No hát akkor ez lenne az első bejegyzés.
Ide fogok megírni minden érdekesebb vagy fontosabb történést ami valakit érdekelhet, vagy nekem kell, hogy meglegyen valahol. Vagy egyik se.
A sztori nagyvonalakban egyelőre a következő:
2011 júliusában a párommal úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk a világ egy távolabbi pontján, egészen pontosan Ausztráliában vagy Új-Zélandon. Némi utánajárás, előadásokon való részvétel, bevándorlási ügynökökkel való beszélgetés után egyszerűsödött a helyzet és maradt Új-Zéland. Nem bírom a pókokat.
Az hamar kiderült, hogy amire a vízmumhoz mindenképp szükség lesz az egy legalább 6.5 pontos nemzetközi IELTS angol nyelvvizsga, úgyhogy nekiálltunk magunkat felhozni. Úgy gondoltunk adunk magunknak 3 hónapot és jelentkeztünk a vizsgára. A fix dátum és a vizsga (46 ezer darabja) ára jó motiválónak bizonyult, végül sikeresen teljesítettük a követelményeket, sőt egy erős felsőfokú eredménnyel (8) távoztunk, mondogatva magunknak, hogy ettől még egy szót sem fogunk érteni a helyiekből. A nyelvvizsgával már megvolt mindenünk ami a vízumkérelemhez szükséges.
Azaz majdnem. Megvolt mindenünk ami a vízumkérelem iránti érdeklődés benyújtásához szükséges. Az új-zélandi bevándorlási rendszerben ugyanis először egy ilyet kell kitölteni, amelyben mindenféle pontokat kap az ember. Ha elér egy minimum szintet akkor némi dollár fejében benyújthatja. Majd következik a kétheti húzások figyelése. Ilyen időközönként veszik ki az érdeklődők közül a legmagasabb pontszámúakat és adják meg nekik a lehetőséget egy valódi vízumkérelem benyújtására. Nekünk kicsivel több volt mint a minimum pontszám, így leszerződtünk egy szimpatikus bevándorlási ügynökkel és benyújtottuk az érdeklődést.
Mindeközben nekifogtunk a készülődésnek. Lakáseladás, szükségtelen dolgok elvaterázása, elajándékozása, kidobása, vagy végső esetben a "még nem tudom" polcra helyezése, valamint minden fontos dolog elcsomagolása, hogy majd egyszer magunk után postázzuk.
December környékén végiggondoltuk, hogy a kihúzásunk akár hosszú hónapokat is igénybe vehet mert elég szigorúak a ponthatárok és a már kint élő, állásajánlattal rendelkező jelentkezők nagyjából ki is töltik a keretet. Valamint kihúzás esetén is egy jó 8-10 hónapos folyamatnak nézünk elébe, amíg végleges döntés születik. Viszont tétlenül várakozni sem akartunk. Az egyik lehetőség az lett volna, hogy kiutazunk, és kint turistaként állást keresve megpróbálok meggyőzni egy céget, hogy adjon állásajánlatot, támogassa meg a vízumkérelmemet. (Akiben felmerülne: nem megy a "mosogatok egy darabig" módszer sem, mert erre nem adnak munkavállalási engedélyt anélkül pedig nem alkalmaznak.) Bár nagyon csábító volt a gondolat, a realitás az, hogy ilyen módon akár 6-12 hónap és jó adag szerencse is szükséges lehet míg talál az ember valamit. Addig pedig a nincs munka ezért nincs vízum, nincs vízum ezért nincs munka 22-es csapdájában lehet őrlődni és égetni a kelet európai pénzt nyugat európai sebességgel. Ehhez tehát még nem éreztük az erőt, viszont kinéztük magunkak Londont... Már ez is angol nyelvterület, igen sokat fejlődnénk beszédben és írásban, félre tudunk majd tenni és Új-Zélandon is jól néz majd ki a angol munkatapasztalat és referencia. Nomeg közelebb is van :) Egyszóval egy kiváló ugródeszka és gyakorlóterep (egy kollégám megjegyezte: Londonnál drágább gyakorlóterepet nem találtál?) ahol kipróbálhatjuk magunkat.
Január elején összehoztam az angol CV-met és online állásközvetítő portálokon, linkedinen stb keresztül elkezdtem házalni vele. A legfontosabb amire rájöttem: nem elég elküldeni és várni, hívogatni kell az ügynököt vagy ügyfelet különben elkallódik az ember.
Telt múlt az idő de állás még nem lett, úgyhogy március közepén felmondtam. Ez így talán nem tűnik logikus lépésnek de távolról munka mellett nehéz hatékonyan állást keresni és az ember hátrébb is sorolódik a helyi munkaerőnél. Az eltelt hónapok alatt véglegesre csiszolódtak a CV-k és megnőtt az önbizalom meg az elhatározás is. Az új terv tehát az lett, hogy kiköltözünk és legfeljebb 3 hónapon belül találunk munkát.
Úgy tűnik az elhatározás sokat segített, mert a felmondási időm alatt beindultak a dolgok és két interjúra is elrepültem, illetve egy harmadik helyről is érdeklődnek utánam. Mindhárom hely nagyon szimpatikus így bármelyiket szívesen elvállalnám. Ha minden jól megy, akkor az állás már nem lesz probléma és célirányosan költözhetünk májusban.
Jelenleg tehát erre várunk. Meg pakolunk. Igen. Még mindig :)
