ott voltunk a Temze parton. 

A parti sétány nagyon hangulatos. Mindenféle villákat, parti nyaralókat, hajókat láttunk mindenfelé, meg persze a szokásos vízi jószágokat. Egy öreg baglyot is találtunk. Dobby-nak hívták, válaszolt a huhogásunkra, de aztán ránk nézett, besértődött és utána már nem lehetett szóra bírni. Végül visszasétáltunk a kastélyhoz, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a cukrászdában fél órával zárás előtt már nem adnak süteményt a megfáradt utazónak, csak elvitelre, azt meg nem akartuk. Nagy kár, mert az első olyan hely volt itt Londonban, ahol szemmel láthatóan süteményt értettek a sütemény szó alatt, és nem valami cukormázas, tarkadrazsés förmedvényt. Nem baj, visszajövünk még. 

Moziba is el akartunk menni, van egy IMAX mozi a közelben, de elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a kritikákat. Ezek után nem volt egy film se, amiért hajlandó lettem volna a borsos jegyárat kifizetni. Ha lesz egy nézhető 3D-s film biztos, hogy elmegyek, mert végre egyszer akarok látni egy IMAX 3D filmet. 

Életérzés

Jól érezzük magunkat, London úgy általánosságban élhető helynek tűnik. Jártunk egy pár rosszabb környéken is, nem értek attrocitások. Persze nem keressük a bajt :) Még meglepődünk, amikor kedvesek az eladók vagy banki alkalmazottak vagy szó nélkül visszaadják valaminek az árát mert meggondoltuk magunkat. (Elvileg ha veszek egy csokit, de nem ízlik azt is visszavihetem. Ezt azért még nem próbáltuk :)) Múltkor a busz megállt, leállította a motort, mert megvárta míg a felszálló ember elment felváltani a pénzét a közeli boltban. (Néha egyébként megáll azért is hogy sofőrt cseréljenek útközben. Jópofa, 5 perces művelet ez is.) A zebránál megállnak az autók. Persze gondosan felkészültünk pszichológiailag is a költözésre, így tudjuk, hogy ún. "kúltúrsokk"-ban van részünk, ami majd szépen elmúlik, meg majd meglátjuk a negatívumokat is hamarosan. Persze vannak furcsaságok, meg szokatlan dolgok is, de így elsőre tetszik nekünk itt. Kicsivel több napsütést meg keverőcsapot el tudnék fogadni még, de hát nem lehet minden tökéletes.

Első nap a gyárban!

Megvolt az első napom. :) Borzasztóan izgultam, sokkal jobban mint az interjúk előtt. Hiába tudtam, hogy nem lesz gond, nem fognak rögtön a mélyvízbe dobni, akkor is. Első nap minden és mindenki új, ráadásul most ehhez még hozzájött az angol amiben azért nem vagyok anyanyelvi szinten, néha igencsak kapkodtam a fejem. Ennek ellenére minden jól ment. Ketten kezdtünk most (mindig hétfőn kezdenek az új emberek), de ez ritkaság, általában többen szoktak. Ebben az évben több száz új embert terveznek felvenni, csak májusig vagy százötvenet vettek fel eddig, úgyhogy a cég elképesztő ütemben bővül, úgy látszik a cloud computing tényleg most van csúcson. Kíváncsi leszek, hosszú távon hogyan tudják majd ezt a növekedést jól kezelni és meg tudják-e tartani a kialakult kulturát. 

Jelenleg 900-an vagyunk egy nagy épületben, három szinten. A hely jól néz ki, nagy terek vannak bent, szellős, középen mindenütt sok ülőhely, kialakított beszélgetős, olvasgatós sarkok, minden szinten más stílusban. A földszinten például van egy mini morris, amiben szintén lehet meetinget tartani, de állítólag nem annyira mókás mert egyszerűen nem fér el benne rendesen az ember. Nem túl régen költöztek ide, így az egész teljesen újnak tűnik. Ja és van játszószoba, vagy inkább terem, tömve videójátékkal, ping-pong asztallal, csocsóval meg billiárd asztallal. Gyanítom olyan sok időm nem lesz erre napközben, de azért majd kipróbálom. Ami még érdekes, hogy itt mindenkinek (már aki nem ellenkezik nagyon) ott a nemzeti lobogója a feje fölött, így lehet tudni ki honnan jött, lehet ismerkedni, megtalálni a hasonló embereket. Valahol van egy magyar srác is, de egyelőre nem találkoztunk. A kép nagyon vegyes, a cég körülbelül fele angol, a többi a legkülönbözőbb helyekről jött boszniától kezdve, norvégián át, egészen szomáliáig. Negyvenegynéhány különböző országból vannak itt emberek!

Maga a beilleszkedés már hamarabb elkezdődött. Már korábban elkérték a bemutatkozásomat, 10 rövid érdekes dolgot magamról, mi a hobbim stb. Ja, meg egy "fun" fotó. Ezen elég sokat szenvedtem, hogy ne legyen túl gyökér, de azért túl visszafogott se. Kiderült, kár volt ezen ennyit görcsölni, egyik végletet se tudtam volna felülmúlni. Múlt héten pedig ki kellett töltenem egy tesztet, amely az "erősségeimet" volt hivatott feltérképezni. Feltettek majd kétszáz kérdést, amire gyorsan, ösztönből kellett válaszolni. Ez kicsit furának tűnt, meg túl multisnak, meg egyébként is, de így utólag nem is olyan hülyeség. Az eredmény 5 jellemző erősség volt, ami valóban jól körbeírt engem. Ez rákerült a belépőkártyám hátoldalára, meg majd ki kell ragasztanom az asztalomra is. Ha tényleg figyelembe fogják ezeket venni akkor abból valami jó is kisülhet. Jó hír még, hogy 3 (!) közös vonásunk is van a főnökömmel, úgyhogy valószínűleg jól megértjük majd egymást :) Összesen azt hiszem 35 féle van ebben a rendszerben.

Szóval megérkeztem, kis teázás, megvolt a fotózás, aztán a napirendi pontok áttekintése, meg közös reggeli hármasban. Külön vezetőnk volt erre a napra aki kisérgetett minket, mindent elmagyarázott, megmutatta az épületet, ki hol mit csinál, mi merre hogyan. Hosszú távon is segíteni fog minket, ez a munkája. Elnézve a bővülési ütemet nem csoda, hogy teljesen külön poszt van a beléptetésre és a beilleszkedés segítésére.

Kézről kézre adtak minket az előadók, megvoltak a kötelező körök, mint tűzvédelem, biztonság, HR stb. Volt még környezetvédelem is. Itt azért eléggé elképedtem, mikor kiderült, hogy a teljes UK adatközpont kizárólag megújúló (szél és víz) energiaforrásról üzemel! Márpedig a központ nem kicsi, kíváncsi leszek mikor bejárjuk. Az USA-ban kicsit más a helyzet, ott még mindig szénnel fűtenek, szomorkodott az előadónk :) Ami még szokatlan volt, hogy pl múlt héten 25 önként jelentkezővel elmentek és kitakarították az egyik közeli csatornát, kihalászva vagy 80 zsák szemetet, közte 3 kerékpárt. Ez az önkéntesség itt támogatott dolog, évente maximum 100 órát elengedi a cég az embert, hogy ilyen munkát végezzen.

Találkoztunk egy felsővezetővel is, aki szintén nagyon közvetlen volt és sok mindent elmondott a cégről. Ahogy már többen is, ő is hangsúlyozta, hogy itt minden újításra nyitottak, jöjjünk az ötletekkel bátran. 

Megkaptuk még a laptopjainkat meg az RSA tokent is. Illetve csak majdnem, mert miután beállítottunk mindenféle jelszót és ellenőriztük az eléréseket az IT srác elment a géppel. Egyszer biztos visszakapjuk. Nagyon nem hiányzott azért, mert egész nap ment az okítás, meg van asztali gépünk is. Három monitor van az asztalomon, szépen körberakva, úgyhogy Mátrix életérzés lesz. Egyébként nagy áldás, mert sokkal könnyebb így a hibakeresés, szépen ki lehet rakni mindent egymás mellé. 

A nap vége felé megismertem végre a csapatomat. A nagy rakás mérnökből a hálózatbiztonsági részen az enterprise aranycsapat tagja leszek. Van itt még ezüst meg platina is, más ügyfélkört látnak el, de ugyanazt csinálják. Jófej volt mindenki, de azért nem állt le a munka miattam :) Ami így elsőre lejött az a jó hangulat, összetartás, segítőkészség volt. Kaptam egy segítő társat ("buddie") aki most elég elfoglaltnak tűnt, de mások odajöttek elmondani pár hasznos dolgot. Az egyik kolléga például majdnem ott lakik ahol én, úgyhogy hazafelé meg vele tudtam beszélgetni.

A következő 3 hét a beilleszkedéssel fog telni. Ennek van kötelező része (pl megfelelő emberekkel való interjúzás, beszélgetés) meg saját információgyűjtögetés, illetve az átadott anyagok átolvasgatása. Ha minden jól megy a végén lehet jelentkezni vizsgára, és ha sikerül végre elkezdhetek majd dolgozni. 

Beköltöztünk!

Minden jól ment. Aláírtuk a papírokat, megkaptuk a kulcsokat. Eléggé túlizgultuk ezt a részt, féltünk, hogy esetleg kihasználnak minket. Éreztem, hogy nem nagyon értik néhány kérdésünket, meg a bizalmatlanságunkat. Biztos az is ritka, hogy valaki végigolvassa a szerződést. :) Úgy tűnik itt egy picit lazábban kezelik a dolgokat, több a bizalom. A hotelben például első nap kifizettük a teljes összeget, de nem kaptunk róla semmit, mondták, hogy a számlát utolsó napon megkapjuk, meg nézzük meg, ráírták kézzel a papírunkra hogy ki van fizetve. Így is lett végül. No mindegy, mi azért résen leszünk ;) Az ügynökség egyébként jónak bizonyult, korrektek, segítőkészek voltak, két irodájukban is jártunk. Mint kiderült NAEA tagok, azaz be vannak jegyezve. Ez fontos, mert szabályozottak, számonkérhetőek, ezáltal nagyobb biztonságot nyújtanak.
A kulcsok átadása után elmentünk a lakásba és az ügynök megcsinálta a leltárt. Elvileg a nevünkre íratták a vizet, villanyt, gázt, erről a jövő héten várhatunk majd értesítést. Mikor végre elment nagy örömünkben körbetáncoltuk a lakást, aztán elmentünk tisztítószereket, meg mindenféle alap dolgot vásárolni. Szerintem ilyen tisztán ritkán adnak át lakást, ettől függetlenül persze koszos volt és a következő napokban alapos takarítás lesz.

A bojler bekapcsolásán vagy egy órát gyököltünk. Tekergettük, nyomtuk, googliztunk mire rájöttünk, hogy nem, nem kell szétszedni, nem kell begyújtani, még csak szikráztatni sem kell, egyszerűen be kell kapcsolni onnantól minden automatikus. A kritikus pont az volt, hogy a melegvizes csap helyett a hideget nyitogattuk, így a bojler persze csöndben maradt. Mentségünkre szól, hogy a melegvizet a jobb oldalra tették, ami ellent mondott az eddigi tapasztalatoknak... :) Ha már itt tartunk, természetesen, két csap van. Külön meleg, külön hideg vizes. Ezen mindig csak röhögtem eddig, de most szenvedő alanya lettem. Ez így nem maradhat. Egy fél napot eltöltöttem annak keresgélésével, hogy milyen megoldások vannak, de az optimálisat még nem találtam meg. A teljes csapcsere elég drága mulatság, ráadásul az a hír járja, hogy valójában nem keverőcsapok ezek itt, hanem teljesen külön csőben jön a hideg és a meleg egészen a nyílásig. Magyarul az ember egyszerre éli át a forrázás és jegelés örömét. Ezt majd azért ellenőrzöm, de azt olvastam, hogy a higiénia miatt van így, mert a hideg-meleg így nem keveredik, ami azért fontos, mert a meleg tartályban lehet akár napokig, míg a hideg frissen jön a hálózatból. Lehet otthonról kell majd hozatnom, és remélem eltérőek a méretezések.
Az ágy pici. Valahogy a UK double size nem túl nagy. A hotelben is ilyen volt, ott is alig fértünk el. Utánanéztem és 135cm a szokásos, ez is annyi. Ez viszont hosszú távon nem lesz tarható, mert nem döglött szardíniák vagyunk...

Találtunk egy nagy piros felszólító levelet is, sokadik alkalommal küldhették, hogy bizony kijön majd valaki és megnézi hogy van-e tévénk, mert nem fizetik a díjat. Itt TV díjat kell fizetni és állítólag tényleg ki is mennek és ellenőrzik ha valaki nem fizet. Elvégre manapság több mint gyanús, ha valaki nem TV-zik. Az ingatlanügynök mondjuk egyből röhögött, hogy computer guy vagyok akkor biztos nincs TV-m, azoknak nem szokott. Mondom tényleg nincs. Szerinte jó, mert a szemet pihentetni is kell és arra a TV a jó, nem a monitor... Meglátjuk, hányszor törik majd ránk az ajtót, mindenesetre, hogy ne izguljanak, szóltam, hogy nincs TV.

Azontúl, hogy a kaja szerintem csak picit drágább itt (egy-két bevásárláson túl vagyunk, bár még idő kell míg ezt jól kiismerjük) a műszaki cuccok így elsőre jóval drágábbnak tűnnek. Például vízforralót, porszívót, elosztót vettünk mostanság és hosszas keresgélésbe került, hogy viszonylag jó minőségű de olcsó dolgokat találjunk. Lehet itt például 2m-es hálózati patchkábelt 7000 forintért vagy gagyisztáni porszívót 15000-ért venni.  Persze lehet, hogy így az első fizetés előtt még mindent nagyon otthoni szemmel nézünk és sokallunk. Talán majd elfelejtjük ha már pozítívba billent a mérlegünk.
Internet még mindig nincs, csak 3G. A szomorú az, hogy most kaptam egy levelet, hogy csak 1 hét múlva kedden jönnek. Felhívtam őket, hogy ez így nem nagyon jó, de nem tudtak korábbi időpontot adni. Úgy látszik szolgáltatónak lenni a világon mindenütt ugyanazt jelenti :)

Ma megismertük a felettünk lakó szomszédokat. Kedves nyugdíjas házaspár. Elmagyaráztak pár dolgot, mi merre, mikor jönnek a kukákért stb. Aztán megpecsételendő a jó visszonyt lenyírtam a füvet. Elméletileg a miénk a ház előtti füves terület, övéké pedig a hátsó. Ez így a gyakorlatban elég hülyeség, úgyhogy használhatjuk a hátsó rész felét is. Ott lehet pl teregetni, ilyesmi. Annyira jól ment a nyírás, hogy a végére még a sufni kulcsát is megkaptam, ha bármikor máskor is kedvem lenne kertészkedni. :) Sok nem lesz, mert ilyen szar fűnyírót már régen láttam. Nincs igazán kereke, csak elől. Mint kiderült ez "repül" ha elindítom, és ellebeg a fű felett. Persze. Jótanács: "lebegő" fűnyírót ne vegyetek!
A bal oldali szomszéd valamiféle indiai nép, sok a szemét a ház körül, égig ér a fű. Jobb oldalon meg valami madárőrült lakhat, mert a hátsó rész tele van etetővel, itatóval, egész nap látni a szép kövér golyókat ide-oda röpködni. Amíg nem szarják le a kiteregetett ruháinkat addig nem fog zavarni.

Jelenleg a múlt héten feladott csomagjainkat várjuk. Elég szomorú a helyzet, mert az időgarantált csomag, aminek ma kellett volna megérkeznie, nem jött meg. Ez két dolgot jelent. Egyrészt visszakapjuk az alapdíjat, ami jó, mert egy vagyonba került kb 40 kilót kiküldeni. Másrészt ma sem lesz ágyneműnk, ami rossz, mert azt hittük, csak egyéjszakás kaland lesz a csupasz matracon aludni. :)

Bankszámla, lakás, egyebek

Bankszámlát nyitni meglepően könnyűnek bizonyult. Sokáig halogattam, merthogy mindenhol azt olvastam hogy ilyen-olyan igazolások, lakcím bizonyítékok stb.-re van szükség, ezért meg akartam várni a lakás szerződés aláírását.  Volt olyan is ami frissen érkező külföldieknek volt kitalálva havi 8 fontért, de ezt meg sokallottuk, ráadásul legalább 1 éves szerződés volt hozzá, meg elég drága utalás. Mivel más dolgunk éppen nem volt, elmentünk és bepróbálkoztunk egy Lloyds fiókban. Miközben megbeszéltük a gyengélkedő forint várható sorsát, a budapesti időjárást meg a hálózatos szakma szépségeit pikk pakk elkészült a két bankszámla meg az Internet bankolás. Külön szobában fogadtak, a kávét és a teát elutasítottuk, anélkül is túl voltunk pörögve. Itt egy apró akadás volt amikor kiderült, hogy még hotelben lakunk és csak várhatóan a hét végén költözünk. A két bankos elvitatkoztak, majd az egyik közölte, hogy dehát a rendszer kiadta a címet és nem írja, hogy hotel, úgyhogy jó lesz az. Mi bőszen bólogattunk, aztán haladtunk tovább. Gyakorlatilag a két útlevélen kívűl semmi mást nem mutattunk fel. Számlavezetés 0 font, szerintem korrekt. 


A lakásbérlés végül kapott egy plusz csavart. Nem is tudom miért gondoltam, hogy másképp lesz. A valóság tényleg az, hogy a messziről jött magyar ember angolhonban nem leinformálható, így a credit checken nem megy át. Viszont a pénzt itt is nagyon szeretik, így sikerült megegyeznünk 3 havi előre fizetett lakbérben (ez jó, mert nem 6 havi ami ilyenkor gyakoribb), így eltekintettek a csúfos átvilágítási kudarctól... :)
Hogy hogyan fizettük be a pénzt az is megér egy külön sztorit. Először is magyar forintszámláról külföldi bankba utalni értelemszerűen nem játszott, egyrészt mert lassú, másrészt mert szinte lehetetlen előre megmondani melyik fél fog melyik árfolyamon váltani, ki milyen költségeket mikor és kinek számol fel. Ennek a vége általában az, hogy nem a megfelelő összeg érkezik meg a célba. Lehetett volna még a frissen készült angol számlánkra utalni majd onnan a megfelelő összeget továbbküldeni, de az már tényleg túl sok idő lett volna, nem tudtunk volna pár nap múlva költözni, márpedig a hotelnél semmi nem drágább. Mi azt találtuk ki, hogy kivettük a pénzt atm-ből és befizettük közvetlenül a célszámlára. Ennél gyorsabb szerintem nincs, mert azonnal jóváírják. (Pár nap múlva kiderült, hogy ennél valószínűleg drágább sincs, főleg mert a kedves bank, annak ellenére, hogy kereskedik fonttal, volt szíves először dollárra váltani a pénzt, majd aztán fontra. Ezt ez úton is nagyon köszönjük!). Ez jól hangzik, de az összeg akkora volt, hogy csak több menetben tudtuk kivenni. Egyrészt azért mert az ATM-eknek is van saját limitjük (tipp: A Lloyds automatáknak 800 font a tranzakciónkénti limitje, a többinek 5-600 körül volt), másrészt meg a kártyáinknak is volt egy napi maximuma, és még az is kevés volt. Azért két nap alatt összegyűjtögettük a pénzt, megcsodáltuk, átszámoltuk, majd eltalicskáztam a bankba és befizettem. Még egy kis papírfecnit is kaptam. Ez azért kicsit ijesztő volt, mert ennyi pénzt rég láttunk egyben, és odahaza egy 500Ft-ról szóló átvételi elismervény is komolyabban néz ki mint itt egy banki nyugta. Mindenesetre felhívtam az ügynököt, mondtam meglennénk a pénzzel. Kiváló, a szerződés elő van készítve, pénteken megkapjuk a kulcsokat. Hogy elébe menjünk a dolgoknak megkértem aput, hogy adja fel postán a legfontosabb csomagokat az új címre, így talán már jövő hét elején megkérkeznek. 

Mindeközben sikerült NI számhoz (ez itt az adó + tb szám) interjút szervezni a páromnak. Már másnapra tudtak időpontot adni, igaz csak 1,5 órás távolságban, de így is jó, mert általában csak 1-2 hét múlvára tudnak. Ez nagyon fontos a munkához mert ennek hiányában elképesztő sokat vonnak a fizetésből adó címén. Nekem elvileg a munkahelyem fogja igényelni és megcsinálni. Nekik gyorsabb, nem kell sorbanállni.


Ha már itt vagyunk Kis Indiában, kipróbáltuk a különböző keleties ízeket is. Voltunk már indiai és afgán étteremben, ahol nagyon jó curryt lehet kapni, naan kenyérrel vagy chapati-val. Mindkettő lepényféle, de az előbbi kelt tésztából van és szerintem sokkal finomabb. 20-25 fontból két ember nagyon jól tud itt lakni. Ja igen, csipős, de azért bőven az ehető szinten belül, és csak egyszer csíp :) Ezen kívűl azért inkább az olcsóbb gyorskajáldákat választottuk, ahol 4-5 fontból lehet fejenként enni. De ez hosszú távon nem lesz tarható, mert szinte érzem ahogy hízok tőle. Jövő héten már tudunk főzni remélhetőleg.


Internet ügyileg kicsit rosszul állunk mert a hotelben lévő Internet lejárt. Mondjuk korrektek voltak, mert 3 napi árért 6-ot kaptunk, de azért még egy körre már nem akartam befizetni. Vettünk egy 3G sticket, ami 30 font volt 3 hónapra előre feltöltve, havi 1G forgalommal. T-set vettem, nosztalgiából :) Ezzel elleszünk amíg beköltözünk és beszerelnek valami rendes szélessávot, de nagy töltögetések, meg Skypeolás (ez elvileg tiltott róla) addig nem lesz sajnos. 

Lakáskeresés

Ott hagytam abba, hogy még nem tudtam a munkába állás időpontját. Ez aztán hamar kiderült (május 28) és felgyorsultak a dolgok. Kezdésnek 10 napra foglaltunk szállást egy hotelben hozzá igazítva a repjegyet. Az utolsó napokba elég sok teendőt kellett bezsúfolni mert, mint minden projekt, ez is alul lett becsülve erőforrásilag. Valahogy azért csak összepakoltunk és kilegóztuk a 10 kilót kézipoggyászonként. A Wizzair tényleg leméri, tényleg bele kell férjen a keretbe. Bár a mérést szerintem meg lehet úszni, ha az ember nem prezentálja a kézi csomagját a feladásnál, mert a beszállókapunál már nincs mérleg, csak keret. 

Leszállás után egy nagyon kellemes hideg zuhé fogadott, jó kis széllel fűszerezve, csak hogy érezzük a törődést Amíg a bőröndökkel elcammogtunk a taxihoz és a sofőrünkkel az időjárásról és a Heathrow fedett parkolójáról cseveréztünk pont elég időnk volt szarrá ázni. Ezután viszonylag gyorsan elértünk a szállodához, még meg sem tudtunk száradni. A taxizást 2 bőröndtől és 2 embertől kezdve Lutonból csak ajánlani tudom (persze a céltól függően), mert abszolút összemérhető a vonat + metró + busz + akármi kombókkal és sokkal gyorsabb. A szállás elég korrekt, semmi extra, olcsó, de azért tiszta és nem kell osztozni a szobán :)  Internetet kaptunk akciósan 4 napra 20 fontért.

A környéken tett séta közben azt vettük észre, hogy rajtunk kívűl fehér embert csak óránként egyet látni. Alaposabban megvizsgálva az arcokat leginkább indiai népeket láttunk. Aztán mivel nem kaptunk gyanús pillantásokat hamar túltettük magunkat rajta. Mindenesetre amikor itt vagyunk mindig Árpiék jutnak eszembe Indiában. :)

Bejelentkeztem egy ingatlan ügynöknél akivel korábban felvettem a kapcsolatot, hogy itt vagyunk, szervezheti a lakásnézést. Egy lakás volt amit megígért, hogy hamarosan átküld emailben. Az előző napok feszített tempója után elég fáradtak voltunk, úgyhogy kerestünk egy gyorskajáldát, aztán hamar kidőltünk.

Másnap az első english breakfast-ünk után (végre egy hely ahol a narancslé tényleg narancslé!) aktívan nekifogtunk a lakás projektnek. Végignéztük a neten fellelhető aktuális hirdetéseket majd felhívtunk párat. Az ügynök akit említettem végül nem tudott semmit felmutatni, és kiderült hogy az összes lakás amit kinéztünk már rég elkelt. Ezt megunva azt találtuk ki, hogy izgalmassabb lesz nyakunkba venni a környéket és felkeresni a helyi ingatlan irodákat, hátha van valami. A hotel közelében lévő 4-5 iroda eredménye: semmi. 

Gyakorlatilag nem volt 1 szobás lakás azon a környéken ahol kerestünk. Volt ahol regisztráltak minket, volt ahol csak annyit mondtak hogy sorry, de nincs. Semmi gond, elindultunk megismerni a tömegközlekedést. A következő ötlet az volt, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol valóban lakni szeretnénk, és az ottani irodákba megyünk be. Némi googlizás után megvolt az útiterv. Az első buszozás után hamar beszereztünk egy oyster cardot. A sima jegy ugyanis 2.3 font, míg a feltöltős kártyával 1.35 ami naponta 4.2-nél megáll. Ennél hosszú távon jobb opciók is lesznek, de most még megteszi.

Hanwellben kezdtünk, ahol sikerült alaposan elnézni a leszállást és vagy 2km-rel később ráébredtünk, hogy már régen elhagytuk a központot. Sebaj, leszálltunk, GPS be (kösz Tibi!) és séta visszafelé. Angol sorházak között haladtunk el, szép rendezett környéken, majd hamarosan belefutottunk az első ingatlan irodába. Itt már sokkal jobb tapasztalatokat szereztünk, néha még lakás is volt, és az ügynökök valahogy segítőkészebbek voltak. Kicsit kiterjesztettük a keresést is, volt még pár környék amit ajánlottak.

A végére sikerült leszervezni több megnézést is aznapra, sőt volt ahol azonnal kocsiba ültettek és megnéztük a közeli lakást. Alapvetően arra sikerült rájönnünk, hogy az 1-2 szobásak azonnal elkelnek. Elmagyarázták, hogy a legtöbb lakó úgy költözik, hogy 1-2 hónappal előtte szól, ekkor azonnal meghirdetik és rendszerint 1-2 hét alatt ki is adják a következőnek. Az azonnal költözhető az ritka, cserébe még gyorsabban elmegy, az olimpia miatt meg még inkább (vannak itt olyan olimpiai kiadó lakások, amik 5-10.000 fontok hetente, pedig nem forognak kacsalábon). Ha normális árú és még ki is néz valahogy, akkor gyakorlatilag napokon vagy órákon belül viszik. 

Ezt hamarosan meg is tapasztalhattuk. Az egyik lakás megtetszett nekünk; elég jó áron volt, tisztának mondható, és jó helyen. Kicsit azért zavart, hogy egy főútra nézett és az ablakok nem szigeteltek valami sokat a zajból. Az ügynök elmagyarázta, hogy éjszaka az emberek alszanak, ezért nem lesznek autók, de ennyire hülyék azért nem voltunk, tudtuk, hogy ezzel majd kell valamit kezdeni. Mindenesetre tetszett, este utánanéztünk a közlekedésnek stb, majd elhatároztuk, hogy kivesszük. Mivel tudtuk hogy másnak is mutatni fogják, ezért reggel már az iroda előtt vártuk a nyitást, hogy letehessük a foglalót. Az időpont itt úgy látszik nincs kőbe vésve, mert 20 perccel a nyitás után is le volt még húzva a rács. Végül azért elkaptuk az ügynököt és leszurkoltuk a pénzt, kitöltöttük az adatlapot. Itt megkaptam az arcomba, hogy még írni sem tudok, mert a rendes angol z-n (!) nincs középen áthúzás, ezt így ő nem fogja tudni elolvasni, így inkább E mint Z. Mondom ezt azért szoktam, hogy ne nézzék 2-nek. Elmosolyodott és lerajzolta a 2-est meg a Z-t. Mondom naugye, hogy hasonlóak! Erre már csak nevetett.

A folyamat egyébként úgy zajlik, hogy foglaló, majd credit checket végeznek (egy harmadik cég utánanéz van-e adósságunk, tartozásunk otthon), végül ki kell fizetni 6 hét kauciót meg adminisztrációs díjat és lehet költözni.

Ezután a nagy boldogság következett. Bementünk a közeli nagyobb városba, Uxbridgbe, szétnézni. Jó kis helynek tűnik, sok vásárlási lehetőséggel, plázákkal, IMAX mozival, szóval mindennel. Nem kell nekünk central London :) 

Kis idő múlva csörög a telefon és az ügynök szomorúan magyarázza, hogy nagy gond van, mert vissza kell adnia nekünk a foglalót, ugyanis a tulaj már tegnap este elpasszolta a kéglit... Dehá.. Demosthogy... De...  

Viszont tud mutatni egy 2 szobásat, ami szerinte jobban néz ki, de kicsit drágább. Találkoztunk, megmutatta. Mi meg tudtuk, hogy pontosan ez kell nekünk. Nagyon jó beosztás, tökjó konyha, sok hely, nem lelakott, frissen cserélt ablakok amik ugyan pont ugyanarra a főútra néztek, de sokkal jobban szigeteltek. A háló ráadásul a másik oldalon volt, így a zajtól már nem kellett aggódnunk. Emellett meg egy közös használatú kis kertes rész is volt hátul. Az út túloldalán park, buszmegálló közvetlenül a ház előtt. Azonnal lefoglaltuk :) 

Hogy körülbelül merre leszünk az alább látható:

Úgyhogy most mégis boldogság van. Várjuk a credit checket jövő hét elején. Az a félelmem, amelyet a külföldi magyar blogokból sikerült kialakítani, hogy itt nagy szívás lesz referenciák és angol háttér hiányában úgy tűnik nem volt teljesen megalapozott. Persze lehet ügynöke válogatja (nekünk mondogatta a miénk, hogy most itt ott kivételek vagyunk), vagy szerencsénk volt, meg nyilván az is segített, hogy nekem már volt munkaszerződésem, de ha ez így most rendben lemegy, akkor ez lényegesen könnyebb lesz, mint gondoltuk.

Amíg erre várunk addig is CV-t faragunk, előkészítjük a doksikat a bérleti szerződéshez, blogot írunk, bankszámlának utánanézünk meg ilyenek.