Lake District

Kicsit lemaradásban vagyok. Ötletek vannak, de azért egy bejegyzés megírásához idő is kell, most végre akadt. Szóval áprilisban kirándulni voltunk, ami így történt:  

 

Végre eljött a jó idő, így felkerekedtünk. Most egy kicsit messzebre mentünk, fel északra a Lake District nevű helyre, ahol már 100m-nél nagyobb dombokat is lát az ember. A szállás egész pontosan Coniston-ban volt, ez körülbelül a Lake District közepén van, így a legjobb kirándulóhelyek kb 1 óra kocsiúttal megközelíthetőek.  Nem hirtelen felindulásból történt a dolog, már vagy fél éve tervezgettük. Pontosabban szólva tervezgette a velünk tartó pár. Egyik munkatársam és barátnője állította össze az útitervet, a túraútvonalakat, foglalta a szállást, és az ő autójukkal mentünk. Így sok dolgunk nem akadt, csak élvezni az egészet.

 

Az út jó 5 órás (kb 500km), majdnem végig autópálya, leszámítva az utolsó szakaszt amely már girbegurba hegyi utakon vezet. Néha eltűnt az út alólunk, mert egyszerre jött egy huppanó meg egy kanyar, néha meg a semmiből tűnt elő egy birka. Az út szűk, de hogy biztosan ne térj le róla, két oldalt legtöbbször kőkerítés szegélyezi. Ezek a régies, mohával benőtt kerítések egyébként mindenütt láthatóak. Van, hogy az erdő közepén megy keresztbe, van hogy a 30 fokos hegyoldalban megy a csúcs felé. Gondolom birtok (és birka) határokat jelöl, vagy jelölt valaha. Egész hülyén néz ki a semmi közepén egy kerítés. Az ember nem mászik át  rajta, mert minek, a birka viszont simán átugorja. Mindenesetre jóval inkább zen, mint egy drótkerítés.  

Ezt túlélve megérkeztünk a szállásra,  egy apartmanba. Bár ez nem a legjobb szó, gyakorlatilag egy lakás volt, inkább amolyan "zimmer frei". Itt cottage-nak hívják. Belül makulátlan és jól felszerelt, az asztalon egy adag frissen sült scone várt minket. Olyasmi mint a képviselőfánk, ketté kell vágni és mehet bele a krém meg a lekvár. A legjobban az tetszett az egészben, hogy egy kis patak futott az ablak alatt. Egész éjjel lehetett hallgatni a csobogást. Ezt nem mindenki értékelte, én nagyon. A háztól kb 10-15 m-re pedig egy templom volt, fölötte pedig már a magasodó "hegyeket" lehetett látni. Kb. 800m körüli magaslatokra kell gondolni, de mivel kicsit csipkézett és erdő nem borítja, magasabbnak tűnik. Különösen jól nézett ki amikor a csúcsok teteteje ködben úszott. 

 

Az első nap bevásároltunk, megvártuk míg leülepszik a gyomrunk a sok kanyartól, megismertük a környéket meg főztünk egy spagettit.  A hosszú túrát a következő napra terveztük. 

 

Másnap nekivágtunk.

 

Őrületes szerencsénkre jó idő volt. Bár én mindig mondogattam, hogy jó idő lesz, meg sütni fog a nap, de ezt senki nem hitte el. Itt szinte mindig esik. Akkor éppen nem tette, szóval örültünk. Hamar kiderült milyen kondiban vagyunk. Gyakorlatilag semmilyenben. A kezdő szakasz ugyan rövid volt, de a szintemelkedés igen nagy részét ide tervezték be, hogy az ember túllegyen rajta. És valóban, egyre magasabbról néztük a tavakat és birkákat, egyre többször kellett megállni fotózni egyet.

 

Kisebb bánatomra nem késő tavasszal jöttünk, így méregzöld helyett leginkább sárgás-zöldes volt még minden. Április közepe, de éppen csak vége volt a télnek és sok helyen  akadt még egy-egy fehérlő hókupac. Felérve a hegytetőre pazar kilátás nyílt minden irányba. Büszkeségünket, hogy relatíve egész gyorsan felértünk hamar eloszlatta egy nagy csapat vidáman és hangosan elrobogó kisiskolás. Úgy tűnt ők annyira nem érzik a gravitációt. Volt egy-két kis tengerszem is, vagy inkább csak olvadás okozta nagyobb pocsolya, de marha jól néztek ki a hegyekkel a háttérben. Kár, hogy túl hideg volt egy kis fürdőzéshez. Végül elfogyasztottuk az ebédet, majd lassan elkezdtünk ereszkedni. Ez javarészt azzal telt, hogy megpróbáltam beérni a többieket, mert mindig megálltam csinálni egy fotót. Nekem egy képhez idő kell. Amíg lövök párat addigra gyakorlatilag 200m-re lemaradtam. Útitársaink a "haladjunk" alapelvet vallották, azzal a meggondolással, hogy amíg az ember áll, nem történik semmi és az unalmas. Ennek ellenére utólag nagyon örültek, hogy lettek jó képek is. Végül leértünk, kicsit megfáradva. Átvettük a ruhát. Beültünk az autóba. És eleredt az eső.

 

 

Megvacsoráztunk egy helyi pubban, majd a szállásra visszaérve hamar kidőltünk. Egész éjszaka esett, így reggelre a patak kisebb folyóvá duzzadt. Úgy nézett ki, ha még egy napig esik elviszi a házat. 

Második nap, bölcs előrelátással rövidebb túrát terveztünk. Mivel délelőtt is esett, megnéztünk egy helyi akváriumot. Nem volt rossz, de a mini egér meg a mini majom simán vitte a pálmát a halak előtt. 

Végül elállt az eső, úgyhogy elmentünk és körbesétáltunk néhány tavat. A táj gyönyörű volt, de fotózni nehezebbnek bizonyult. (kellene egy szűrő már)

Láttunk néhány kidőlt fatörzset tele pénzérmékkel. Több helyen is előfordult, és később egy helyi pubban is feltűnt hogy a gerendákba érmék vannak beverve. Hogy szerencsét hoz, vagy távol tart valamit azt nem tudom de jól néz ki. 

A másik dolog ami szokatlan volt, a faágról lógó játékmackó. Ja és még ami még hülyén nézett ki: a kutyafa.

 

 

Este mi főztünk, hogy bemutassuk a magyar konyha remekeit. Mondjuk a mi talán kicsit erős így, de azért besegítettem. Leginkább azzal, hogy nem voltam láb alatt és elmentem megörökíteni a környéket. A menü gulyásleves volt és palacsinta, házi lekvárral, valamint egy-egy üveg otthonról hozott szekszárdi és tokaji bor. Nagy sikert aratott, természetesen. 

Utolsó nap összeszedelőzködtünk, leadtuk a kulcsot, majd nekivágtunk a nagy útnak. Érdekessége az itteni autópályáknak, hogy ugyan legtöbb helyen akár 4 sáv is van, de sokkal rosszabb a helyzet mint mondjuk az M3-on. Az első sávot fixen a kamionok használják, a második és harmadikban haladnak a lassúak gyakorlatilag azonos sebességgel, a harmadikban meg mindenki aki haladni szeretne. Balra tarts  van természetesen, de gyakorlatilag  folymatosan kibérlik maguknak emberek a sávot. Elég 1 ilyen ember és feltorlódik mindenki. Néha előáll az a szomorú eset, hogy a sávok sebessége teljesen felfordul és az első lesz a leggyorsabb. Viszont senki nem dudál meg villog (még a mi vezetőnk sem, pedig amint beül egy autóba elkezd szentségelni a mazsolákra), így a dugóképzők megmaradnak dugóképzőknek.

Azért persze hozzá kell tenni, hogy jóval nagyobb a forgalom az utakon. Kicsit meglepett a például a pihenőhelyek nagysága; némelyik óriási, plázával, éttermekkel, hotelekkel.

Szóval gyönyörű hely a Lake District, biztos vagyok benne, hogy még nem is láttuk a legjobb részeit. Nagy kár, hogy ilyen messze van...